Erős Vár, 1970 (40. évfolyam, 1-10. szám)

1970-04-01 / 4. szám

ERŐS VÁR 3. oldal Gyula, Wesselényi Miklós, Brachna Gábor, Markovits Pál, Kunos Jenő, Asbóth Gyula, Bell Lajos, Egyed Aladár, Pósfay György, Károlyfalvi Béla, Hefty László, Juhász Imre, Gerő László, Varga László, Buthy Dénes, Tessényi Kornél, Bernhardt Béla, Weisz Jenő és Mészáros Sán­dor. A felsoroltak közül 18-an már meghaltak, voltak, akik rövid itt-tar­­tózkodás után visszatértek Magyar­­országra, néhányan magyar refor­mátus egyházaknál, többen angol­nyelvű gyülekezetekben helyezked­tek el. Jelenleg 11-en szolgálnak ma­gyar ev. gyülekezetekben. Visszatérve Rúzsa István ügybuz­­góságára, aki mindig írogatott haza s többször személyesen is könyör­­gött hazai segítségért, — míg végre sok kérés, tárgyalások, jegyzőköny­vezés után megjelent Amerikában 1914. februárjában az óhazai egyete­mes egyház kiküldöttjeként Raffay Sándor pesti lelkész, későbbi bánya­kerületi püspök. Raffay beszámolt tapasztalatairól felsőbb hatóságának s könyvben is megírta amerikai út­ját elég részletesen. Jelentésének ta­lán lett volna valami eredménye komolyabb támogatás formájában, ha nem jön a központi hatalmak ve­reségével végződő világégés, majd a nemzeti szerencsétlenségek egész so­ra. Otthon most már fontosabb ügyek és bajok voltak, mint az ame­rikai magyar evangélikusok mostoha sorsa. Így tehát míg mások építettek, mi tétlenek voltunk. De ez nemcsak a mi mulasztásunk, hanem az akkori óhazai egyházi vezetőké is. • Csak a tanulság okáért érdemes megemlíteni, hogy a legutóbbi hábo­rú után, mikor olyan nehéz helyzet­be kerültek otthoni gyülekezeteink, nem lett volna-e nagy segítség, ha az Egyesült Államokban és Kanadában van 30-40 jól megszervezett virágzó egyházunk — mint ahogy lehetett volna. S mennyire áldásos lett volna egy "Hungarian Lutheran Synod”, melynek súlya és tekintélye lenne amerikai országos egyházunkban, s amely sok irányban szolgálhatná a világ magyar evangélikusságának ja­vát. Gyengeségünkben, szétszórtságunk­ban jó, ha egymás hitén erősödni tu­dunk! Összetartozásunknak és egymásra utaltságunknak kifejezője az AME­RIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUS KONFERENCIA. Közös problé­máink fóruma az ERŐS VÁR, mely­nek hasábjain számon tartjuk egy­mást és gyülekezeteink az érdeklődő szeretet kézfogásával kapcsolódnak össze. Bölcs úton jár és a saját fenn­maradását is elősegíti minden gyü­lekezet és minden lelkész, ha fele­lősséget érez e két intézményünk iránt és azokat minden erejével tá­mogatja is! Személyi hírek Mindinkább nagyvárosi jelleget öltő kultúránk az egyház szolgálatának új módját és ágait igényeli. Ennek felisme­rése hozta létre New York árnyékában az ún. “Hudson County Lutheran Parish”-t. Lényege az, hogy Jersey City-ben és kör­nyékén egyelőre tíz gyülekezet ezután szo­ros kapcsolatban és együttműködéssel végzi munkáját egy koordináló lelkész és a közös egyháztanáes vezetésével. Kilá­tás van arra, hogy szomszédos ALC és Missouri gyülekezetek is csatlakoznak ehhez a “csoport-egyházhoz”, mely egé­szen új fogalom az evangélikus egyház­­szervezet történetében. Lutheran Church in America országos egyházunk Missziói Tanácsától Bell Lajos magyar evangéli­kus lelkész kapott híványt erre a mun­kamezőre. Az új koordináló lelkészt dr. Edwin Knudten, a New Jersey egyház­­kerület elnöke iktatta be állásába január 11-én úrvacsorái istentisztelet keretében. * $ * A pszichoterápia, a lélekgyógyászat modern módszere, ma már sok esetben kézenfogva működik együtt a lelkipász­tori tanácsadással. Rölikös Károly ma­gyar evangélikus lelkész, a clevelandi Psychiatric Institute kórházi lelkésze ezért az Ashland College teológiai szemi­náriuma keretében megszervezett a lelké­szek számára egy Lélektani és Tanács­adási Intézetet, melynek hallgatói két­éves tanulmányaik során gyakorlati kór­házi kiképzésben is részesülnek a lélek­gyógyászat terén. Az Intézet januárban nyílt meg 12 protestáns és 7 római kato­likus lelkész-hallgatóval. * * % “Sok dolga van — mégis mindenre jut ideje.” Ez a megállapítás tökéletesen illik Hefty László argentínai lelkészünkre, aki nemcsak a Buenos Aires-i belvárosi gyüle­kezet gondját viseli, hanem rövid egy év alatt annyi új megbízatásra és munkakör­re tett szert, hogy az másnak egy egész életre elegendő lenne. íme, a felsorolás: az egyetemi diákotthon lelkésze, az öregott­hon főtitkára, a püspöki tanács és az ifjú­sági ügyeket intéző tanács tagja, a ma­gyar fiú- és leánycserkészek protestáns tábori lelkésze (rk. tábori lelkész nincs ki­nevezve, a katolikus cserkészeket is ö gondozza). Szabad idejében (?) egyetemi tézist ír az Evangélikus Világszövetség délamerikai működéséről. A fentieken kí­vül pedig most vállalta el, hogy az Ame­rikai Magyar Evangélikus Konferenciát mint hivatalos megfigyelő képviseli júli­usban az EVSZ 5. nagygyűlésén Porto Allegreben. Majdnem elfelejtettük hozzá­tenni, hogy az EBŐS VÁB sajtótudósítő­­ja is ő lesz ezen a gyűlésen. * * * Bonn Róbert és felesége, sz. Brachna Etelka jelentik, hogy házasságukat fiú­gyermekkel áldotta meg január 29-én. Az újszülött neve Róbert Timótheus. Brach­na G-ábor főesperes, a clevelandi Első Egyház lelkésze ée felesége a boldog nagy­szülők. * * * Nt. Egyed Aladár nyugalmazott lelkész, v. főesperes március 24-én Isten kegyelmé­ből betöltötte 80. életévét. Lapunk főmun­katársát szívünk minden melegével kö­szöntjük és Urunk áldó kegyelmébe ajánl­juk további életét! (—) Akár hiszi, — akár nem! Hazai egyházunk a szovjet megszállás 25. évfordulóján ünnepi országos közgyű­lést tartott. Az egyház országos felügye­lője elnöki megnyitó beszédében kijelen­tette: “A szovjet hadsereg a világtörténe­lem első humanista hadserege”. • V

Next

/
Oldalképek
Tartalom