Erős Vár, 1970 (40. évfolyam, 1-10. szám)
1970-04-01 / 4. szám
AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1970. ÁPRILIS 4. SZÁM ÉSZAK-AMERIKA ÉS AZ EVANGÉLIKUS MAGYARSÁG ORMAI JÁNOS ESPERES-LELKÉSZ ELŐADÁSA az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia torontói közgyűlésén XXXIV. ÉVFOLYAM TÚRMEZEI ERZSÉBET: Barna még az erdő, de az avaron áttör már a győztes, ifjú hatalom: ibolya, fűszálak .. . és a mogyoró barkája a szélben vidám lobogó... Tavasz tűzte oda: harcos akarat. És mozdul az élet fában, föld alatt. Bár barna az erdő, kopár a jelen: amit még nem látok, azt énekelem. Kertek néma hantja titokzatosan hallgat arról, ami alatta fogan. Millió magocskát ölel, rejteget, rá a szürke felleg könnyet ejteget. Esőcsepp leperdül, a kis maghoz ér, kemény burkot pattant. .. kihajt a gyökér. Bár barnák a kertek, kopár a jelen: amit még nem látok, azt énekelem. Kihajt a legszentebb mag, az ige is. Kizsendül a szívek halott kertje is, s Krisztus tavaszában új élet terem! Amit még nem látok, azt énekelem. Elvándorlások, áttelepedések egyik vidékről, vagy egyik országból a másikba, az emberiség történelmének kísérő jelenségei. Háborúk, politikai, vagy vallási üldözések, különböző egyéni indítóokok a megtelepedett európai népeknél is újra és újra kényszerítettek embereket lakhelyük, otthonuk elhagyására, emigrációba. Gondoljunk csak a reformáció időszakára, vagy közvetlenül a magyar történelemből a török hódoltságra, a Thököly fölkelésre, vagy a Rákóczi szabadságharcra és az 1848- 49-i vesztett háborúra. A 19. század elejéig azonban Európa népeinél a kivándorlás, az emigráció nem volt tömeges társadalmi jelenség. Csak a múlt század első évtizedeitől 1914-ig, az első világháború kitöréséig, tehát mintegy száz éves időszakban bontakozott ki Európa országaiból olyan hatalmas méretű kivándorlás, amilyen a kontinens történetében ismeretlen a korai népvándorlások óta. Ezt az új népvándorlást az előző századok emigrációitól nemcsak óriási mérete, hanem jellege is alapvetően megkülönbözteti. Bár ebben az időszakban ugyancsak emigráltak emberek politikai és vallási okokból, vagy különböző egyéni elhatározásból, a múlt század első évtizedeitől meginduló hatalmas kivándorlási hullámok tömegeinek túlnyomó többségét főleg gazdasági okok ösztönözték arra, hogy önkéntesen más országokba távozzanak, vagy egyenesen más világrészekben telepedjenek le. Ilyen gazdasági okok kényszerítették a magyarok kivándorlását is. Az Egyesült Államokba tartó "öregamerikás” magyarok tömeges kivándorlása 1924-ben szűnt meg, amikor itt bevezették a nemzetiségi kvótarendszert. Kikutatható feljegyzések szerint az első magyar kivándorló 300 évvel ezelőtt jött Amerikába. Jacob Fabricius neve jól ismert az amerikai lutheránusság történetében, mert ő volt itt az első evangélikus misszionárius. Papp János László lelkészünk kutatásai nyomán újabban felfedezett adatok valószínűvé teszik, hogy Fabricius Magyarország szülöttje volt. Nyoma van annak is, hogy 1832- ben volt egy magyar ember a kivándorlók között. Ki volt, mi lett a sorsa, milyen vallású volt, ezekre a kérdésekre nem tudunk megfelelni. A legközelebbi adat 1841-ről szól, mely évben egy Haraszty nevű magyar ember Wisconsin államban egy 17 családból, vagy főből álló magyar telepet szervezett; ennek a csoportnak nyoma veszett. A magyar szabadságharc leverése után indult meg nagyobb mértékben az amerikai kivándorlás. 1851-ben Kossuth Lajos is kint járt az újvilágban a maga nagy missziójával. A vele kijött magyarok közül többen végleg kint maradtak s hasznos polgáraivá váltak új hazájuknak. így pl. Újházy
