Erős Vár, 1967 (37. évfolyam, 1-9. szám)
1967-12-01 / 9. szám
4. oldal ERŐS VÁR LÁTÓ SZEMMEL ERŐS ©VÁR AMERIK,M MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA Az Amerikai Evangélikus Egyház Magyar Konferenciájának lapja. Szerkesztő és kiadó: Juhász Imre. Munkatársak: Egyed Aladár és Bernhardt Béla. “ERŐS VÁR’’ (“MIGHTY FORTRESS’’) P. O. Box 02148, Cleveland, Ohio 44102. Published by the Hungarian Conference of the Lutheran Church in America. Issued monthly October to May, bi-monthly in June/July and Aug./Sep. No. 9 (109.) Vol. XXXI. DECEMBER, 1967. Subscription: $3.00 a year. Second-class postage paid at Cleveland, Ohio. Printed by Classic Printing Corporation 9029 Lorain Ave., Cleveland, O. 44102 FONTOS! Minden szerkesztőségi anyag, kézirat, gyülekezeti hír, úgyszintén a lappal kapcsolatos minden levelezés, előfizetés és adomány erre a címre küldendő: "ERŐS VÁR” P. O. BOX 02148 CLEVELAND. O. 44102 Az "ERŐS VÁR" előfizetési díja egy évre csak 3 dollár. Szíveskedjenek a lejárt előfizetéseket késedelem nélkül beküldeni a fenti címre. Be nem jelentett címváltozás esetén a posta a kézbesíthetetlen újságot megsemmisíti, a kiadóhivatalnak pedig külön portót kell fizetnie. Erre a költségre különösen nem-előfizetó'k, késedelmezó' előfizetők, vagy többéves hátralékban lévők esetében nehéz fedezetet találni. Ezért kérjük olvasóinkat, hogy minden esetben pontosan adják meg címüket a “Zip Code“ szám feltüntetésével együtt! Az újságot “Zip Code“ szám nélkül nem kézbesíti a posta. Címközlésnél tüntessék fel az utca megjelölését is; pl. St., Rd., Ave. Ugyanis egyes postai zónában azonos nevű utcákat csak így lehet megkülönböztetni. Köteteket kitevő ismertetést lehetne írni arról, hogy a világ evangélikussága milyen bensőségesen emlékezett meg a reformáció 450. évfordulójáról, s hogy ebben az örömünnepben más egyházak és világi szervezetek, hivatalos körökben is szívesen osztoztak mindenfelé. Ehelyütt azonban röviden arra szeretnénk rámutatni, hogy a világ mai kettéosztottságának a következtében az újkor Istentől küldött apostolát, Luther Mártont is mennyire félre lehet magyarázni, művébe korában ismeretlen motívumokat lehet belemagyarázni, s általában ezt a hitóriást a percemberkék dáridós politikájába is be lehet rángatni. Közelebbről megírni, mindez hogyan is történt, teljesíthetetlen szándék volna. De néhány részlettel minderre igyekszünk rávilágítani. Wittenbergben és a reformáció egyéb nevezetes helyein a megtartott ünnepségeken a helyi ev. eev házak által meghívott vendégek közül 500 nyugati németből csupán 50, más nyugati államokból 350 helvett csak 167 egyházi személy kapott belépési engedélyt a német vasfüggöny mögé. Legtöbbjüket korábbi Ígéretek ellenére a berlini határállomásnál utasították el. Közöttük volt pl. az USA-beli Országos Evangélikus Tanács titkára, aki egyébként a “Lutheran Church in America” országos egyházunkat is képviselte volna. Az ún. csatlósállamokból meghívott valamennyi vendég megkapta a beutazási engedélyt. . . Nagy csalódást okozott az, hogv a Keletnémet Köztársaságba beengedett nyugati vendégek mozgását erősen korlátozták, s emiatt többük nem tehetett eleget egyes gyülekezetektől kapott igehirdetői meghívásoknak. Már az előkészületek is izgalom mai jártak, mivel J. Jaenicke szászországi ev. püspök lemondott rendezőbizottsági tisztéről; így tiltakozott az ellen, hogy az államhatóságok Luther fellépését Ízléstelenségig menő propagandaanyagnak tekintették. Világszerte nagy elismeréssel fogadták Dr. G. W. Forrell iowai teológiai tanárnak Wittenbergben tartott beszédét, melynek keretében élesen kifakadt az ellen, hogy Luthert utópisztikus álmok kergetőjének fessék le. Ezeket is mondotta: "... Erősen téved az, aki azt állítja, hogy szeretetben való élet, tanítványként való élet egyszerűen emberi lehetőség, amelynek nincsen szüksége a hitből való megigazulásra... Az ilyennek mindig valamilyen utópia az eredménye, s ez rabulejti, tönkreteszi az embert éppen azokkal a törvényekkel, amelyeket saját felszabadulására és boldogulására eszelt ki... Luthertől ismét meg kell tanulnunk, hogy nincs megváltás a történelmi folyamatban, a technológia fejlődésében, vagy a természettudományban. Az ember problémája maga az ember, s ezt nem lehet megoldani a probléma elkerülésével. Luther mentes maradt utópiák kergetésétől, mert az ember talányát az emberben és nem környezetében fedte fel...” Az egyes csatlósállamok vezetősége ügyes köpönyegforgatásban akarta kihasználni a reformáció 450. évfordulóját. Lelkesedésük tüzét vonalas egyházi vezetők is kellőleg táplálták. Az eddig reakciósnak, feudálisnak, s miegymásnak elmondott Lutherről hirtelen kiderítették, hogy tulajdonképpen a szocializmus úttörője volt, s elveinek megvalósulását akkor a feltörő kapitalista erők akadályozták egészen mostanáig, mikor is a marxizmus a maga rendszerével azokat magáévá tette és megvalósítja. Világviszonylatban is felelős egyházi vezetők külön-külön, az Ev. Világszövetség, az Egyházak Világtanácsa és a Református Egyházszövetség vezetősége együttesen közös nyilatkozatban ítélte el a keletnémet államvezetést részben a reformációi ünnepségeken való részvételben megakadályozott személyek védelmében, részben pedig amiatt, hogy Luthert olcsó, átlátszó, üres nropagandacélokra használták ki. Ez az elítélés persze szólt azoknak az egyházi vezetőknek is, akik a szovjet bábkormányokkal egy követ fújtak. Tiltakozásuknak a lényege az volt, hogy Luther csakis az Istenviszonyban érthető meg, mert meglátta, hogy az ember Krisztus nélkül elveszett és elkárhozott — függetlenül attól, hogy milyen társadalmi rendhez, műveltségi körhöz, vagy népközösséghez tartoznék. Keresztes Pál
