Erős Vár, 1970 (40. évfolyam, 1-10. szám)
1970-02-01 / 2. szám
2. oldal ERŐS VÁR Vedd fel keresztedet! szolgálnom, mert ez dönti el a sorsomat, földi utamat és örök életemet. A böjti csend nyitja reá a szememet családomra és gyülekezetemre, népemre és az egész emberiségre. A böjti csend testvérré tesz minket. Itt tudom meg, hogy arcomon keresni fogják a testvérarcot, azt a Krisztusarcot, amit a böjti csendben ajándékba kaptam. # A böjti csend az én csendem, a Krisztus csendje, testvéri csend! Az már tőlem függ, hogy ha megszólalok, mások is megáldják majd ezt a meggazdagító csendet, az én böjti csendemet. Friedrich Lajos Felhívás! VOLT FASORISTÁK JELENTKEZZENEK! Az Evangélikus Gimnázium megszüntetésével a Volt Növendékek Egyesülete is feloszlott, elnémult odahaza. A volt iskolatársakat kérjük, szíveskedjenek nevüket és pontos címüket nyilvántartás és a kapcsolatok felvétele végett a FASORI ÖREGDIÁKOK EGYESÜLETE szervező titkárával, Bernhardt Bélával (1944) közölni. Címe: Rév. Béla Bernhardt P. O. Box 631 SHELBY, OH. 44875 (TJ.S.A.) Egyesületünk célja: a budapesti Evangélikus Gimnázium hagyom knyainak megtartása, a tagok között a barátság és összetartás érzésének ápolása. Tervbe vettük egy időszaki tájékoztató körlevél szétküldését is. (Az ERŐS VÁR szeptemberi számában megjelent “fasori cikk” világszerte nagy érdeklődést keltett. A jelentkezések örvendetesen folynak, legyen ez buzdítás az eddig még nem jelentkezetteknek is!) A kereszthordozás legfőbb törvényét maga Jézus így fogalmazta meg: “Ha valaki jönni akar én utánam, tagadja meg magát, vegye fel az ő keresztjét és kövessen engem.” (Máté 16:24.) A Zsidók levelének az írója ezt így egészíti ki: “Akit szeret az Űr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad.” Pál apostol pedig a római levélben így vigasztal minket: “Azoknak, akik Istent szeretik minden javukra van.” A kereszt szenvedését csak a kereszt elszenvedése oldja meg. Ha menekülök a keresztemtől, odatámaszkodik az ajtófélfámhoz és vár, amig reá kerül a sor. Ha a küszöbről be nem hívod, betör hozzád és fojtogat. A finn testvér-nép nagy nemzeti eposzának, a Kalevalának főhőse Vajnemöjnen csónakot épít, de hiányzik neki még pár varázsige a mü befeje-EMBER TEKINTS AZ ÉGIG Titokzárat megoldó ember, Felástad már a messze múltat, Évezredek néma beszédét Kőhalmazokból megtanultad Harmatcseppjét, vulkánnak mélyét Kutatja át forró agyad, Csak egy nagy, mély, rejtelmes titkot Kell még megoldanod, felnyitnod: Óh ismerd meg tennenmagad! Új csodákat teremtő ember, A tengert is bilincsbe verted, Antennáid óriás karját A végtelenbe felemelted. Közel van hozzád minden, ámde Mindenkitől távolestél. Mindennap új, frissebb csodát hoz, Ember, építs hidat egymáshoz Az egyetlen szóból: testvér. Te végtelenbe néző ember, Ismered a csillagvilágot, Varázslátcsővel kémleled ki A bolygókon a kis virágot. Idegen szférák titkát tőled Bűvös fátylak meg nem védik, A szemed egyszer azt keresse, Ami távol van s mégsem messze: Tekints egyszer fel az égig! Vathy Remport Elek zéséhez. Hiába keresi az új igéket a légben, virágokban, madárdalban, sehol sem halálja meg. Az élet és föld szegény, a halál és az alvilág gazdagabb. Ezért elmegy értük a pokolba is. Ott új élmények, új csodák, fekete rémek fogadják. Ez azonban megtermékenyíti a költő lelkét. Megtalálja az igéket, amiket keresett. Csodák útján szabadul meg az alvilágból és hozza az új meglátásokat. Minden lelki ember, aki “Krisztus tanúja” akar lenni, lesi az örökkévalóság száját, reátapasztja fülét a Végtelenség szívére és hallgatja annak dobogását, mert titkok kellenek neki, amiket földi szem nem láthat, misztériumok kellenek, amik fuldokló sírást keltenek a könnytelen lelkekben. Az Űr azt mondja nekünk: menjetek le a szenvedések tisztító tüzébe, a fájdalmak alvilágába, ott adok új igéket a szátokba. A szenvedéstől és csalódástól jobban fogan a szív, mint a múló kéjtől. Minden szenvedésben van valami örök. Szenvedj, hogy szólhass a szenvedőknek! Meg kell járnotok a csalódások útját, meg kell éreznetek mit jelent emberektől, barátoktól megtagadva lebegni ég és föld között Illés nép gyötrelmével: Az Illés nép Ég felé rohan, S megáll ott, hol a tél örök, A Himaláják jégcsúcsain Porzik szekerük és zörög. Ég föld között, bús hazátlanul Hajtja őket a sors keze Gonosz hűvös szépségek felé — Száll, mint az Illés szekere. (Ady: Az Illés szekerén.) Semmivé tettelek — folytatja az Űr -—, mert én csak a semmiből tudok teremteni, mert mindened vagyok. Leromboltalak, de felépítettelek, összetörtelek, de bekötözöm sebeidet, hogy megtanuljad: “Elég néked az én kegyelmem.” Szenvedő emberekhez csak az tud szólni, aki maga is sokat szenvedett, aki megcsókolta Isten vesszejét, mert Isten e vessző alatt visz át mindenkit a frigy kötelékébe és megostoroz mindent, kit fiává fogad. (dr)
