Erős Vár, 1969 (39. évfolyam, 1-9. szám)

1969-02-01 / 2. szám

ERŐS VÁR 3. oldal BÖJTI PRELUDIUM Egy barátom egyetemista leánya azért keresett fel, hogy megtudja, mi van az Énekek Énekének 8. része 6. versében. Együtt olvastuk el, így szólt: “Tégy engem, mintegy pecsé­tet a te szívedre, mintegy pecsétet a te karodra, mert erős a szeretet, mint a halál, kemény, mint a sír a buzgó szerelem, lángjai tűznek láng­jai, az Úrnak lángjai.” A leány elol­vasás után vérvörös lett, mert ebből megtudta, hogy egyetemista barát­ja így tett neki szerelmi vallomást. Az Énekek Énekét sokan tartják a földi szerelem dicséretének, de nem az. A legnehezebb könyvek egyi­ke a Bibliában és a legvitatottabb is. Sokan ma is megbotránkoznak raj­ta és nem tudják megérteni, hogy lett belőle kanonikus könyv? A könyv tartalma Salamon király­nak és a bájos Szulamitnak, a ki­rálynak és egy egyszerű leánynak a szerelme. Eredetileg menyegzői ver­sek gyűjteménye lehetett, amelyben egy keleti ember szabadon engedi fantáziáját. Időközben allegorikus értelmet kapott s benne Salamon király az Isten képe lett, aki aláhajol népéhez, akit itt Szulamitnak hívnak. Az Énekek Éneke arról beszél, hogy Isten szeret minket, de ez nem általános ember szer etet, hanem sze­mélyes viszony. Isten úgy szeret minket, mint férfi az ő jegyesét. Is­ten és az ember egymáshoz való vi­szonya a jegyesek boldog szerelme. Mindez állandó jellege a keresztyén életnek. Amikor ezt nézzük, világos­sá válik előttünk, hogy teljesen mél­tatlanná váltunk Isten szerelmére, mert az nemcsak kezdeményező sze­retet, de benne van a mi hálátlan­ságunkkal szemben Isten kegyelme. Isten szeretete állandó, pedig sokkal nehezebb Neki az embert szeretni, mint nekünk Istent szeretni. Hátha még megláthatta volna az Énekek Éneke írója a golgotái ke-Amikor prédikáció hangzik el, akkor mindig csoda történik, mely nagyobb az ötezer ember megvendégelésénél... még akkor is, ha egyetlen ember tér általa hitre. (Luther) resztet! Hogy Isten nemcsak azzal mutatta meg szeretetét, hogy min­dennel megajándékozott, hanem az­zal is, hogy meg tudott bocsátani né­pének, pedig ez sokba került neki: egyszülött Fiába, azt kellett halálra adnia. Aki a golgotái kereszt alatt keresi Isten szeretetét, megtalálja azt. Az Énekek Éneke írója felveti a kérdést, hogy mindaz a szeretet, amellyel Isten szeret és a lelkünket akarja körülvenni, üdvözítő szere­­tet-e és elég-e ahhoz, hogy boldogít­son itt és az örökkévalóságban? Aki meglátja Isten szeretetét, azt most is tudja és látja, hogy Isten szerete­te ott a legnagyobb és örökkévaló, ahol a bűnöket meg tudja bocsátani. A szentséges Isten csak így, a golgo­tái úton tudta megszerezni az ember számára a bűnbocsánatot! Böjti úton vagyunk. Zendüljön meg lelkűnkben a böjti zarándokok éneke: Jézus szenvedésedről Mostan elmélkednem Erőt, áldást mennyekből Lelked adjon nekem. Jelenj meg most szívemnek Ama nagy kínodban, Mellyel voltál lelkemnek Orvosa holtodban! (dr.) Személyi hírek • Manhattan felhőkarcolóinak árnyéká­ban munkálkodik Varga László evangéli­kus lelkész, aki előrehaladott kora mel­lett is nagy buzgalommal igyekszik össze­tartani a világ legnagyobb városában szét­szórt híveit. A múlt nyáron és őszön há­rom hónapig súlyos betegen feküdt a kór­házban. Hosszú lábadozása alatt még he­tenként be kell mennie a kórházba felül­vizsgálatra, ahol legutóbb —- mint írja — az ápolónők égre emelt kézzel mondták neki: “Az ISTEN mentette meg!” • A magyar evangélikus egyház egyet­len volt kínai misszionáriusa, Kunos Jenő, jelenleg egy finn-amerikai gyülekezetben szolgál (Ishpeming, MI). Mint egyházme­gyéjének esperese, hivatalos úton volt dec. 9-én, amikor kis svéd kocsijába szemből belerohant egy teherautó. Kunos Jenő sú­lyos zúzódásokat és kartörést szenvedett, mellette ülő felesége, Lia, majdnem elvér­zett, mire kórházba kerültek. “Egyete­mista leányom aznap este a TV híreiből értesült balesetünkről. Sokan imádkoztak értünk akkor éjjel, papok és világiak egyaránt.” Január közepe óta ismét végzi lelkészi szolgálatát, felesége arca is szé­pen gyógyul — “60—80 öltés volt a sze­me felett, homlokán és fején.” • Városi gyülekezeteink újabb problé­mája a közbiztonság romlása. Markovits Pál pittsburghi lelkész januárban a pa­rókia előtt sózta a járdát, hogy az arra­­járó sötétbörü honfitársak el ne essenek a jégen. Hirtelen 3—4 suhane a vödör sót a lelkész szemébe és arcába verte, le­­teperték és könyörtelenül összerugdalták őt. Felesége és fia az ablakból elszörnyed­­ve látták a történteket, de mire felocsúd­tak volna, a faji öntudattól duzzadó bá­tor támadók elinaltak. Nt. Markovits jóbi türelemmel és keresztyén alázattal viselte e merénylet hetekig látható kék-zöld zú­­ződásait, s mint mondja, “a környékünkön lakó négereket missziói területnek kell tekintenünk.” • Hefty László Argentínában működő missziós lelkészünk befejezte a csikágói teológián töltött egyévi tanulmányi sza­badságát és február 17-én visszatért csa­ládjával Dél-Amerikába. Közvetlenül el­utazásuk előtt értesítette őket az országos egyház külmissziói hatósága, hogy nem Mar del Plata-ra (ahol eddig voltak — lásd az ERŐS VÁR 1968. évi 6., 7. és 8. számát: “Argentin naplójegyzetek”), ha­nem egy még meg nem állapított másik argentin munkaterületre kap beosztást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom