Erős Vár, 1969 (39. évfolyam, 1-9. szám)
1969-12-01 / 9. szám
3. oldal ERŐS VÁR Azon az éjszakán . .. — KARÁCSONY KÖLTÉSZETE — Azon az éjszakán szokatlanul mély volt a csend. A teremtettség roppant erői belesimultak a titokzatos mozdulatlanságba. A rejtelmes és fájó sóhajok is elmerültek a csend vizében. Azon az éjszakán nem szomjaztak vérre a vadállatok sem. A vadak ugrásra feszült izma elernyedt. A bárányok sem kérődztek. Csukott szájjal és hunyt szemmel feküdtek a füvein. Azon az éjszakán szellő sem rezzent, madár sem csipogott. Fűszál sem mozdult. A virágok, mint tágranyitott szép színű szemek rezzenéstelen szirompillákkal kémleltek az éjszakába. Levél sem zizzent. Ég felé fordított finom vonalú erezetükön pihent csak egy-egy csillag fénye. Azon az éjszakán csermelyek, patakok, folyók és tengerek vize is mintha megállt volna. Sima tükrükön pedig szemkápráztató, aranyos fénnyel ott ült a csillag fénye. Azon az éjszakán a levegő is elváltozott. Megsűrűsödött. Akik beszívták, ólmos mozdulataik lettek a kortyolástól, s lassan-lassan mozdulatlanságba merevedtek. A pásztorok, akik a mezőn őrizték nyájaikat, érezték meg ezt először. Kővé dermedten úgy ültek a tűz körül, mint a szobrok. De a lángok is megérezték, hogy csodák úsznak a levegőben. Mintha levegő után kapkodnának, bele-belemagasodtak még az éjszakába, aztán az ég felé törő lángok, amelyek olyanok voltak, mint a kibontott, hosszú haj, megmerevedtek. A hasábja nem pattogott, a láng nem csicsergett. Azon az éjszakán minden élt, de sóhajok, rezgések, suttogások és hullámverések nélkül. Azon az éjszakán még a hang is a levegőbe fagyott. Azon az éjszakán Simeon szemei is megüvegesedtek. A templom szentélye felé szerette volna fordítani, de már ezt sem tehette. Melléből hang nélkül szökött ki a sóhaj: Istenem... Azon az éjszakán a napkeleti bölcsek alatt megmerevedtek a tevék. Hosszú nyakukat előre nyújtották, orreimpájuk kitágult, amint szimatolni kezdtek, aztán mintha részegítő nektárt szívtak volna be a levegőből, szemüket lehunyták, és mozdulatlanul fürödtek a csillag fényében. Azon az éjszakán titokzatos, mély csend volt a világ. Az emberi lélek is megmagyarázhatatlan változáson ment át. A gondolat útjai előtt őrt állt a csillag. Volt, aki tolvajlást tervezett, akinek kiköszörülten csillogott övében a tőr, aki bűnös szerelmek emésztő vágyában égett, — és nem tudta, mi történik vele azon az éjszakán. Agyukra köd feküdt, s a tetteiket irányító gondolat a csírájába fúlt. Azon az éjszakán a gondolat számára egyetlen út, a várás útja maradt nyitva csupán. Az az éjszaka volt igazán az ádvent! Még a roppant lélegzetű teremtettség élete is belefeszült a várásba azon az éjszakán. Minden és mindenki mintha várt volna valakire. Mintha csak a sáskát és mézet evő Keresztelő érces szavának igézete alá került volna a szerves és szervetlen világ egyképpen. A csönd egy kiáltás után mélyült mérhetetlen csönddé: “Elközelgett az Isten országa.” Ezen az éjszakán minden ennek a mondatnak a titkába süllyedt. Ezt a titkot lesték az imára szíj jazott kezű, Istent kereső szent zsidók. Keresték megigézetten és a fényre vártak. Ezen az éjszakán évezredek történései suhantak el előttük. Mózest látták, a Sinai sugárzó arcú vándorát. És látták Ésaiást, a prófétát is. Szava is ott rejtőzött a csend és titok mélyén: “Egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk, és hívják nevét Csodálatosnak ...” Ezen az éjszakán egyetlen név érett a teremtettségben. Egyetlen név viliódzott és szikrázott. Ezen az éjszakán József, az ács, és Mária, az ő eljegyzettje feladtak már minden reményt. Elcsigázottan roskadtak le az istálló nyirkos padozatára. A friss szalma sárgán csillogott a mécs fényében, amit gyújtottak. A világosságtól hunyorgó szemű barmok bambán nézték őket a kőjászol mellől. És ekkor, ezen az éjszakán, az istálló fölé érkezett az Isten szívéről leszakadt csillag. Nem jött üresen. Fényében földig hajolt az ég. S így történt, hogy a bethlehemi ‘‘rongyos istállócska” fölött megállóit csillag fénye aranyhidat vert az ember szívéig. Ezen az éjszakán a csodálatos aranyhídon megjelentek az ég angyalai. Örömrepesve szálltak. Ajkukon ott égett a karácsonyi evangéliom: íme, hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész földnek öröme lészen, mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus a Dávid városában ..." Ezen az éjszakán, ebben a pillanatban, mintha zsongani kezdett volna az egész teremtettség. Az egyik égő szemű pásztor összefogta ezt a megérzett egyetemes zsongást, a szíve megtelt a kimondhatatlannal, s kimondani csak ezt tudta: ‘‘Menjünk el mind Bethlehemig...” Jakus Imre I EROS VAR V. 0. Box 02148 CLEVELAND, OH 44102 Kivágandó és beküldendő: A NE FÉLJ! c. áhítatos könyvet megrendelem. Mellékelem a könyv árát: 3 dollárt. Tudomásul veszem, hogy kevés számú megrendelő esetén a könyv nem jelenhet meg és beküldött pénzemet visszakapom. Név: . Utca: Város: állam: ......................... Zip Code:
