Erős Vár, 1972 (42. évfolyam, 1-10. szám)
1972-01-01 / 1. szám
4. oldal ERŐS VÁR HETVENKÉT FÁJDALMAS ZENEI ÜTEM SORSA ERŐS #VÁR AMI UI KAI MAO VAR LVANOKIKIISOR LAPJA A „Lutheran Church in America” Magyar Konferenciájának lapja. Szerkesztő és kiadó: Juhász Imre Munkatársak: a magyar evangélikus lelkészek. “ERŐS VÁR” (“MIGHTY FORTRESS”) P.O. Box 02148, Cleveland, Ohio 44102 Published by the Hungarian Conference of the Lutheran Church in America. Issued monthly October to May, bi-monthly in June/July and Aug./Sep. No. 1. (147) Vol. 38. JANUARY 1972 Subscription: $3.00 a year. Second-class postage paid at Cleveland, Ohio. FONTOS! Minden szerkesztőségi anyag, kézirat, gyülekezeti hír, úgyszintén a lappal kapcsolatos minden levelezés, előfizetés és adomány erre a címre küldendő: "ERŐS VÁR” P. O. BOX 02148 CLEVELAND, OHIO 44102 Az "ERŐS VÁR" előfizetési díja egy évre csak 3 dollár. Szíveskedjenek a lejárt előfizetéseket késedelem nélkül beküldeni a fenti címre._______________________ Be nem jelentett címváltozás esetén a posta a kézbesíthet etlen újságot megsemmisíti, a kiadóhivatalnak pedig külön portót kell fizetnie. Erre a költségre különösen nem-előfizetők, késedelmező előfizetők, vagy többéves hátralékban lévők esetében nehéz fedezetet találni. Ezért kérjük olvasóinkat, hogy minden esetben pontosan adják meg elmüket a “Zip Code” szám feltüntetésével együtt! Az újságot “Zip Code” szám nélkül nem kézbesíti a posta. Cimközlésnél tüntessék fel az utca megjelölését is; pl.. St., Rd., Ave. Ugyanis egyes postai zónában azonos nevű utcákat csak így lehet megkülönböztetni. Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Ave., Cleveland O. 44102 Kedves Róza néni! Nemrégen, amikor orvos-fiam, szívem miatt, ágyi-nyugalomba parancsolt, tétlenségemben elővettem egyházi zeneműveimet és a partitúrákban ellenőriztem a kottázás korrektúráját. Mikor A mélységből kiáltok Hozzád Uram... című dialógus-oratóriumra került a sor, akkor jutott eszembe, hogy ennek a zeneműnek a cantus firmusa: a rövid 72 ütem, ott született negyvenegy évvel ezelőtt a te pompás Bősendorfer zongorád mellett, amelyet halálod után reám testáltál. Emlékezni akarok rólad kedves Róza néni, meg akarom neked írni ennek a 72 "con dolore” ütemnek a sorsát és meg akarom köszönni neked: a "szent fájdalmak menyaszszonyának”! Június 30-án — 41 évvel ezelőtt — hozta a szomorú hírt szegedi lelkészi irodámba a telefon, hogy a halál megúnta már a küszöbön való várást, átlépte azt és megkezdte veled utolsó harcát... Mikor halálos ágyadhoz léptem, már csak egyoldalú volt a búcsú, mert az Úr kegyelme az eszméletlenség fátyoléval takart be s így tette fájdalomnélkülivé utolsó harcodat. Mikor imádkoztam fölötted azokkal, akik szerettek, bizonyára megérezted, mert, hörgésed szinte pillanatok alatt elhalt és mi döbbenetes csendben kértük az Urat, hogy adjon néked csendes halált... De szíved, melynek fáradhatatlan motorja a Szeretet volt, még napokig dobogott, viaskodott a halállal. Mikor életed utolsó napjaiban, naponként meg-megálltam betegágyad mellett, elvonult előttem 75 esztendődnek minden emléke, úgy, amint elmondottad nekem. íróasztalodon egy gyönyörű 18 éves leány fényképe volt, amely testi szépségedet őrizte, amelynél csak a lelked volt nagyobb s mégis egyedül maradtál, mert életedben csak egyszer tudtál szerelemmel szeretni... Láttalak képzeletben összetörve zokogni akkor, amikor csak csengő kacagás illett volna a lelkedhez-testedhez ... Láttalak elindulni az élet útján egyedül, amikor szívedet, hogy ne fájjon, tanítványaid között daraboltad széjjel... Láttalak otthonodban, mint a szegények őrzőangyalát... Van-e még a földön olyan testvéri szeretet, mint amilyennel te áldoztál minden este elhunyt nővéred fényképe mellett imádkozva ... Van-e olyan lélek, aki úgy tudott betelni a zene szépségével és felséges vigasztalásával, mint a tiéd?! ... Emlékszem reá, mintha csak tegnap történt volna ... Már nagy betegen feküdtél, mikor napról-napra felkerestelek ... Csak ketten voltunk a szobában. Mikor elimádkoztuk hálaadásunkat és könyörgésünket, te megszólaltál: Aladár, játsszon valamit a zongorán! ... A lelkem a te fájdalmaddal volt tele akkor s ez a fájdalom szakadt ki a le! kémből a zongora húrjain s te ezért a dallamért a legdrágább ajándékkal fizettél: két könnycseppel... Ki tudhatná azt, mi minden kavargott a lelkedben, amíg hallgattál, de azóta is szerettem volna tőled bocsánatot kérni, hogy azzal a hetvenkét fájdalmas ütemmel akaratlanul is betolakodtam lelked szentélyébe. Most is először bocsánatot kérek tőled, kedves Róza néni, hogy a fájdalmas dallamokkal 75 éves egyedülvalóságodban félszázados megszentelt emlékeidet érintettem! Szeretném, kedves Róza néni, ha megtudnád, mi lett a sorsa ennek a 72 ütemes dallamnak. Először is orgonatrió lett belőle és templomi hangversenyeimen vigasztaltam vele a hontalanságban hazasíró magyar lelkeket. Azután bűnbánó vallásos szöveget kapott és szólóénekben vezette a keresztfa alá bűnbánó magyar testvéreinket. Majd a vegyeskar akkordjaiba bújtatva várta feltámadását. Ez pedig akkor történt, amikor Isten leikétől vezetve megírtam A mélységből kiáltok Hozzád, Uram c. dialógus-oratóriumomat, melynek cantus firmusa a bűnbánati szöveges 72 "con dolore” dallam lett. így küldtem el zeneművemet a csikágói zeneakadémiának bírálatra: s a Kodály-díjat kaptam érte. Ezt neked köszönhetem, kedves Róza néni! A közeli viszontlátásra: Jézusunknak oldalán! Egyed Aladár
