Erős Vár, 1973 (43. évfolyam, 1-10. szám)
1973-11-01 / 9. szám
ERŐS VÁR 3. oldal KRISZTUS KERESZTJE ÚTJÁNAK VÁNDORAI A múlt évben már hírt adtunk róla, hogy a Buenos Aires-i magyar evangélikus gyülekezet idejét, erejét arra központosította, hogy lelkigyakorlatokon, bibliaórákon és hitmélyítő előadásokon keresztül lelkesedéssel és fegyelmezetten képezze magát, mint Krisztus munkása a szétszéledt nyáj összefogására és keresztyén missziója elvégzésére. Nem volt hiábavaló az erőfeszítés, Isten áldása mutatkozott a gyülekezet munkáján, a hívek bizonyságtételén és szeretetszolgálatán. Az istentiszteleti látogatottság mind a magyai-, mind a spanyolnyelvü igehirdetéseken tovább javult, elérve a heti százas átlagot. Ezzel párhuzamosan, immáron két egymást követő esztendőben, az egyháztagok adakozása 100%-al meghaladta az évi költségvetést. Az évek hosszú során elmaradt javításokat elvégeztük a hívek lelkes közreműködésével. A vasárnapi iskolai tanítás számára Hefty László és Kemény Péter ev. lelkészek szerkesztésében a gyülekezet “Jézus élete” címmel tankönyvet adott ki. Tervbe van véve minden évben egy újabb tankönyv kiadása magyar nyelven, hat ötórás egységbe osztva fel az anyagot. Ez évben is a gyülekezet egyetemista diákjai tanítják a gyermekeket hittanra, míg a konfirmációra a lelkész. A női csoport a rendes havi összejövetelei mellett, melyen minden alkalommal hitmélyítő előadást tartanak meghívott előadók (az év folyamán dr. Yácz Elemér, dr. Z. Sebess Jenő, dr. Kakolczay Lászlóim, dr. Z. Sebess Jenőné, dr. Sömjény Ernő, dr. Kövesligety Radó és v. Hefty László tartottak előadást), a múlt év karácsonyán és ez év húsvétján úrvacsorái istentisztelet után bankettet rendezett szórakoztató műsorral a chilaverti magyar, a jósé c. pazi evangélikus és a pilári nemzetközi menekült öregotthonok magyar lakóinak. Ez utóbbi otthonban, melyben a legtöbb magyar él (33), minden hónapban istentiszteletet tart a gyülekezet lelkésze. Tekintettel a szeretetvendégségeken és ebédeken résztvevők megnövekedett számára, a női csoport megkétszerezte felszerelését, hogy szépen terített asztalt készíthessen, mely alkalmak száma is megkétszereződött az év folyamán. Nagyban hozzájárul a gyülekezetnek, mint egy nagy szerető családnak, kialakításában a hölgyek fáradtságot nem ismerő szolgálata. Ez évben ünnepelte e csoportunk rendkívüli értékes munkássága huszadik évfordulóját. Jelenlegi elnöknője a női csoportnak v. Hefty Lászlóné. Missziós csoportunk, mert minden hónap utolsó péntekén tartja összejöveteleit, “Utolsó Péntek Csoporf’-nak nevezte el önmagát. Ezévi programja Krisztus személyével és missziójával foglalkozik a példabeszédeken keresztül azzal a célkitűzéssel, hogy a csoport minden egyes tagját döntésre késztesse Megváltónk mellett. Hosszú távon pedig e csoport keretén belül készülnek a második generáció tagjai a gyülekezet vezetése átvételére. Mivel sokan már az argentinok közül választották élettársukat, az összejövetelek nyelve spanyol. Megszereztük az év folyamán a gyülekezet számára a jogi személyiséget s reményünk van rá, hogy még ez év során zsinatunk átírja nevünkre a templom és papiak tulajdonjogát. Beszélgetéseink a helyi magyar református gyülekezettel, hogy a jövőben együtt végezzük Krisztustól kapott missziónkat, nem