Erős Vár, 1967 (37. évfolyam, 1-9. szám)
1967-05-01 / 4. szám
2. oldal ERÖR VÁR Évforduló Torontóban Április 16'án tartotta a torontói evangélikus gyülekezet ünnepi istentiszteletét és évfordulói bankettjét a Bond Streeten lévő First Lutheran Church templomában. Az oltári szolgáláit Nt. Buthy Dénes lelkész látmeghívott vendég, Nt. Egyed Aladás főesperes végezte. Az istentiszteletet követő banketten a hívek és vendégek zsúfolásig megtöltötték a gyülekezeti termet. V. Nyíregyházi Pál főgondnok köszöntötte a megjelenteket, majd a torontói magyar egyházak küldöttségei üdvözölték ünneplő egyházunkat. Ott voltak az Első Magyar Református Egyháztól, Nt Seress Ödön-né, Kiss Károly gondnok és felesége és Asztalos Józsefné, a Magyar Baptista Egyháztól Kun Gyula lelkész , a Bethel Magyar Baptista Missziótól Baráth Antal és felesége. A Szent Erzsébet r. k. Egyházat Rév. Bieleck József S. J. plébános képviselte Buday Ferenc egyházi, Makkay Kálmán Szent Név Társulati és Koczka Józsefné Nőegyleti elnökök kíséretében. Bieleck Atya a keresztyén egyházak együttműködésének szükségességét hangsúlyozta beszédében, A Glenview Presbyterian Egyház angol lelkésze Rév. Bruce Harold is jelen volt magyar feleségével. Jól érezte magát körünkben vendégszerető házigazdánk is, a német és angol gyülekezet lelkésze, Rév. Karl Wulff a feleségével együtt, és hangsúlyozta, hogy mindenkor szívesen látják a magyar gyülekezetét templomukban és örülnek annak, ha a magyar evangélikus lutheránus híveik is megtartják hitüket és gyülekezetüket. Az üdvözlő beszédek során elhangzott az a kérdés is, hogy tulajdonképpen hányadik évfordulóját ünnepli egyházunk? Erre pontos választ nehéz lett volna adni, mert a gyülekezet küzdelmes életében többször előfordult, hogy ideiglenesen a szolgálat megszűnt. Felállt azonban a vacsorán Thomay János hittestvérünk és kérésünkre elmondta, hogy atz 1934 májusában elindult egyháznak ő volt a gondnoka évekig, a lelkész pedig Nt. Rúzsa Jenő. Bizonyságot tett Krasznai Károly hittestvérünk is arról, hogy 1951-ben ő volt a gyülekezet pénztárosa, lelkésze pedig Nt. Károlyfalvi Béla. Az ötvenes évek vége felé többször gondozás nélkül maradt a gyülekezet. Istennek lesodája, hogy annyi hányattatás után is maradtak hűséges és egyházukhoz ragaszkodó evangélikus hívek, akiket 1964 márciusában a Magyar Evangélikus Esperesség Buffalóban tartott közgyűlése megbízásából Nt. Buthy Dénes buffalói lelkész gyűjtött egybe az újjáéledt gyülekezetben. Istennek legyen hála, hogy a jelenlegi gyülekezetben olyan vezetőséget hívott a szolgálatra, akiket buzgó és vallásukban állhatatos híta el, az ünnepi igehirdetést pedig a (Folytatás az előző oldalról) ve magyar anyanyelvem használatát háláiig megőrzőm s utódaimnak átörökítem. A nemzeti öntudat erősítésének egyik feltétele a magyarság-ismeret. A világhírű író, Meresfcovszky szerint: ‘‘A szeretet a megismerés leánya." Ezért minél jobban megismerem a magyarság történelmét, művészetekben és tudományban a világ számára adott alkotásait, annál inkább becsülöm, értékelem s ezért annál hűségesebben szeretem. Ezért van szükségünk olyan magyar könyvekre, olyan magyar sajtótermékekre, amelyeknek olvasása által ebben a magyarság ismeretben úgy gazdagodhatunk, hogy minden esetben meg tudunk felelni mind magunknak, mind gyermekeinknek, mind pedig idegeneknek arra a kérdésre, hogy miféle értékekkel gazdagította a magyarság- a világot. Amilyen mértékben tudatosodik bennünk magyarságunk megbecsülése, értékelése, olyan mértékben növekedik anyanyelvűnk szeretete. Ez a mértéktartó, önhittségnélküli, józan magunkat bíráló nemzeti öntudat a családon belül megteremti idegenben is a magyar otthonoknak azt a sajátos, belső légkörét, amelyben felnövő gyermekek nem szégyellik szüleik anyanyelvi, hanem szívesen és örömmel beszélik. Magyars«gisméretünk gazdagodásának mértéke szerint leszünk példamutatásunk ihlető erejével otthonunk körén belül gyermekeink részére anyanyelvűnk megszerettető!. Nemzeti öntudatunk megtartásával megőrzött anyanyelvűnk nem terhére, hanem hasznára válik befogadó hazánknak. Amerikához illem azáltal lehetünk hűségesek, ha hűtlenekké válunk magyarságunkhoz, hanem azzal, hogyha magyarságunkban adott szellemi, erkölcsi, műveltségbeli értékeinkhez hívek maradunk, azokkal Amerika lelki kincsestárát gazdagítjuk. Nem akkor leszünk igazi amerikai polgárok, ha anyanyelvűnk használatáról lemondunk, hanem akkor, ha az angol nyelv elsajátítása mellett a magunkét is beszéljük. Amerika ezt nemcsak hogy nem akadályozza, hanem inkább előmozdítja. Amerikának szüksége van arra, hogy minél többen beszéljenek az angolon kívül más idegen nyelvet. A közlekedési, hírközlő technikai eszközök tökéletesedésével mindjobban közelebbi érintkezésbe kerülünk egymáshoz. Ezért mind szükségesebbé válik az illető állam nyelvén kívül, még egy másiknak is az ismerete. A nemzetiségi szülőknél, akik beszélik anyanyelvűket, fenn áll annak a könnyű lehetősége, hogy gyermekeikkel is elsajátíttassák szüleik nyelvét, s ágy azok az angolon kívül még egy másik nyelvet is tudjanak s ezzel is értékesebb tagjai lehessenek az Egyesült Államoknak, így válik anyanyelvűnk megőrzése, megvédése egyrészt magyarságunkban kapott isteni hivatásunk teljesítésévé, másrészt Amerika kultúrájának erősítőjévé. Befejezésül véssük szívünkbe Kosztolányi Dezső lelkes szavait Édesanyánkról — édes anyanyelvűnkről" : "A tudományos felfogás szerint nines semmiféle rangkülönbség a nyelvek között. Minden nyelv az emberi lélek csodálatos müve. Nem hirdetjük, hogy a miénk a legszebb, legkülönb. Dicséretnek ez talán sóik volna, talán kevés. Édesanyánkat sem mérjük a szépségversenyek győzteseihez, sem a mozicsillagokhoz. Csak azt mondjuk róla, hogy ő az egyetlen, hogy ő az édesanyánk, s ezért szeretjük. Anyanyelvűnk úgy szeret bennünket, hogy mindenét nekünk adja, ami az övé, hiszen anyánk. Viszontszolgálat fejében mindössze azt kéri tőlünk, hogy mi is törődjünk vele egy kicsit. Ez gyermeki kötelességünk.” asbóth gyula
