Erős Vár, 1971 (41. évfolyam, 1-9. szám)
1971-06-01 / 5. szám
2. oldal ERŐS VÁR FIGYELŐ Írja: Asbóth Gyula CSÚFFÁ TETT KERESZTYÉN ERKÖLCSISÉG A Newsweek c. amerikai képes hetilap egyik számában a keresztyén erkölcsiséget csúffá tett, szégyenletes könyvkiadásról számolt be. A dolog minket, evangélikusokat, közelebbről is érint. Ugyanis egy, lutheránus egyházi körökkel kapcsolatban álló, nyugat-németországi ifjúsági könyvkiadó vállalat, “A szex könyv” c. nyomdatermékkel lepte meg a könyvpiacot. A nemi élet mindenféle testi vonatkozású kérdésére betűsoros tartalommal, fényképekkel magyarázva ad felvilágosítást ez a kiadvány. Nem lelki, erkölcsi alapon, hanem az érzékiséget felkeltő, a fiatalság képzeletét izgató módon tárgyalja a szexet. Tehát nem úgy van az anyag csoportosítva, hogy az élettani ismeretek közlése mellett az erkölcsi ellenálló erőt, az önfegyelmet erősítse. Ezért a könyv pornográfikus jellegű. Ennek ellenére — sőt talán éppen ezért? — a kiadást követő egy év múltával 70 német lutheránus ifjúsági központ a szexuális nevelés mintakönyveként fogadta el. Sőt, ahogyan az újság írja, vezető katolikus nevelők is kedvezően értékelték. Az egyik lutheránus lelkész szerint: “A katolikusokat a sárga irigység bántja, amiért nem ők adták ki”. Bár ők sem maradtak le ebben a kóros versengésben. A tudósítás írja: ennek a német könyvnek amerikai változatát az egyik amerikai katolikus kiadóvállalat, a Herder & Herder ez év júniusában forgalomba hozta. A szennyirodalom, a pornográfia ko runk egyik legbúsásabban jövedelmező üzlete. Ezt tudjuk. De ebbe az ifjúság lelkét romboló, a keresztyén erkölcsiséget lealjasító üzleti versenybe miért kell egyházi vonatkozású köröknek is bekapcsolódniuk? A keresztyén erkölcs alapján állva, Krisztustól kapott küldetésükhöz hűen, nem minden egyháznak inkább teljes erővel az ilyen lelki szennyeződés ellen kellene harcolnia? Igaz, ez a vállalkozás nem az egyházak egyetemes erkölcsi felfogását képviseli. Igaz az is: ezt a vállalkozást szélsőséges esetként is felfoghatjuk, s ebből nem általánosíthatunk. De mégis: ez az eset jelzi az irányt, amely felé a keresztyén erkölcsiségtől elfajzott “végletesen haladó szellemű”, ultraliberális egyházi szervezetek haladnak. Valamikor a legtöbb kiadást megért, legnépszerűbb evangélikus könyvkiadási termék Luther “Kis Kátéja” volt. Ennek a hatodik parancsolathoz — “NE PARÁZNÁLKODJÁL!” — fűzött magyarázata így szól: “Hogy mi az Úristent féljük és szeressük, tiszták és szemérmetesek legyünk, mind szavainkban, mind cselekedeteinkben ...” Valamikor az egyház egyetemlegesen ennek szellemében nevelte az ifjúságot. Így vezette, irányította, készítette az életre. Bizonyos, nem a Biblia alapján álló, hanem a korszellem szelétől irányított egyházi körökben ez az erkölcsi tanítás már időszerűtlen. A szex-forradalom korában — vélekednek egyes egyházi vezető emberek — az egyháznak igazodnia kell a változott erkölcsi felfogáshoz. Csak így lehet népszerű — támasztják alá érvelésüket. Ahol a Biblia többé már nem Szentirás, Isten nem parancsol, nem kér semmit számon, nem tanácsol, nem tilt, nem büntet, ne csodálkozzunk, ha ott, az ilyen elvilágiasodott egyházban a hitetlenséget az erkölcsi élet teljes lealjasodása követi. Krisztus az egyház feje. Az egyház az ő ügye. ő határoz sorsa felől kegyelmében vagy ítéletében. Ha az egyházak erről elfeledkeznének, akkor hűtlenekké válnának küldetésükhöz: az evangélium hirdetéséhez, s a krisztusi erkölcsi elvekhez. Ha az egyházak nem szolgálják a lelki újjászületést, nem hirdetik a megtérés szükségességét, hanem átengedik magukat a sötét sátáni erők zsákmányául, akkor az üres templomok bezárt kapujára hamarosan felkerül az írás: “Eladva az ördögnek”. “Nem szégyenlem Krisztus evangéliumát” — Rom 1:16-17 -5. NEM SZÉGYENLEM EGYHÁZAM SZEGÉNYSÉGÉT “Mórt szegények mindenkor vannak veletek . ..” János 12:8. “Az Úr Lelke van rajtam,, mivel felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem ...” Lukács 4:18. A szegénység sohasem volt szégyen, de hagyományos lutheránus szegénységünk mellett mindig dicséretes módon tudtunk áldozni szociális célokra. Ma pedig otthoni egyházunk erején felül tesz bizonyságot szociális felelősségéről! A szegénykérdés mindig az emberi élet egyik legégetőbb kérdése volt és lesz, mert egyrészről mindig voltak és lesznek vagyoni aránytalanságok, másrészről pedig mindig voltak és lesznek keményszívű, kihívó viselkedésű gazdagok és felfelé tekintő, irigy szegények. Ha az ember a szegénykérdés lényegét keresi, azt látja, hogy nem az fáj a szegénynek, hogy egyiknek nagyobb karéj kenyere van, mint a másiknak, hanem az, ha ezt senki sem veszi észre, s ezzel senki sem törődik. A szegénynek tulajdonképpen nem vagyonközösség kell, hanem szeretetközösség. Ezt a szeretetközösséget adta meg és adja meg ma is az evangélikus egyház, amely mindig maga is szegény volt; természetes tehát, hogy van érzéke a szegénykérdés iránt. Hogy ez a rokonszenv ne maradjon holmi plátói szerelem, arról gondoskodott az a reformációi elv, amely szerint minden keresztyénségben csak annyi az érték, amennyi gyakorlattá válik belőle. Ezt mutatják Luther szociális törekvései: a gyülekezeti közpénztár, ingyenes népoktatás, a koldusok ellátása, a közhasznú munkát nem végző kolostorok szociális célokra való igénybevétele. Az evangélikus egyház ezen az úton halad ma is a maga belmissziói intézményeiben. Próbáljuk egyszer megmérni, hogy milyen arányban áll a mi lélekszámúnk és vagyonunk az általunk végzett szociális munkával, s milyen arány van e között a két tétel között más egyházaknál, el fogunk csodálkozni magunk is azon, hogy mennyire gazdagok vagyunk szeretetben, hogy mennyire a szegények egyháza a mi egyházunk! Légy büszke, akár szegény, akár gazdag vagy, evangélikus egyházad szociális érzékére! Légy méltó, akár szegény, akár gazdag vagy, evangélikus egyházad szociális érzékéhez! Közli: Egyed Aladár (Folytatjuk)
