Erős Vár, 1969 (39. évfolyam, 1-9. szám)
1969-02-01 / 2. szám
2. oldal ERŐS VÁR KRISZTUS közöttünk... — Máté 8:5-17 — A galileai tenger északi partján ma már csak romok beszélnek Kapernaumról, erről a régi keleti kikötőről, amelyik igen jelentős hely volt Jézus korában. Jelentőségét mutatja az, hogy külön vámszedöje volt, miután a galileai tenger túlsó partjával igen élénk kereskedelmi életet folytatott. Jelentőségét látjuk abból is, hogy a zsidók királya, Heródes helyőrséget is tartott ezen a helyen, ahonnan egy rendkívül nagy hitű százados beteg szolgája ügyében felkereste Jézust. Számunkra azonban Kapernaumnak az ad különös értéket, hogy Jézus lakóhelye volt. Itt lakott anyja és itt laktak testvérei is. Vándorlásaiból mindig ide tért vissza. Ez volt az Ö városa. Csodáiból és beszédeiből Kapernaum kapott a legtöbbet. Itt zajlott le a mai Ige csodája is. Miért tett csodát Jézus? A feleletet Jézus maga mondja meg a kenyércsoda előtt, amikor így szól a tanítványaihoz: “Szánakozom a sokaságon .. .” Igen, Jézus azért tett csodát, mert szánta és szerette az embert. Ő tökéletes és teljes szeretet volt, Aki nem Is tud mást tenni, mint örökké segíteni és szolgálni a másikat, akiben mindig testvért látott, még akkor is, amikor az illető bűnös volt, idegen, vagy éppen ellenség. Ezért hajol le a jerikói úton, mint irgalmas samaritánus egy megvert emberhez és ezért öleli szívére a megfeszített latort. Előtte minden könny keserű és minden szenvedés közös keresztfa, amit a. szeretetnek megosztani és hordozni kell. És Ő hordozta mindenki fájdalmát. így születtek a szívében a csodák. Jó nekünk ezt megtanulni, hogy a szenvedésnek és a szolgálatnak egy a hazája és egy a vallása: a szeretet. Kiért tesz csodát Jézus? A csodák hátterében azt is megfigyelhetjük, hogy Jézus sohasem önmagáért teszi a csodát. — Semmiképpen sem azért, hogy könnyebb legyen a dolga, hogy hitre hódítson hitetleneket, vagy a csodákkal valakit is megnyerjen Isten országa számára. Ő nem akart senkit sem csodákkal átbüvölni Isten országába. A csoda nem reklám Isten országa számára, hanem mindig valami szent ráadás. Mindig a hit jutalma. Pecsét és ámen a hit szavaira. Ezt a ráadást, pecsétet és áment kapja Tőle a hívő kapemaumi százados. A százados arca Jól nézzük meg ennek a századosnak az arcát, mert olyan arcéle van, hogy szá zadok állhatnak “vigyázz”-ba előtte . . . Széppé teszi az arcát először a kérése. —■ A szolgája ügyében jár, aki beteg és otthon nagy kínokat szenved. Ez a munka és a munkás legszebb bibliai megbecsülése. Ez a délceg dalia nemcsak parancsokat osztogatott, nemcsak munkát és szolgálatot kért és várt, hanem szolgálatot és szívet adott a szolgájának. Hogy törődik vele! Nemcsak arról gondoskodik, hogy a szolgájának kenyere legyen, hanem egész sége is. Sőt maga megy el Jézushoz, hogy ezt az ügyet elintézze. Ez a szolga biztosan érezte, hogy neki nemcsak gazdája, hanem bajtársa és barátja is ez a százados. Megbecsülni a nekünk adott munkát és fizetni érte nemcsak kenyérrel, pénzzel, de szívvel is — ezt minden esetre máris megtanulhatjuk ettől a pogány századostól. Felejthetetlenné teszi azután előttünk a százados arcát a Jézussal szemben való viselkedése is. A Jézus előtt való hódolata és hite. Úgy szólítja meg Jézust, mint aki tudja, hogy Jézusnak hatalma van! Betegség és bűn, élet és halál felett is! Szavának közelben és távolban engedelmeskedik mindenki. Ezért szólítja meg Jézust így: “Uram!” Jézus mindezt tudja és látja és Ő is katonás rövidséggel és készséggel feleli: — Elmegyek és meggyógyítom őt! A százados hódolata még mélyebbre hajlik és hitének lángja szinte az égig csap fel, amikor ezeket mondja: “Nem vagyok méltó, hogy házamba jöjj, csak egy szót szólj és meggyógyul az én szolgám.” — Olyan pillanatok ezek és olyan jelenet, ami kevés van a Bibliában. Itt olvassuk egyedül, hogy Jézus “elesodálkozék”. Isten Fia itt csodálkozott először a földön. Jézus szeme- égi erőktől izzott, amikor kimondja a csoda igéit: “Legyen néked a te hited szerint!” És valahol egy betegágyon meggyógyult egy szenvedő ember. A mi arcunk A kapernaumi százados hívő arca mellett, milyen szomorú, szegényes és árnyékos a mi “hívő” arcunk. Krisztus közöttünk van és vájjon talál-e hitet bennünk?! És milyen hitet talál?! Ha valaki elmegy vasárnap a templomba, hallani fogja ott az igehirdetést, hogy az “igaz ember hitből él!” Hallani fogja, hogy Krisztus szavában erő van emberi élethez és örök üdvösséghez. Vájjon tud-e a mi hitünk így odafordulni Jézushoz? És tud-e a mi hitünk így imádkozni másokért?! Nagy emberi tülekedésünk és önzésünk nagy rohanásában tudunk-e testvért látni a másikban, akivel valahol az életünk összetalálkozik, vagy szembekerül. Van-e látásunk arra, hogy a másiknak is fáj a könny, a gond, vagy a kereszt. Eszünkbe jut-e, amikor imádkozunk, hogy a másik embernek is kell a kenyér, az öröm, a békesség és az üdvösség?! A másiknak is kell a szeretet ezen a földön és kell az Istennel való békesség. Kell az élet teljessége és minden ajándéka, amit Isten atyai szívvel elkészített nékünk. Valaki egyszer azt mondotta, hogy a hívő ember imádsága mindig ezzel a szóval kezdődik: “Uram!” De ebben a szóban benne van minden nyomorúsága és minden reménysége. A kapernaumi százados története ma még arra is megtanít, hogy ebben a szóban benne legyen ez is: “és minden testvére”. Friedrich Lajos Dr. Barth Károly, akit sokan a 20. század vezető teológusának tartanak, 82 éves korában elhunyt Svájcban. Teológiájának főtémája: Isten szuverén voltának és az ember kegyelemre szorultságának kihangsúlyozása. Kritikusai viszont azt mondják, hogy Barth — különösen a Kómái levél magyarázatában — visszautasítja a keresztyén Szentháromság-tant és pantheizmust tanít.
