Erős Vár, 1970 (40. évfolyam, 1-10. szám)
1970-12-01 / 10. szám
ERŐS VÁR 3. oldal KARÁCSONYI KÉRDÉSEK Karácsony az egyházi esztendő első Krisztus-ünnepe. A régi keresztyének egy héten át ünnepelték. Mi most 7 karácsonyi kérdésben keressük karácsony titkát: Krisztust. Utunkon Lukács evangéliuma 2. fejezetének ösvényén járunk. Hol van a karácsonyi Krisztus? Kétezer esztendő óta sokan kérdezték: hol van a karácsonyi Krisztus? Ezt kérdezték a napkeleti bölcsek, Heródes, a korok, századok, emberek. Ezt kérdezem én is: hol van? Milyen sokan karácsonyfagyertyát gyújtanak, ajándékokat csomagolnak, ünnepi asztalokat terítenek és azt mondják: itt van! Pedig csak néhány játék hever a csillogó fa alatt. Sokan a templomba mennek, boldog éneket énekelnek, s azt mondják: itt van! Pedig csak ünneplő, kereső, karácsonyi emberek találkoznak egymással. Sokan ajándékot adnak karácsonykor és azt mondják: itt van! Pedig csak néhány szeretetcsomag látszik. Hol van hát? Mindig ott van, ahol — találkozom vele. A karácsony kezdete mindig a vele való találkozás. Így hát karácsony az én szívemben születik. Honnan jön a karácsonyi Krisztus? Istentől jön. Minden karácsony azt jelenti, hogy Isten gondolt reám ezen az éjszakán. Isten törődött velem! Szent éjszaka ez, nagyszerű pillanat: az örökkévaló Isten a múlandó emberhez lehajol. Az az Isten, aki még Mózesnek azt mondta: “arcomat nem láthatod, mert élő ember nem láthat engem”, az első karácsonykor megjelent a világban. A kicsi gyermek maga az Isten. Akik reá néznek, felvidulnak. Ez a legszebb karácsonyi fény, mert ez a világosság az Isten fénylő arca ezen a világon. Hová tart a karácsonyi Krisztus? Hozzám! Ez a karácsonyi evangélium legszebb és legboldogítóbb üzenete. Mert a karácsonyi szeretet — személyes szeretet. A karácsonyi Krisztus nem valahová a világba érkezik, hanem egyenesen az én otthonomba, az én életembe, az én szívembe. Így mondta Luther: “Mit használna nekem, ha ezerszer megszületett volna, de én nem hallanám, hogy ez énreám vonatkozik és hogy ö az enyém lett.” Isten Jézust mint egy boldog bölcsőbe, a szívünkbe tete. Aki csak gyertyalángot tett a szívébe karácsonykor Jézus Krisztus mosolya helyett, az csak játékokból rakta össze a karácsonyt. Mit hirdetett a karácsonyi Krisztus? Erre a kérdésre az evangéliumnak egyetlen válasza van: Isten megmentő szeretetét! Nem lehet elég fényes szemmel olvasni az igének ezt az üzenetét, ami betölti a karácsony levegőjét: Megtartónk született! üdvözítőnk született. Amit az ember a maga erejéből soha sem tudott volna elvégezni, Isten utána küldött szeretete elvégezte. örökké velünk van és szeret minket az Isten. A karácsonyi Krisztus nemcsak útitárs, de maga az Űt! Tamási Áron írta le az Ábel trilógiában ezt a mondatot: “Mindennek van értelme és értéke. Még egy ellobbant gyufaszálnak is, mert elszenesedett, fekete fejével le lehet írni szomorú emberek elé vigasztalásnak, új erőnek ezt a szót: Isten!” Mi maradt a karácsonyi Krisztus után? Erre a kérdésre egy szó válaszol: a szava! Az ige. Tehát ő maga. Az ige testté lett — és a test igévé lett! Ez maradt meg a karácsonyi Krisztus