Erős Vár, 1972 (42. évfolyam, 1-10. szám)
1972-06-01 / 6. szám
4. oldal ERŐS VÁR EROS® VÁR \M! UI KAI MAGYAR LVANGH.I KIJSOK I AIM A A „Lutheran Church in America” Magyar Konferenciájának lapja. Szerkesztő és kiadó: Juhász Imre Munkatársak: a magyar evangélikus lelkészek. “ERŐS VÁR” (“MIGHTY FORTRESS”) P.O. Box 02148, Cleveland, Ohio 44102 Published by the Hungarian Conference of the Lutheran Church in America. Issued monthly October to May, bi-monthly in June/July and Aug./Sep. No. 6. (152) Vol. 38. JUNE — JULY 1972 Subscription: $3.00 a year. Second-class postage paid at Cleveland, Ohio. FONTOS! Minden szerkesztőségi anyag, kézirat, gyülekezeti hír, úgyszintén a lappal kapcsolatos minden levelezés, előfizetés és adomány erre a címre küldendő: “ERŐS VÁR” P. O. BOX 02148 CLEVELAND, OHIO 44102 Az “ERŐS VÁR" előfizetési díja egy évre csak 3 dollár. Szíveskedjenek a lejárt előfizetéseket késedelem nélkül beküldeni a fenti címre. Be nem jelentett címváltozás esetén a posta a kézbesíthetetlen újságot megsemmisíti, a kiadóhivatalnak pedig külön portót kell fizetnie. Erre a költségre különösen nem-előfizetők, késedelmező előfizetők, vagy többéves hátralékban lévők esetében nehéz fedezetet találni. Ezért kérjük olvasóinkat, hogy minden esetben pontosan adják meg címüket a “Zip Code” szám feltüntetésével együtt! Az újságot “Zip Code” szám nélkül nem kézbesíti a posta. Címközlésnél tüntessék fel az utca megjelölését is; pl.. St., Rd., Ave. Ugyanis egyes postai zónában azonos nevű utcákat csak így lehet megkülönböztetni. Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Ave., Cleveland O. 44102 A bölcső és a gyermek — Az elfelejtett legenda — 1. A samáriai Garizim hegyén állt egy évszázados magányos cédrus. Amikor a fogságból visszatért zsidók belekezdtek a lerombolt templom újjáépítésébe, a samaritánusok is szerették volna kincseiket, s erdeik legszebb díszeit Isten házának ajándékozni, de a zsidók hallani sem akartak sem a samaritánusokról, sem az ajándékaikról. így az évszázados cédrus kegyelmet kapott, s élt tovább még sokáig, nagyon sokáig. Egyszer mégiscsak fejszét emelt a törzsére az ember, az erdők hóhéra. Jó magasan vágták ki a föld színe felett, hogy könnyebb legyen az óriási törzs dőlésének irányítása. Élt ebben az időben a Garizim hegyén egy remete, aki amíg vissza nem vonult a világi élettől, az ácsmesterséget folytatta, de nemcsak gerendákat faragott, hanem szobrokat is. Faragásaiért versengtek is a gazdagok. Illés szobrával vált híressé Izraelben. A szobrászkodó öreg egyszer álmot látott. Angyal jelent meg előtte, elvezette a szánalmas facsonkhoz. Az Ür szolgálatára szánta samária népe a hegyek legszebb cédrusát, s ha az emberek nem is, az Ür elfogadja az ajándékot. Faragj belőle bölcsőt, de egyetlen darabból faragd ki, mert eljön az idő, amikor majd ebben a bölcsőben pihen el a megígért Gyermek: az Isten Fia. E különös prófécia után homlokon csókolta a remetét, s ahogy jött, úgy vissza is suhant fényes szárnyain a végtelenbe. Az öreg felébredt ekkor, s tűnődő mozdulattal húzta végig vénségtől hidegült ujjait homlokán. Amikor ujjai érintették az angyal csókjának helyét, mintha égő parázsba nyúlt volna. Valóság volt hát az angyal érkezése, dünnyögte maga elé megrendülve, és sietve tett eleget a kapott parancsnak. Kivágta a csonkot és bölcsőt faragott belőle. Egyetlen darabból egyetlen bölcsőt. Egyik oldalán Noé bárkájának kicsinyített, de hű mása díszlett, s még Noé ujjai is látszottak, amikkel kinyitotta a bárka ablakát, s a kibocsátott galamb is ott repült a még mindig felhős ég alatt. Amikor a világszép bölcső elkészült, a remete elrejtette odúja mélyén. Eltökélte ugyanis, hogy nem válik meg tőle soha. Szívének köszönhette, hogy terve kútba hullott. Történt ugyanis, hogy erdei bolyongása közben gyermeksírást hallott. Meg is találta a síró porontyot. Bepólyázva feküdt egy árnyékos bokor tövében. Gondolta, az anyja nem lehet messze, ott maradt a gyermek mellett. Teltek múltadi az órák, de senki sem jött a gyermekért. Az alkony is leszállt a mélycsöndű tájra, s mit tehetett mást, hazavitte a talált szerzetet. Elővette a féltve őrzött bölcsőt, s abba fektette éjszakára. Másnap pirkadatkor elindult már a városba, s egyenesen az istenfélő Joachimék háza felé tartott, akikről tudta, milyen régóta epekednek már egy kisgyermekért de hiába. Így került a bölcső a kicsivel együtt a gyermekszerető házhoz. Alig tanult meg járni a kis jövevény, s máris új pályás került a faragott bölcsőbe. Joachiméknál csoda történt. Ettől kezdve évről évre érkeztek az apró porontyok, s minden kis jövevényt örömmel fogadtak. Ránktekiiített az Űr, áldassék szent neve, rebegték hálatelten. Amikor felnőtt a talált gyermek, kiházasították, s mivel más jussa úgysem volt, neki ajándékozták a faragott bölcsőt is. Így indult el a bölcső gyermekringató útjára. Sok-sok év telt el, szinte megszámlálhatatlanul sok, s az utolsó lakója is kinőtt az öléből, a ház asszonya felvitte a padlásra. Ott azután lassacskán belepte a por, hálójával beszőtte a pók, egy egérpár is kibérelte állandó szállásul. Kesergett a bölcső kimondhatatlanul. Különösen tavaszok jöttén nehezült el a szíve, amikor a padlás ablakán bekukucskált a napsugár, s virágok illata ejtette bódulatba az erdő énekeseit. Csodálatos zengéssel telt meg ilyenkor a táj, s az önfeledt rigómamák altató dalokat fütyültek még ki sem kelt fiókáik élete elé! Hallatán állandóan sírt a bölcső. Régmúlt napokra emlékezett, amikor még drága kis életeket ringatott. Miért is jutottam ilyen szomorú sorsra? Hiszen egész bölcső életemben nem tettem mást, csak szerettem és szerettem. S úgy is volt, amint mondta. Szeretett, óvta, védte a kis pályásokat, s csak akkor volt igazán boldog, ha életet ringathatott. Az emberek nem érdemlik meg ezt a nagy szeretetet. Csúnyák, hálátlanok: feldobták a padlásra' az ócska lim-lom közé. Elkeseredésében bosszút is esküdött. Fogadást tett, hogy a gonoszért gonosszal fizet. Szívének szeretetét sem értette meg senki, s ő se tudjon szeretni senkit soha. Majd megtudják akkor az emberek, hogy tud fájni a szeretetlenség.
