Erős Vár, 1967 (37. évfolyam, 1-9. szám)
1967-05-01 / 4. szám
ERŐS VÁR 3. oldal vek támogatnak munkájukban. így az évfordulói vacsorán örvendezéssel adott hálát Istennek, hogy a gyülekezetét nemcsak megtartotta, hanem meg is újította és mind több Torontóban lakó magyar evangélikus testvérben ébred fel a vágy és akarat, hogy hűséggel ott legyen hittestvérei gyülekezetében. Nt. Egyed Aladár volt a vacsora ünnepi szónoka, aki buzdította a gyülekezetét a hűséges helytállásra és missziói tevékenységre azok körében, akik még « gyülekezeten kívül élnek, de Torontóban laknak és az Isten őket is magyarnak és evangélikusnak teremtette. Ez a beszámoló nem lenne teljes, ha köszönetét nem mondanánk ezúton is a Nőegylet vezetőinek és tagjainak, akik Mrs. Zoltai, Mrs. Krasznai és Mrs. Babos vezetésével oly pompás vacsorát készítettek. Minden résztvevő azzal az érzéssel távozott, hogy a torontói magyar evangélikus gyülekezet ünnepe a magyar keresztyének ^ép együttműködése volt. Lang Ferenc levita és pénztáros RÉV. THEODORE A HARTIGOT a St. Mathew luteránus gyülekezet lelkészét (Allen Park, Mich.), a LCA-Michigan Synod délkeleti körzetének esperesét, az Gr magához hívta a szolgálat mezejéről. Benne írni magyar evangélikusok egy minket szertő jó barátot vesztettünk. Az 56-os szabadságharc kitörésekor mint a Lutheránus Világszövetség segély - szervezetének németországi vezetője, — gyógyszer-, ruha-, élelem-segélyt vitt Magyarországba a rászorulók részére. A szinte csak pár órai magyarországi szolgálata alkalmával megismert népünket mindig megbecsülő, csodáló szeretettel emlegette- Legyen áldott közöttünk emlékezete. Temetésén detroiti gyülekezetünket a lelkész, Asbóth Gyula, és a főgondnok, Szalai István képviselte. A. Gy. Az „ERŐS VÁR” 3 dollár egy évre "TUDOM KIBEN HISZEL.,, Egyed Aladár rovata SZENTHÁROMSÁG UTÁNI VASÁRNAPOK A Szentháromság-ünnep választópont az egyházi esztendőben. Előtte van az egyházi év ünnepi fele (karácsony-húsvét-pünkösd), utána jön az ünneptelen fél, de mind a huszonhét vasárnap, megszámozva, a — "Szentháromság utáni vasárnap" címet viseli, ezzel is jelezni akarván a Szentháromság fontosságát. Szentháromság vasárnapja ugyanis nemcsak határkő, hanem ennél több: csúcspont az egyházi esztendőben. Ami előtte van minden reámutat, ami utána következik az mind belőle árad. A karácsonyi ünnepkör arról az Atyáról beszél, aki “úgy szerette ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érte ...” A húsvéti ünnepkör szól a Fiúról, aki ‘‘mikor Istennek formájában vala nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Ő az Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén.” A pünkösdi ünnepkör pedig szól arról a Szentiélekről, Aki emlékeztet minket arra, amit az Atya tett, a Fiú mondott, vígasztal bennünket igéjével és anyaszentegyházzal ajándékozott meg bennünket. S erre mint csúcspont, mint valami záróólomkő jön az egyházi esztendő koronája: az Atya, Fiú Szentháromság egy igaz Isten ünnepe: Szentháromság vasárnapja. Az egész keresztyénségnek ez a legjellegzetesebb tanítása. Ezen dől el. hogy valaki keresztyén-e vagy sem. Hiszen Istent nemcsak egyedül mi keresztyének imádjuk, Jézus Krisztust mások is becsben tartják. Elismerik bölcsességét, mondásait sokszor idézgetik. A Szentháromság Istenről is beszélnek, mint valami Szellemről, mely a keresztyénséget eltölti. Valami ideológiai magyarázatot is adnak arról, aki minden titkot megfejt. De hogy az Atya, Fiú Szentlélek egy és mégis három személy, azt csak egyedül a keresztyének. vallják. Aki ezt nem vallja annak keresztyénségét meg lehet kérdőjelezni ! Sajnos sokkal többen vannak, akik ezt nem hiszik, mint ahányan ezt vallják. A Szentháromság ugyanis a legnagyobb titkok közé tartozik. Az emberi elme számára egyenesen felfoghatatlan, megközelíthetetlen. Azok a kategóriák melyekben mi emberek gondolkodunk, mind arról beszélnek, hogy a lényeg és a szeméily mindig egy, de hogyan lehetséges egylényegű három személy, az előttünk megmagyarázhatatlan titok. Péter apostol azonban második levelének 1:16 20 verseiben úgy beszél a Szentháromságról mint valóságról, amiben nincs semmi titokzatos, ami egészen érthető s ami felől egész bizonyosak lehetünk. Péter apostol nem jött volna zavarba, ha valaki levéldiktálás közben megzavarja, azt mondva: mondd mag nékem Péter, hogy a biblia hol beszél az Atya, Fiú, Szentlélek egy igaz Istenről, mert én még nem találkoztam vele. Ekkor Péter apostol bizonyosan Esaiás 6. fejezete 3. versében a hármas szentségre, vagy az ároni áldás három tagozatára hivatkozott volna. Ha pedig az új-testámentorm tanítással akarta volna bizonyítani emlékezetéből az Úr Jézusnak ? mennybemenetelkor mondott párán csára hivatkozott volna: "Menjetek el széles ,e világra és kereszteljetek meg minden népet az Atya, Fiú, Szentlélek nevében.” De Péter nem igékkel igazolja a Szentháromságot, hanem — így lehetne mondani — tényekkel, vagy divatos szóval mondva: Péter itt élményekről beszél, melyeket történelmi események alapján nemcsak az élmény élvezője, de a körülötte lévő emberek, vele együtt élték át s ez teszi számunkra bizonyossá az Atya, Fiú Szentlélek egységének csodálatos tanítását. Ne irigyeljük az apostolt ezekért a történelmi élményekért, hiszen nekünk is lehet a Szendétekbe vetett sziklaszilárd hitünk, az Atya Isten bánatos, a Fiú Isten bocsánatos, a Szentlélek Isten vezető szeretetéről s akkor a szívünkben visszhangzik majd a sokat hallott mondat: Dicsőség legyen az Atyának, a Fiúnak és a Szentlélek Istennek!
