Erős Vár, 1969 (39. évfolyam, 1-9. szám)
1969-04-01 / 4. szám
AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA XXXIII. ÉVFOLYAM 1969. ÁPRILIS—MÁJUS 4. SZÁM A szél fú, ahova akar: és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnét jön és hová megy. így van mindenki, aki Lélektől született. — Jn. 3:8. — És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan együtt voltak egy helyen. Ekkor nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése támadt, és el töltötte az egész házat, ahol ültek. És mintegy tüzes nyelvek jelentek meg előttük, melyek megoszlottak és közülük mindegyikre leszállóit egy. Ekkor megteltek mindnyájan Szentlélekkel... — Csel. 2:1-4_ PÜNKÖSDI ÉNEK A SZÉLRŐL Éneklek a szélről, a szélről. Amint zúgva, suhogva siet, Én, a rest követ, dallal dicsérem A gyorsat, a hívet. Éneklek a szélről, a szélről. Néha eljön és megsímogat. Csupa illat és ringatja halkan A sóhajokat. Éneklek a szélről, a szélről. Néha sír, mint az árva gyerek, Akit nem békít senki becézve És nincs, ki szeret. Éneklek a szélről, a szélről. Néha harsog és pusztítva dúl. Sikoltozó, szuvas szálfákat Csavar ki vadul. Éneklek a szélről, a szélről. Adjon hangot és szárnyat nekem, Szálló szél gyanánt sebesen vinni Az üzenetem! Éneklek a szélről, a szélről. Zendülj, piros pünkösdi vihar! Rest követed ragadd meg, áldd meg Szél szárnyaival. Kifeszítem mind a vitorlát, Amint tűzpiros jöttöd lesem. Éneklek a szélről és várok ... Várlak csendesen. TÚRMEZEI ERZSÉBET
