Erős Vár, 1969 (39. évfolyam, 1-9. szám)
1969-11-01 / 8. szám
4. oldal ERŐS VÁR AZ ELSIKKADT HÁLAADÁS ERÖS®VÄR AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA Az Amerikai Evangélikus Egyház Magyar Konferenciájának lapja. Szerkesztő és kiadó: Juhász Imre Főmunkatárs: Egyed Aladár “ERŐS VÁR” (“MIGHTY FORTRESS”) P. 0. Box 02148, Cleveland, Ohio 44102. Published by the Hungarian Conference of the Lutheran Church in America. Issued monthly October to May, bi-monthly in June/July and Aug./Sep. No. 8. (126) Vol.. XXXIII. NOVEMBER, 1969. Subscription: $3.00 a year. Second-class postage paid at Cleveland, Ohio. FONTOS! Minden szerkesztőségi anyag, kézirat, gyülekezeti hír, úgyszintén a lappal kapcsolatos minden levelezés, előfizetés és adomány erre a címre küldendő: "ERŐS VÁR” P. O. BOX 02148 CLEVELAND. O. 44102 Az "ERŐS VÁR” előfizetési díja egy évre csak 3 dollár. Szíveskedjenek a lejárt előfizetéseket késedelem nélkül beküldeni a fenti címre. Be nem jelentett címváltozás esetén a posta a kézbesíthetetlen újságot megsemmisíti, a kiadóhivatalnak pedig külön portót kell fizetnie. Erre a költségre különösen nem-előfizetők, késedelmező előfizetők, vagy többéves hát ralékban lévők esetében nehéz fedezetet találni. Ezért kérjük olvasóinkat, hogy minden esetben pontosan adják meg címüket a “Zip Code” szám feltüntetésével együtt! Az újságot “Zip Code” szám nélkül nem kézbesíti a posta. Címközlésnél tüntessék fel az utca megjelölését is; pl. St., Rd., Ave. Ugyanis egyes postai zónában azonos nevű utcákat csak így lehet megkülönböztetni. Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Ave., Cleveland, O. 44102 Hálaadás Napjának lassan elsikkad célt, értelmet adó lényege: a hálaadás. A hála hangja egyre halkul korunk emberének ajkán. Ezért mindjobban erősödik a lármás elégedetlenség lázítő szava. Isten keze ma sem méri fukarabbul áldásait, mint régebben. Ezeket az áldásokat hittel látó emberek száma fogyatkozott meg ijesztő mértékben. Ezért buzog fel olyan nehezen manapság a lelkek mélyéről a hála. Mindig éltek hálátlan emberek. De aránylag jóval kevesebben, mint a mi időnkben. Régebben a hálaadás még elengedhetetlen emberi magatartásnak számított. Ma már ez a követelmény lassan megszűnik. Egyre többen ülnek Hálaadás Napján a rakott asztaloknál üres szívvel, az Isten iránti hálaadásról teljesen megfeledkezve. Évekkel ezelőtt bizonyos amerikai körök bírói végzéssel el akarták töröltetni Hálaadás Napjának nemzeti ünnep jellegét. Nem lehet kötelező ünneppé tenni az egész ország részére olyan napot, amelynek alapja az Isten iránti hálaadás. Az ilyen vallási előítélet sérti a nép istentagadó rétegének meggyőződését, s ezért alkotmányellenes. így érveltek e mozgalom hívei. Ez az egész mozgalom abból a tévhitből keletkezett, mintha a Hálaadás Napjára Istennek volna szüksége. Éppen fordítva van az igazság. Amerika népe szorul rá az ezt a napot ünneppé magasztosító hálaadás erkölcsi magatartására. A mozgalom nem ért célt, mert az országnak voltak olyan felelős vezetői, akik a nemzet hálaadásában az egészséges haladást, megmaradást biztosító nélkülözhetetlen erőforrást láttak. A Hálaadás Napja megmaradt ünnepnek. Legalább is “holiday”-nak, munkaszünet napnak. Ilyenkor a családi összejövetelek terített asztalai az ételek és italok bőséges fogyasztására nyújtanak alkalmat. Hálaadás Napja azonban nem ilyen módon jelenthet nemzeti ünnepet, hanem úgy, hogy Amerika népe ezen a napon Isten színe elé zarándokol, s hálát ad Neki minden a múltban kapott és a jelenben is élvezett áldásaiért. Csak ez a hálaadás teheti újra azzá ezt a napot, ami végett eredetileg rendeltetett: Isten dicsőítésére szánt ünneppé: “holy”-day-vé. Tökéletes társadalom sohasem létezett. Ezért társadalom ellenes elégedetlenségre okot mindig lehetett találni. A józan Ítélkezésből származó birálgatások a társadalom fejlődését az igazságosság vonalán mindig előre is mozgatták. A mai időben azonban az elégedetlenségeket Amerika ellenes, nemzetközi, forradalmi erők bizonyos idegen hatalmak érdekében zavargásokban, lázadásokban kirobbanó hőfokra hevítik. Félő, hogy az ilyen módon élesztett, táplált és terjesztett elégedetlenségek, előbb vagy utóbb a teljes fejetlenség állapotának előidézésével, Amerikát valamiféle diktatúra karjaiba hajtják. Ennek a pusztító erejű, rombolásra szánt elégedetlenségi hullámnak egyedül a rendészeti és igazságszolgáltatási törvények megszigorításával gátat emelni nem lehet. Feltétlenül szükség van a lelkek megváltozására, a hálaadásnak a hit látásmódjából eredő erkölcsi magatartására. Nem elég a dolgokat csak néznünk, látni is meg kell tanulnunk. Az elkeserítő, csak szemmel érzékelhető anyagi dolgok mögött észre kell vennünk Isten szeretetének örömkeltő, hittel tapasztalható valóságait is. Ilyen örömkeltő, áldást hozó valóság Amerika népe részére a szabadság ajándéka. Istentől kapta, az Ő kegyelmének köszönheti, hogy megvan, élhet ezzel az ajándékkal még ma is. Istennek tartozik érte hálaadással és felelősséggel. Büntetlenül ezt az ajándékot el nem tékozolhatja. Amig Amerika földjén virágzik a szabadság fája, s annak áldott gyümölcseit mindenki élvezheti, addig a nemzetnek minden oka megvan a hálaadásra, még akkor is, ha a meglevő társadalmi hibák, bajok javító szándékú elégedetlenségekre is késztetnék. Ha azonban ezt a szabadságot félelemből, kényelemből megalkuvások árán hűtlenül, hálátlanul eltókozolná, akkor semmi joga sem maradna arra, hogy a zsarnokságnak önként a nyakába vett igája miatt, bármikor is elkeseredjék. Hálaadás Napja erre figyelmeztet, int ma különösképpen. ASBÓTH GYULA FINNORSZÁG • Skandináv diákok evangélizáló konferenciáján arra a megállapításra jutottak, hogy az Egyház kizárólagos feladata az Evangélium hirdetése. Az emberek csak az Evangélium által juthatnak békességre Istennel — és akkor egymás között is békességre találnak.
