Erős Vár, 1970 (40. évfolyam, 1-10. szám)
1970-04-01 / 4. szám
4. oldal ERŐS VÁR ERÖS@VÁR AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA Az Amerikai Evangélikus Egyház Magyar Konferenciájának lapja. Szerkesztő és kiadó: Juhász Imre Főmunkatárs: Egyed Aladár “ERŐS VÁR” (“MIGHTY FORTRESS”) P.O. Box 02148, Cleveland, Ohio 44102 Published by the Hungarian Conference of the Lutheran Church in America. j Issued monthly October to May, bi-monthly in June/July and Aug./Sep. , No. 4. (131) Vol. XXXIV. APRIL 1970. Subscription: $3.00 a year. Second-class postage paid at Cleveland, Ohio. “FONTOS! Minden szerkesztőségi anyag, kézirat, gyülekezeti hír, úgyszintén a lappal kapcsolatos minden levelezés, előfizetés és adomány erre a címre küldendő: "ERŐS VÁR” P. O. BOX 02148 CLEVELAND, OHIO 44102 Az, “ERŐS VÁR" előfizetési díja egy évre csak 3 dollár. Szíveskedjenek a lejárt előfizetéseket késedelem nélkül beküldeni a fenti címre. — Be nem jelentett címváltozás esetén a posta a kézbesíthetetlen újságot megsemmisíti, a kiadóhivatalnak pedig külön portót kell fizetnie. Erre a költségre különösen nem-előfizetők, késedelmező előfizetők, vagy többéves hátralékban lévők esetében nehéz fedezetet találni. Ezért kérjük olvasóinkat, hogy minden esetben pontosan adják meg címüket a “Zip Code” szám feltüntetésével együtt! Az újságot “Zip Code” szám nélkül nem kézbesíti a posta. Címközlésnél tüntessék fel az utca megjelölését is; pl.. St., Rd., Ave. Ugyanis egyes postai zónában azonos nevű utcákat csak így lehet megkülönböztetni. Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Ave., Cleveland O. 44102 ÖRÜLJETEK! “Mert ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem említtetnek, még csak észbe sem jutnak; hanem örüljetek és örvendjetek azoknak mindörökké, amelyeket én teremtek; mert ímé, Jeruzsálemet vigassággá teremtem, és az ő népét örömmé.” Ézsaiás 65:17—18. Jubilate vasárnapja (idén április 19-e) a bevezető ige, a 66. zsoltár latin szövegének első szaváról vette nevét: ÖRÜLJETEK! Ez a bibliai felszólítás persze nemcsak erre az egy vasárnapra szól, hanem egész életünkre. Nem a “keep smiling” kényszeredett állandó mosolygása értelmében, hanem evangéliumi értelemben. A bűneset óta a világnak nagy szüksége van arra, hogy az örömről tanítást kapjon, az öröm lehetőségét, kísértéseit és veszedelmét egyaránt meglássa. Amikor azt veszem észre, hogy Isten lelke ezt az igét parancsként mondja, első pillanatban azt mondom: ez lélektanilag lehetetlen, mert parancsra örülni nem lehet. A szívből jövő nevetés úgy hangzik, mint a feneketlen mélységű pincéből visszhangzó zokogás. Az öröm bent van a szív mélyében s azt parancsolni nem lehet. Megtiltani sem lehet az örömöt. Az öröm vagy megvan s akkor nem lehet megakadályozni, vagy nincs meg és akkor nem lehet az emberre reáerőszakolni. Ezzel szemben az öröm igéje azt mondja: mindörökre örüljetek! Ez még nehezebbé teszi az igét, mert bizonyos helyzetben, lelki állapotban, körülmények között lehet örülni, de mindörökké örülni lehetetlenség. Amikor azonban Isten és az én gondola tóm szembekerül egymással, alázatosan azt kell mondanom: amiképpen magasabb az ég a földnél, azonképpen magasabb Isten gondolata az én gondolataimnál. Mindig Istennek van igaza, akkor is, ha azt gondolom, hogy lehetetlenség az, amit Isten kíván tőlem. O lehetetlent nem kíván tőlünk! Ebben a parancsban, törvényben éppen az az evangélium, hogy az örömet nem tanítani akarja, nemcsak bíztatni akar rá, Isten a felhőket nemcsak szét akarja kergetni a fénylő napsugárról, hanem parancsolja: Örüljetek mindenkor! Nem tudom kedves olvasóm, hogy amikor te ezt olvasod, milyen lelki állapotban vagy, az életnek milyen keresztje nyomja a válladat, milyen tövisek sebezték szívedet, lelkedben milyen sebek gennyesednek és milyen bűnök gyötörnek, csak azt tudom, hogy az öröm parancsa mindnyájunknak szól. • Ézsaiás próféta a száműzött zsidóknak mondja ezt a parancsot, akik elvesztették szabadságukat, foglyok lettek, elvesztették hazájukat és számkivetésben éltek, elvesztették templomukat is, mert nekik akkor csak a jeruzsálemi templomban lehetett, áldozatot bemutatni. Egy mindentől kifosztott népnek mondotta a próféta: mindenkor örüljetek, olyanoknak, akik keserves szívvel hallgatták a hazulról jött híreket Jeruzsálem pusztulásáról, összedőlt kőfalakról, egy erkölcsileg romlásnak indult otthonmaradt népről, mely fajiságát, hitét keveri a pogány fajisággal és hittel, mely már elfeledte a halleluja zsoltárokat is, és csak siralmas éneket tud énekelni. Ezeknek mondotta: Örüljetek, mindenkor örüljetek! Úgy-e megérzed, hogy itt nem történeti helyzetről, nem egy régi történetről van sző, hanem rólam, és rólad. Mindegy, most milyen körülmények között, milyen lelkiállapotban vagyunk, szól a parancs: Örüljetek és Isten megadja a lehetőséget is az örvendezésre. Melyek azok a dolgok, amelyeknek minden lelki helyzetben örülni lehet? ÖRÜLJÜNK ISTEN TELJES KEGYELMÉNEK! Ézsaiás a 17. versben ezt mondja népének: “Mert ímé, új egeket és új földet teremtek és a régiek ingyen sem említtetnek, mégcsak észbe sem jutnak.” Annak megértésére, hogy ez az ige mit jelenthetett a fogságba jutott népnek, emeljünk ki egy mozzanatot belőle. A fogságban élő nép számára nem az volt a legnagyobb teher és szomorúság, hogy elveszett a haza, a templom, a szabadság, hanem az, hogy ebben ÉN VAGYOK A VÉTKES! Nem volt könnyű ezt a leckét megtanulni, hiszen mindezt a drága értéket nem ők kótyavetyélték el, hanem elvették tőlük a babiloniak. Emberileg nem lehet csodálkozni azon, ha fogságuk elején csak bosszúzsoltárokat énekeltek. Csak később tanultak meg újra bűnbánó zsoltárokat énekelni. Megtanulták, hogy Isten népének a nyomorúságos fogságban nem az az Istentől kívánt magatartása, hogy ökölbe szorítsa a kezét s azért imádkozzék, hogy jöjjön valaki, aki