után. Az élő, a velünk járó, a megváltó, diadalmas Krisztus. A karácsony valósága Jézus Krisztus valóságos jelenléte az életünkben. A karácsonyi evangélium nemcsak Isten szeretetéről beszél, hanem a mi hitünk születéséről is. Mit ad ma a karácsonyi Krisztus? A karácsony legnagyobb ajándéka mindenki tanúsága szerint a karácsony békessége és öröme. A karácsonyfa fényénél ismerjük meg igazán egymást. Mint ahogy a pásztortüz köré érkező emberek arca egyre erősebb körvonalakkal közeledik az éjszakából, úgy itt is, a karácsonyi Gyermek világító alakja mellett ráismerünk egymásra. Nem közömbös, hűvös árnyékok vagyunk többé egymás számára, hanem boldog, szép karácsonyi köszöntőt mondó testvérek. Itt látjuk meg hivatásunkat: a betlehemi angyalok munkatársai vagyunk! Mi a karácsony útja és távlata? A reménység! Istenhez érkezés! Lényegében az élet örök karácsony. Születtünk egy karácsonyestén, amikor az életünk Istentől elindult, jártunk Isten szeretetének szobájában, és egyszer megérkezésünk újra egy karácsonyi küszöb lesz: visszaérkezés Istenhez, Isten szerető szívéhez. Ez a karácsony örökkévalósága: az első és utolsó karácsony között fényben és világosságban jár Jézus Krisztus népe. Erre a karácsonyi reménységre kaptunk Istentől biztató Ígéretet. Az a csillag, ami a lelkűnkben ragyog, nem alszik ki soha! (Jel 22, 16). A betlehemi csillagból így lesz minden hivő számára el nem múló, fényes és áldott karácsony. Friedrich Lajos Imádság karácsonykor Urunk, Istenünk! Ha félelem szorongat, ne engedj kétségbeesni! Ha csalódunk, ne engedj megkeserednünk! Ha elesünk, ne engedd, hogy a földön maradjunk! Ha elhagy értelmünk és erőnk, ne engedj tönkrejutnunk! Sőt, éppen ilyenkor éreztesd közelségedet és szeretetedet, amint ezt meg is ígérted az alázatosoknak és türelmes szívűeknek, azoknak, akik félik igédet. A te kedves Fiad az embereket mindig bajukban kereste fel. S mert mindnyájan bajban vagyunk, azért született meg istállóban, azért halt meg kereszten. Urunk, rázz fel mindnyájunkat, hogy éber tudattal tartsuk magunkat ehhez a felismeréshez és bizonyságtételhez. Hadd gondoljunk most Urunk, korunk sötét foltjaira és szenvedéseire; arra, hogy hány embernek kell vigasztalanul nehéz sorsot hordoznia; a világunkat fenyegető veszedelmekre, amelyekről sokszor nem is tudjuk, hogyan hárítsuk el. Gondolunk a betegekre és a lelki betegekre, a szegényekre, a hontalanokra, az igazi szülőket nélkülöző gyermekekre. És gondolunk mindazokra, akiknek hivatásuk, hogy segítsenek, amennyire ember csak segíteni képes: hazánk és valamenynyi ország kormányférfiaira, a bírókra és a tisztségviselőkre, a tanítókra és nevelőkre, az írókra és újságírókra, az orvosokra és a kórházi ápolónővérekre, igéd hirdetőire a különféle egyházakban és közösségekben, közelünkben és a távolban. Mindnyájukra azzal a kéréssel gondolunk, hogy karácsony fénye előttük is és előttünk is felragyogjon, hogy fénye az eddigieknél mélyebben hatoljon belénk, hogy így ők is és mi is segítségben részesüljünk. Mindezt a Megváltó nevében kérjük, akiért már meghallgattál és ezután is meghallgatsz minket. Ámen. Barth Károly
