Erős Vár, 1969 (39. évfolyam, 1-9. szám)

1969-11-01 / 8. szám

ERŐS VÁR 3. oldal ÁDVENTI PARANCSOK Advent figyelmünket nemcsak az eljövendő Jézusra fordítja, hanem az emberekre, magunkra is. Ez a fogal­mazás félreérthető ugyan, de az ál­dás rajtunk fordul meg és nem Jézus Krisztuson, ő mindig áldottan s áldás­sal jön, de hogy jövetele áldás, vagy ítélet lesz-e számunkra, vagy pedig semmi: az rajtunk fordul meg. Ezért hirdeti ádventkor az anyaszentegy­­ház: “Készítsétek az Úrnak útját, egyengessétek az ő ösvényét”. Melyek azok a parancsok, amelye­ket az apostoli ige a lelkünkre akar kötni? így kezdődik: “Ezt cseleked­­jük, mivel tudjuk az időt, hogy itt van már az óra, hogy az álomból felser­kenjetek. Mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hí­vőkké lettünk.” Az első parancs tehát, amit igénk ad: ÉBREDJ! Miért kell nekünk ébrednünk ... ta­lán alszunk? Vannak áldott alvások, melyekkel Isten betegségeket fordít meg, meggyöngült embereket új erő­vel övez fel, de az alvásnak is rendelt ideje van. Az ember életében akkor történik a baj, ha olyankor alszik, amikor ébren kellene lennie. Isten né­pének sokszor kell szembe néznie az elalvás veszedelmével. A sötétség, amely bennünket körülvesz, vagy fel­adatok, amelyek előttünk állanak, sokszor elaltatnak minket. Gondoljunk csak a tíz szűzről szóló példázatra. Az idézett ige bizonyítja, hogy a hí­vő embereket is kell figyelmeztetni arra: ébren legyetek... ne feledkez­zetek el a 13. zsoltár figyelmeztetésé­ről: “Uram, Istenem, világosítsd meg szemeimet, hogy el ne aludjam a halálra.” (4. vers). A második parancs így hangzik: SIESS! Minden nap sürget minket, mert minden nap: alkalom, amely jön­­megy, feltűnik és eltűnik s aki az al­kalmat elmulasztja, sokszor helyre­hozhatatlan mulasztásokat követ el. Az üdvösség vonatáról is le lehet kés­ni, az üdvösség alkalmát is el lehet mulasztani, ha azt legutoljára hagyod, mert a kegyelmi idő lejárhat. Van úgy, hogy közel van hozzánk az üd­vösség és van, hogy elkanyarodik, ke­ressük és nem találjuk meg, mert le­járt a kegyelem ideje. Ez az, aminek lejártát Isten nem köti az orrunkra. A lekésett ember hiába fut a vonat után, a vonat nem fog megállani, hogy felvegye. Ítélet napján pedig mulasz­tási bűneinkért ítél el bennünket az Úr. Ádventi igénk harmadik parancsa ez: SZAKÍTS A BŰNNEL! Így mondja Pál apostol: “Az éjsza­ka elmúlt, a nappal pedig elközelgett: vessük le tehát a sötétség cselekede­teit és öltözzük fel a világosság fegy­vereit.” Pál apostolnak a római gyü­lekezet a legértékesebb munkaterü­lete. Ennek a gyülekezetnek írja ezt. Fel is sorolja a bűnöket: dobzódás, részegség, bujálkodás, feslettség, cí­vódás, irigység. Itt abbahagyja a -felsorolást, nem azért, mintha nem tudná folytatni, hanem azért, mert kóstolónak ennyi is elég, ennyitől is megborzadhat minden ember. És mindez azért van, mert nem gondo­lunk testünk kívánságainak megféke­zésére. “A testet ne tápláljátok bű­nös kívánságokra.” Ezt a keresztyén aszkézist parancsolja az apostol a gyülekezetnek. Pál apostol parancsai között a pozi­tívum ez: “öltözzétek fel az Űr Jé­zus Krisztust!” A felöltözés itt kép. Mit akar vele mondani? Gondolatain­kat nem látja a vüág, szíveinkben nem tud olvasni, de hogy mibe va­gyok öltözve, a ruhámat, azt meglát­ja és megtudja, hogy Krisztust öltöz­tem-e fel? Hadd kérdezze meg tőlünk ez az ige: Mit lát rajtunk a világ? Testté vált krisztusokat lát-e, vagy keresz­­tyénségiink szégyenfoltjait? Aki nem siet az alkalmat megragadni, aki nem szakít a bűnnel és nem öltözi fel Krisztust, annak vége a kárhozat! Ámen t IMÁDKOZZUNK! Hálát adunk Ne­ked Urunk Jézus Krisztusunk azért a drága kegyelemért, hogy van ismétlő­dő kegyelem. Köszönjük Uram, hogy nemcsak egyszer bocsátód meg bű­neinket, nemcsak egyszer ébresztesz fel minket halálos álmunkból, hanem újra meg újra, mikor erőt vesz raj­tunk a bűn elaltatása. Lelkiismere­tünk s mi magunk veszedelemre, ha­lálra alszunk el s Te nem fáradsz el abban, hogy bennünket ebből újra fel­rázz, felébressz: serkenj fel te, ki alu­­szol, ébredj föl a halálból! Köszönjük, hogy nem engedsz elaludni halálra. Köszönjük templomunkat, bibliánkat, köszönünk Neked minden igehirde­tést, akkor is ha keményen ráz, mint az édesen alvó gyermeket a köteles­ség. Kérünk Urunk, ajándékozzál meg minket felnyíló szemekkel, a sürgős­ség leikével. Add, hogy mi sohase mondjuk Szentlelkednek: ráérünk ar­ra még! Kérünk, hogy a Te Szentlel­­ked ébresztő hatalma, megrázó ereje, a Te igéd ébren tudjon tartani min­ket, mindig, amig majd egyszer nem lesz többé sötétség, hanem világosság azoknak, akik már itt a földön a Te világosságodban jártak. Ámen. & (Szemelvény a NE FÉLJ! c. áhíta­­tos könyvből. Túróczy Zoltán igehir­detései nyomán összeállítja: Egyed Aladár. Lásd az alábbi megrendelő szelvényt!) ERŐS VÁR Kivágandó és beküldendő: P. O. Box 02148 CLEVELAND, OH 44102 A NE FÉLJ! c. áhítatos könyvet megrendelem. Mellékelem a könyv árát: 3 dollárt. Tudomásul veszem, hogy kevés számú megrendelő esetén a könyv nem jelenhet meg és beküldött pénzemet visszakapom. Név: ................................................................................... Utca: ................................................................................... Város: .................................. állam: ......................... Zip Code: .....................

Next

/
Oldalképek
Tartalom