Erős Vár, 1972 (42. évfolyam, 1-10. szám)
1972-11-01 / 9. szám
4. oldal ERŐS VÁR NYÍREGYHÁZY PÁL: EGYHÁZI ÜNNEPEK A TANVAN ERŐS «VÁR AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA A „Lutheran Church in America” Magyar Konferenciájának lapja. Szerkesztő és kiadó: Juhász Imre Munkatársak: a magyar evangélikus lelkészek. “ERŐS VÁR” (“MIGHTY FORTRESS”) F.O. Box 02148, Cleveland, Ohio 44102 Published by the Hungarian Conference of the Lutheran Church in America. Issued monthly October to May, bi-monthly in June/July and Aug./Sep. No. 9. (155) Vol. 38. NOVEMBER 1972 Subscription: $3.00 a year. Second-class postage paid at Cleveland, Ohio. FONTOS! Minden szerkesztőségi anyag, kézirat, gyülekezeti hír, úgyszintén a lappal kapcsolatos minden levelezés, előfizetés és adomány erre a címre küldendő: "ERŐS VÁR” P. O. BOX 02148 CLEVELAND, OHIO 44102 Az "ERŐS VÁR" előfizetési díja egy évre csak 3 dollár. Szíveskedjenek a lejárt előfizetéseket késedelem nélkül beküldeni a fenti címre. Be nem jelentett címváltozás esetén a posta a kézbesíthetetlen újságot megsemmisíti, a kiadóhivatalnak pedig külön portót kell fizetnie. Erre & költségre különösen nem-előfizetők, késedelmező előfizetők, vagy többéves hátralékban lévők esetében nehéz fedezetet találni. Ezért kérjük olvasóinkat, hogy minden esetben pontosan adják meg címüket a “Zip Code” szám feltüntetésével együtt! Az újságot “Zip Code” szám nélkül nem kézbesíti a posta. Címközlésnél tüntessék fel az utca megjelölését is; pl.. St., Rd., Ave. Ugyanis egyes postai zónában azonos nevű utcákat csak így lehet megkülönböztetni. Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Ave., Cleveland O. 44102 A bokortanyák népe nagyon vallásos természetű. A protestáns egyházi ünnepeket szigorúan megtartják. A jobbágyvilág idején a katolikus földesúr iránti tiszteletből megtartották a földesúr ünnepeit is, bár nem szorította rá őket senki. Vasárnap nem szabad dolgozni, ilyenkor csak az a munka megengedett, amely a jószágetetéssel kapcsolatos. A mezei munkát szigorúan elítélik. Ma a kommunisták vasárnapi műszakot rendelnek el, hogy a templomokból visszatartsák a tanyasi népet. A karácsonyi ünnepkör legkiemelkedőbb pontja karácsony estéje. Ezt a tanyákon "vilijá"-nak nevezik. Megünneplésére már napokkal előre készülnek, sütnek, főznek, egész nap nem esznek. Mindent kitakarítanak, hogy a földre lejött isteni Gyermek tiszta hajlékot találjon. A jószágot is jobban megetetik, hadd érezze az is, hogy rendkívüli nap van. A jószág, ha nem kapna elegendő takarmányt, elpanaszolná Jézusnak. A vacsora szinte lakodalmi méreteket szokott ölteni. Az asztalt hófehér háziszőttes abrosszal terítik le és az ablak alá csinos karácsonyfát állítanak. Az egész házat szalmával hintik tele, mely a néphit szerint annak az emlékére történik, hogy a kis Jézus is szalmán született. A szalma távoltartja a rosszat és rajta hancuroznak a gyerekek. Karácsony után az összetaposott szalmát egybegyűjtik és elteszik. Ha beteg a jószág, ezzel almozzák alá, ha férges a gyümölcsfa, ezzel a szalmával kötik körül a törzsét. A vacsora idejére az asztal alá mindenféle mezőgazdasági szerszámot raktak: ásót, kapát, ekevasat, fejszét. Az ételek között elmaradhatatlan volt a frissen sült kolbász, majd a sok jó húsféle után a mákos bolyáka. A vacsora utolsó mozzanata a diótörés volt. Közvetlenül a padlásról lehozott dióból válogatás nélkül mindenki vett egyet és feltörte. Akinek a diója hibás volt, az el lehetett készülve minden rosszra abban az esztendőben. Vacsora után általános és családi szokás volt, hogy a családfő vezetésével az énekeskönyvből karácsonyi énekeket énekeltek. Aztán a jóhangú szolgalegény kántálók jöttek. Előbb illedelmesen megkérdezték, hogy szabad-e Istent dicsérni? Ha engedelmet kaptak — énekeltek, majd kellemes karácsonyi ünnepeket kívántak a ház gazdájának. Éneklés után behívták a kántálókat, megkínálták őket harapnivalóval, s egy kis itallal. Búcsúzás közben a gazda pénzzel is megjutalmazta az éneklőket. Karácsony reggel a betlehemesek indultak útnak. Mindig öten jártak. Két angyal, két pásztor és egy öreg. Az angyalok és a pásztorok egyformán vannak öltözve: fehér bő gatya, lobogós ing, vállukon keresztbe piros, derekukon kék szalag. Fejükbe pántlikás csákót vágnak. Az öreg bundába burkolózva, álszakállal és bajusszal, tollsöprős téli sapkával lépdel, de járása rátarti. Újév napja a vasárnappal egyenrangú ünnep. Az idős gazda emberek már kora reggel végiglátogatják egymást és rigmus formájában boldog újesztendőt kívánnak. Újév napján a nőknek nem volt szabad a házból kilépniük, mert ez mindig roszszat jelentett. Vízkeresztkor az iskolás leánykák jártak házról-házra, kezükben kis bölcsőkét tartottak. Az egyik angyalnak öltözött, a másik Máriának, a harmadik pedig József ruháját vette magára. Kezében nagy bot volt, állán hatalmas álszakáll. Minden háznál énekeltek valamit, aztán a házbeliek jól megtöltötték Mária táskáját mindenféle jóval. A húsvéti ünnepkör a fekete vasárnappal kezdődött, s ezen a napon minden templomjáró nő feketébe öltözött. Ezzel szemben virágvasárnap, ha az idő is megengedte, világos — lehetőleg virágos — ruhát öltöttek. Nagycsütörtök estéjén a gazdalegények kalárissal, csengővel és kolomppal szerelték fel magukat, minden házat felkerestek és éktelen lármát csaptak. Ennek féregűző jellege