vezettek eredményre. Viszont az Olivos nevű külvárosban működő észt evangélikus gyülekezet, melynek május óta ugyancsak Hefty László lett a lelkigondozója, hajlandónak mutatkozik, hogy egy egyházközséget alkosson velünk a jövőben s így mindkét csoport számára megnyílik a teljes anyagi függetlenség megoldásához vezető út. Közösségünk lelki megerősödése kihatással van egész zsinatunkra. Lelkészeit és gyülekezeti felügyelőit vacsorával egybekötött kerekasztal megbeszélésre hívta meg, javasolva a kibontakozás irányát mind a 24 gyülekezet és a központi szerv számára, tekintettel arra, hogy 1980-ra teljesen megszűnik az észak-amerikai külmisszió osztály (LCA) 60 éven át folyósított anyagi támogatása. Ezidőtájt a Krisztus Keresztje nevű magyar egyházunk az argentin Egyesült Evangéliumi Lutheránus Egyház (IELU) egyik legerősebb gyülekezete, akár a hívek egyházhűségét, akár sáfárságát vesszük figyelembe. Lelepleztük a múlt év végén, illetve ez év derekán, elhunytuk évfordulóján, első felügyelőnk, dr. Pajor Győző és a második, dr. herceg Hohenlohe Károly Egon arcképét. Mindkettő Gallus Géza építészmérnök, festőművész alkotása. Valamint templomunk 15 éves fennállása alkalmával egy márványtáblát helyeztünk el a templom falán, hogy hirdesse az utódoknak, hogy magyar hívek (és magyar építészmérnök: Henrich Jenő) építették. Az összmagyarság szolgálatában is jelentős munkát végez gyülekezetünk. Központjában működik a helyi magyar óvoda máter Tímár Mária vezetése alatt. Ifjúsága soraiból kerül ki az argentínai magyar cserkészet több vezetője. Székhelye különböző emigráns magyar szervezeteknek, nagytermében tartják a kolónia számos ünnepségét. Lelkésze tartja Pintér Andrással karöltve spanyol nyelven a magyar nemzeti ünnepek idején a rádióban az ismertető programokat. Ugyancsak kétszer évente meglátogatja a Paraguayban élő magyar családokat, megrendezve ott is a hazafias ünnepeket és ökumenikus istentiszteleteket tart. Krisztus Keresztje útja keskeny és meredek. A kereszt súlya, minél előbbre törünk, annál nehezebb és egyre több szolgálatot igényel mindenkitől. Vannak, akiknek terhes ez utat követni, úgy vélik, hogy túl nagy az az áldozat mellyel ez jár, de azért egyre nagyobb a száma a felelősséget és áldozatokat vállalóknak. Bizalommal tekintünk a jövőbe és nem kételkedünk, hogy a megnövekedett teherviseléshez Urunk megadja az elegendő erőt és kitartást is. v. Hefty László Rossz liturgus voltam Új gyülekezetemben az első temetés után haza indulok a sírtól. Mellém szegődik egyik presbiterem. Arca, mozdulatai, egész viselkedése olyan, mintha mondani akarna valamit. — No, mi az János — kezdem én magam a beszélgetést. Talán nem volt jó valami ? — Hát, tetszik tudni, megmondom az őszinteséget, ha meg nem sértem vele a tisztelendő urat. — Csak mondja bátran — biztatom. — Nem így szokták nálunk ezt csinálni! — Mit? — A Miatyánkot! — Nem? Hát hogyan? — Az öreg tisztelendő úr, amikor a Miatyánkba kezdett, mindig megemelte barettjét, de azután mindjárt vissza is tette a fejére. A református tiszteletes a Miatyánk előtt mindig le szokta venni és lenn is hagyja végig. A plébános az, aki egyáltalán nem veszi le, de még csak meg se biccentje sapkáját. így tett a tisztelendő úr is. Figyeltük ám mindnyájan. Nem lesz ez így jő, kérem! Z. L.
