Erős Vár, 1967 (37. évfolyam, 1-9. szám)
1967-12-01 / 9. szám
ERŐS VÁR 3. oldal JÁNOS EVANGÉLIUMA Összehajolnak Máté, Márk, Lukács, És összedugják tündöklő fejük Bölcső körül, mint háromkirályok, Rájok a Gyermek glóriája süt. A gyermeké, ki rejtelmesen bár S természetfölöttin fogantatott: De fogantatott mégis, született S emberi lényként, tehetetlenül, Babusgatásra várón ott piheg. A gyermek, a nő örök anya-álma, Szív-alatti sötétből kicsírázott Rongyba, pólyába s egy istálló-lámpa Sugárkörébe. Bús állati pára Lebeg körötte: a föld gőz-köre. A dicsfény e bús köddel küzködik. Angyal-ének, csillagfény, pásztorok S induló végtelen karácsonyok, Vad világban végtelen örömök Lobognak, zengnek — mégis köd a köd. S mindez olyan nyomorán emberi S még az angyalok Jóakarata, Még az is emberi és mostoha. De János messze áll és egyedül. Nem tud gyermekről és nem tud anyáról Nem születésről, nem fogantatásról, Csillag, csecsemő, angyalok kara, Jászol, jászol-szag, — József, Mária, Rongy és pólya, királyok, pásztorok, Induló végtelen karácsonyok: Nem érdeklik — vagy mint rostán a szem Kihull az ő külön történetéből, Kihull mindez, és mindez idegen, Apró, földízű, emberi dolog. Nagyobb, nagyobb, ó nagyobb a Titok! János, evangélista, negyedik, Külön áll, világvégén valahol, Vagy világ-kezdetén, vad szikla-völgyben S a fénytelen örvény fölé hajol. És megfeszül a mélységek fölé, Míg lényéből a szikla-szó kipattan S körülrobajlik a zord katlanokban Visszhangosan, eget-földet-verőn, Hogy megrendül a Mindenség szíve: Kezdetben v al a az ige. S az Ige testté lön. A HITRŐL A Zsidókhoz írt levél szerzője nem a hitetleneknek akarja megmagyarázni, hogy mi a hit, hanem a hívőknek! Ez is azt bizonyítja, hogy a hit nehezen magyarázható: még a hivő ember számára is érthetővé kell tenni, s oda kell nyúlni Isten országának történelméhez, onnan kell mindenféle példát előhozni. Ezekből kell megérteni: Mi is hát a hit? A hit nem teológiai kérdés, nem az Istenről szóló tudománynak a kérdése, mégkevésbbé védelmezése Isten tanításának, hanem a bizonyságtétel kérdése. A Zsidókhoz írt levél is ilyen bioznyságtétel. Mi tehát a hit? Ismeret! Az a legegyszerűbb fogalmazás reá. Azt mondja a levél: "Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni, mert aki Isten elé járul, annak hinnie kell, hogy Ő létezik .. .’’A hitnek tehát van ismereteleme és ez az: VAN ISTEN! Ez a hitismeret nem az értelemnek a munkája csupán, nem elméleti dolog, de teljességgel ismereti vonatkozásban is gyakorlati dolog. A hivő ember számára az, hogy van élő Istenünk, olyan valóságos meggyőződés, mely rendíthetetlenül él benne. A levél Énokról szólva azt tanítja, hogy a hit Istennel járás. Nem Istenhez, hanem Istennel járni azt jelenti, hogy nem lépek ki sohasem Istenből; Vele járok munkába, haza pihenésre, problémáim megoldásában is Reá hagyatkozom, vagyis mindig Isten jelenlétében élek. Ebben a levélben Noé illusztrációja arra tanít, hogy a hit engedelmesség. A hivő ember tudja, hogy Isten parancsolataival nem lehet alkudozni, érvelni, azoknak csak engedelmeskedni lehet. Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni, tehát nem lehet üdvözülni. Arra, hogy miként jön létre a hit, a Római levél tanít meg: "Szívvel hiszünk az igazságra!” A hitnek élete van és, mint minden életet, azt is titokzatosság veszi körül. Vannak emberek, akik azt gondolják, hogy a hitnek útja a gondolkodás, az értelem, a megismerés. Ezeknek azonban csak megerősítő hatalmuk van a hit területén; hitet teremtő erejük nincsen. Senkisem lett hivővé úgy, hogy elkezdett filozofálni és próbálta volna megtalálni az élet értelmét. Értelemmel is el lehet jutni valamilyen isírta: Egyed Aladár tenhez, de ez nem válik személyes Istenné, rendszerint a fellegekben él, nem az ÉN ISTENEM! Nem jön hozzánk a hit akarat útján sem, pedig a hitéletben az akaratnak igen nagy jelentősége van, hiszen a hit tulajdonképpen nem más, mint minden pillanatban való döntés Isten mellett. A döntés azonban a hit jelentősége, nem pedig a hit kezdete. Senkisem jutott el hitre úgy, hogy elhatározta: Holnaptól kezdve pedig hinni fogok. Az ilyen hit nem állja ki a próbát. Hogyan születik hát a hit? Pál apostol azt mondja: A szív útján születik. Az ajtó, amelyen a hit belép életünkbe, a szív. Magyar hazánk legnagyobb evangélizátora így írja le a hit születését: "A hit rendszerint úgy kezdődik, hogy az ember szíve megijed. Nemcsak valamitől, hanem valakitől is. Először valamitől, azután valakitől. A zsoltáríró ezt így fejezi ki: ‘Utolértek engem bűneim.’ Az egyik úgy jelentkezik, mint lelkiismeret-mardosás. Máskor a bűnnek valamilyen kö vetkezménye lesz nyilvánvalóvá életünkben. Talán más nem is látja, de mi megdöbbenve jövünk rá, hogy nem lehet büntetés nélkül vétkezni a világban. Lehet, úgy érnek utói bűneim, hogy botrány lesz belőlük. Szeretnék elsüllyedni, eltűnni a világból. Ez az üdvösségre való megijedés Isten szerint való megszomorodás. Ezzel kezdődik rendszerint a hit. Ez a szent ijedelem több mint bűntudat, több mint lelkiismeretfurdalás, ez már a kárhozat tudata. Ez a szülési fájdalom, melyet nem lehet elkerülni senkinek sem. Arról le kell mondani, akár saját, akár mások életével kapcsolatban, hogy bárki bele tudja csempészni, injekciózni magába, vagy másba, fájdalommentesen a hitet. A hit szülési fájdalmát senkisem kerülheti el. A hit az ember szívében a pokol kínjai között születik meg.” Tanultuk, tapasztaltuk és tudjuk, hogy a hitnek a szülőanyja az ige. Az ige mögött pedig a Szentlélek áll. Miképpen támad föl bennünk hát a hit? Fogantatik Szentlélektől. A Szentlélek az, Aki megkeserít, megvigasztal, előttünk felmagasztalja a Megváltó Ür Jézus Krisztust, így születik a hit. A hit Isten ajándéka; a hitetlenség pedig az ember bűne! Reményik Sándor
