Erős Vár, 1969 (39. évfolyam, 1-9. szám)
1969-12-01 / 9. szám
4. oldal ERŐS VÁR ERŐS ©VÁR AMfcRIKAI MAGYAR. LVANGtLI KUNOK LAPJA Az Amerikai Evangélikus Egyház Magyar Konferenciájának lapja. Szerkesztő és kiadó: Juhász Imre. Főmunkatárs: Egyed Aladár “ERŐS VÁR” (‘‘MIGHTY FORTRESS”) P.O.Box 02148, Cleveland, Ohio 44102. Published by the Hungarian Conference of the Lutheran Church in America. Issued monthly October to May, bi monthly in June/July and Aug./Sep. No. 9. (127) Vol.: XXXIII. DECEMBER, 1969. Subscription: $3.00 a year. Second-class postage paid at Cleveland, Ohio. FONTOS! Minden szerkesztőségi anyag, kézirat, gyülekezeti hír, úgyszintén a lappal kapcsolatos minden levelezés, előfizetés és adomány erre a címre küldendő: "ERŐS VÁR" P. O. BOX 02148 CLEVELAND. O. 44102 Az "ERŐS VÁR” előfizetési díja egy évre csak 3 dollár. Szíveskedjenek a lejárt előfizetéseket késedelem nélkül beküldeni a fenti címre. Be nem jelentett címváltozás esetén a posta a kézbesíthetetlen újságot megsemmisíti, a kiadóhivatalnak pedig külön portót kell fizetnie. Erre a költségre különösen nem-előfizetők, késedelmező előfizetők, vagy többéves hát ralékban lévők esetében nehéz fedezetet találni. Ezért kérjük olvasóinkat, hogy minden esetben pontosan adják meg címüket a ‘‘Zip Code” szám feltüntetésével együtt! Az újságot ‘‘Zip Code” szám nélkül nem kézbesíti a posta. Címközlésnél tüntessék fel az utca megjelölését Is; pl. St., Rd., Ave. Ugyanis egyes postai zónában azonos nevű utcákat csak így lehet megkülönböztetni. Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Ave., Cleveland, O. 44102 Kseszen ÉJFÉL felé járt az idő. A hold letűnt már a nyugati horizonton, vastagon ült a sötétség a falun. Kicsinyke fény botorkált a falu utcáján, az éjjeliőr vigyázta vele az alvók nyugalmát. Komótosan ballagott az öreg bakter, botja megkoccant a köveken. Harmadszor járta végig a falut, mert a harmadik őrváltás ideje volt. őt ugyan nem váltotta senki sem, mert csak egy éjjeli őrre futotta a falu közpénze. De a megbízatás úgy szólt, hogy úgy járja a falut, mint a városi őrök, akik váltogatják egymást. Négyszer. Ehhez képest a fizetése négyszer annyi lehetne, mint most. Legyintett egyet maga elé. Minden éjszaka füstölgött ezen és most is azzal zára morfondirozását, hogy nincs igazság a földön. Befordult a falu végére. Maga sem vette észre, szaporább lett a lépése, frissebben botozott a szélső ház felé. Fény szüremlett ki az ablak fatáblái mögül. Még mindig ébren vannak — csóválta meg fejét az öreg. Belesett az ablak hasadékán. Odabenn szálas, ősz ember hajladozott a kis mécses fényében. A szobácska közepén ládák állottak, színig telve a polcokról lekerült holmikkal. Egyik ládában edények, másikban főzőedények, harmadikban liszt és szárított gyümölcs. Azt igazgatta a benti ember. Bekocogott az ablakon. Az ablak kinyílott. — Aludj már József, kell az erő holnapra is. — Nem tudok aludni, Jórim. Elrakom a kis holminkat. — Mikor indultok? — Reggel. Idejön Mehida, az ács. Átveszi a műhelyt, meg a munkát, addig, míg visszaérünk. A házra és az állatokra is ő fog vigyázni. Az öreg bakter sajnálkozva ingatta a fejét. — Éppen most kell elmennetek, mikor a gyermek születését várjátok. — Mit csináljak? Aki nem engedelmeskedik a császár parancsának és nem jelentkezik a szülőfalujában a téli napforduló idején, azt börtönbe csukják. Az öreg szitkot morgott maga elé. — Az az átkozott filiszteus zsarnok! Meg az az átkozott hitszegő Heródesünk! A választott népet merik megszámolni. Mikor az Úrral erősebaz útra bek vagyunk és többek minden népnél. József elszomorodottan bámult maga elé. Sóhajtott. — A helytartó akarja így, hogy most odamenjünk. Az öreg nem szólt rá semmit sem. Hallgatott mind a két férfi. Jórim benézett a felforgatott szobába. — Feleséged alszik? József bólintott. — Korán elaludt Mária. Mindjárt az Unnepesti áhítat után. Jórim szedelőzködött. — Segítsek valamit? — Nem, köszönöm. Reggel felviszszük Mehidával a ládákat a padlásra. Isten tudja, meddig kell elmaradnunk. — Persze, a gyermek miatt is. No, milyen nevet szántatok neki? — Isten a Szabadító. Az öreg elmosolyodott. — Jézus lesz a neve? Adja Isten, hogy az ő életében elmondhassuk itt Izraelben, hogy az Úristen a Szabadító. Szép név, no. ígéretes név. Isten nekünk szóló ígéretét hirdeti a neve. Józsefnek megfényesedett a szeme. Alig tudott szólni. — Nekünk is reménységünk ez a gyermek. Isten áldjon, Jórim. — Isten őrizzen meg az úton Benneteket. Elfordult és hajlott alakja beleveszett az éjszakába. AZ ablakban álló ácsmester utána nézett egy hosszú percig. Aztán becsukta a fatáblákat és nézte a kiürült polcokat. Reggel még helyén volt minden edény, hombárban a liszt, hálóban az aszalt szilva és füge. A nyitott tűzhelyen néhány megszenesedett fadarab ült a hamuban, holnap már más tüzel rajta. Jött a PARANCS és elvette tőle a munkáját. Felnézett a mennyezetre. Vastag szarufák tartották a kis felházat és a tetőt. Ő építette ezt a házat 30 éve. Szülei elhaltak Betlehemben és ő vándorútra indult. Itt tanyázott egy évig a faluban, mikor szívét idekötötte egy leány szép szeme. Dalolva építette a házat kettejüknek, de a mennyegző előtt eltemették a leányt a temetődombon. Azóta lett ez a falu az ő faluja. Itt érett emberré, itt szerzett megbecsülést, munkát és földet. Nem mozdult el innen harminc éve, csak az ünnepre ment fel Jeruzsálembe és néha egy-két napra házat építeni a szomszéd falukba.
