Erős Vár, 1971 (41. évfolyam, 1-9. szám)
1971-04-01 / 3. szám
6. oldal ERŐS VAR “Nem szégyenlem Krisztus evangéliumát” — Rom. 1:16-17 — 3. NEM SZÉGYENLEM EVANGÉLIKUS EGYHÁZAMAT Sajnálattal tapasztaljuk tengeren túl is, hogy az egyház sokat vesztett közéleti jelentőségéből. Ennek egyik oka kétségkívül a felekezeti harc volt, amelyben mi protestánsok csak “eretnekként” szerepeltünk katolikus testvéreink előtt. Csak a II. vatikáni zsinat után lehetett észrevenni valami kedvező változást, amikor a római katolikus egyház előkelő fórumairól hangzott el az a követelés, hogy amit a római katolicizmus a protestantizmus és annak igazsága ellen vétett, azt jóvá kell tennie és azt a szégyenfoltot, amely a római egyházra dr. Luther Márton kiátkozásával került, le kell törölnie és az egyházi átkot meg kell változtatnia. A keresztyén egyház jövője miatt sokat aggódnak mindkét oldalon. A jövő azonban nem a történeti alakulások, hanem Krisztus kezében van. Az a döntő, hogy mit mond Krisztus az egyház jövendőjéről. Mert hogy a világ miként látja az egyházat, elhanyagolható mennyiségnek, vagy számottevő tényezőnek, az mellékes, az az ő dolga. Számunkra az a fontos: mit mond Krisztus és mi ehhez tartjuk magunkat. (Máté 16:13—18.) Jövendőnket nem az fogja eldönteni, hogy miként vélekednek az egyházról az emberek, hanem, hogy mit mond egy olyan valaki, aki az egyházért a múltban az életét adta és aki ma is táplálja és ápolgatja az egyházat a jelenben. (Ef. 5:25—29.) Jézus keveset beszélt az egyházról, de amikor beszélt, azt mindig ünnepélyes hangsúllyal tette. Mikor a tanítványok meg merik kérdezni, hogy mi lesz a sorsa az egyháznak, Jézus azzal az ünnepélyes és bizalmas kijelentéssel felel, melynek a lényege: a) Ne félj, csak higgy! Jézus nem a földbirtokra építi fel egyházát, nem az államsegélyre számít, mikor az egyház jövendőjét elképzeli. Jézus a hitre építi fel egyházát. Tehát nem a pénz, nem a szervezet, fegyelem, pártfogók és a tömeg dönt, hanem a hit. Tartalmilag is meg van szabva: Jézus Krisztus Isten Fia. Ebben van a keresztyénség tartalma és lényege. Ez a váltság hite! Egyház azért van, mert bűn van. Azért elpusztíthatatlan az egyház, mert a bűn kiírthatatlan. A bűn örök baj .. . a váltság örök szükséglet. Nagy nyugalom az, hogy ez a hit ajándék, nem emberi spekuláció, nem test és vér találta ki. Isten üzenete! Aki megtölti vele életét, az nem semmisülhet meg. Ne féltsd az egyházat! Lehet, hogy vissza kell vonulnia, de lényegében megmarad annak, ami volt. Szükség van reá! b) Tégy bizonyságot egyházadról! Az egyház hite emberekben realizálódik. Enélkül papíron maradt terv és test nélküli lélek. Valahányszor Jézus erről beszél, reámutat arra, hogy személyes hit kell és kőszikla-hit, amely független attól, hogy mit mondanak mások, de függ a kijelentéstől. A hivő embernek nem kell magyarázni, hogy a hit a nyilvánosság előtt megvallott hitté törekszik lenni életünkben és szavainkban egyaránt. Lapuló emberekre nincs szükségünk. Nekünk kősziklák kellenek. Hitvallók, akik mindig kősziklák és elpusztíthatatlanok. c) Egyházadért vállald a szenvedést is! Az egyháznak sok az ellensége, mert az egyházat gyűlöli a pokol. De az egyház úgy épült, hogy a poklok kapui sem vehetnek rajta diadalmat, amíg hívei lesznek. De féltsd az egyházat, ha nem erre a hitre akar felépülni, hanem emberi szervezetre, összedűl az egyház magától, csak a hitet kell elveszteni. De a hitre épült egyház mindig egyház marad és rajta a pokol kapui sem vehetnek diadalt! Közli: Egyed Aladár (Folytatjuk) TÖBB MINT GYÁSZJELENTÉS . . . Bizonyságtétel! Mint ahogy Ungár Aladár egész élete az volt. Levágott lábbal, csonkán, bénán, alkalmas és alkalmatlan időben, otthon és idekinn: egy célja volt életének, hogy hűséges tanúja lehessen Megváltó Urának. Mint a németországi magyar Evangéliumi Iratmisszió vezetője, az egész világra eljuttatta a Jézus Krisztusról szóló örömhírt, különösen a VETÉS ÉS ARATÁS c. folyóiratban, traktátusok, evangéliumi könyvek, iratok, rádiós igehirdetések százaiban. — Nem gyászjelentés az alábbi, hanem győzelmi hír egy Ura szolgálatában elégett diadalmas életről: "Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Leikétől." (2 Kor 3:18) A válás fájdalmával, de a boldog találkozás reménységével tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy Jézus Krisztus, az élet és halál Urának hívására UNGÁR ALADÁR (1905—1970) november 23-án este 10 órakor földi vándordíját befejezve bemehetett Urának örömébe. Mélységes hálával tartozunk az Úrnak hazaköltözött drága testvérünkért, aki évtizedeken át nagy betegségekkel járó súlyos terhek között is hűségesen, örvendezve végezte sokak számára áldásos szolgálatát — mindvégig. Benne Istentől felkészített tanítómesterünktől, szellemi-lelki atyánktól, szerető testvérünktől búcsúzunk. Odaadó élete minden tekintetben példamutató volt és bizonysága annak az Igének, hogy "Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig” (Péld 4:8). Utolsó földi útjára november 27-én délután 2 órakor kísérjük a tuttlingeni temetőben. Hozzátartozói, testvérei és tisztelői nevében: Ungár Aladárné, szül■ Kroll Emma Kovács Árpád, munkatársa 1970. november 24. D-72 Tuttlingen, Brunnentalstrasse 140.
