Erős Vár, 1966 (36. évfolyam, 1-10. szám)
1966-08-01 / 7. szám
AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA Vol. XXX. Évfolyam - - 1966. AUGUSZTUS-SZEPTEMBER No. 7. szám. REFOR írta: Vájt Minden évben visszatér az evangélium egyháza a reformációra való emlékezésre. Ez évben is meg fog* juk ünnepelni, hogy Isten megújította egyházát az evangélium által. Magyar egyházunk ahhoz szokott, hogy október 31-ét ünnepelje, mert ezen a napon Luther Márton a történelmi hagyomány szerint kifüggesztette 95 tételét a wittenbergi vártemplom falára,. Akik az evangélikus Északon élnek, bizonyára felfigyeltek arra,, hogy pl. a svéd egyházban egy évenként változó, a király által megszabott országos "imanap”-on emlékeznek meg a reformációról. Ezzel is kifejezésre jut, hogy a dátum kérdése tulajdonképen nem lényeges a reformáció megünneplésénél. Jó ezt emlékezetünkbe idézni, merít nemrégen egy katolikus egyháztörténész azt a tételt állította fel, hogy Luther a jelzett napon nem függesztette ki tételeit s ez inkább csak egy későbbi monda. Szerinte a tételek ugyan az adott időpontban elkészültek, de Luther tulajdonképen nem a nyilvánosságnak bocsátotta rendelkezésére, hanem elküldte illetékes püspökének, hogy az egyházban elterjedt visszaélésekre orvoslást kérjen. Ha ez így van — s valóban sok jel mutat erre! — akkor egy katolikus teológus segített el bennünket ahhoz, hogy a reformáció egyik alaptételét egy döntő ponton igazoljuk. I MÁCIÓ Vilmos A reformáció ugyanis nem szándékozott egyházszakadást létrehozni. Megújulásra akarta az egyházat hívni, s vissza akarta kényszeríteni ahhoz a forráshci, amelyből egyedül élhet az egyház, s amely egyedül biztosítja egységét, vagyis az Úr Jézus Krisztus evangéliuma. Luther a bűnbocsánat árúbabocsátása ellen megszövegezett tételeivel ezen engedelmesség követelményét juttatta kifejezésre. Sőt, engedelmes akart maradni egyházi felsőbbségéhez is, amikor elküldte neki a tételeket, s tőle várta a baj orvoslását. Csak azután, hogy az egyház hivatalosai nem .voltak hajlandók hallgatni a megtérésre hívó evangélium szavára, sőt l a reformátort az egyházból kiközösítették, szakadt meg az egység s következett be az a tragédia, melynek immár négy és fél évszázados története van. Ennyi idő eltelte után jogos-e még a reformáció követelménye? Sokan utalnak arra, hogy az évszázadok elmúltával sok minden megváltozott a római katolikus egyházban és nyilvánvalólag a reformáció egyházainak története is sok mindenre megtanít. A nemrégiben befejezett második vatikáni zsinattal kapcsolatban is sok szó esett a reformációról. A katolikus egyház a zsinaton megindított egy ma még beláthatatlan kö(Folytatás a kővetkező oldalon.) 1956 ESEMÉNYEI AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZBAN Jún. 22. Lelkészek körlevélben kívánnak változásokat az egyházi vezetésben, — az egyház éljen az egyezményben biztosított jogaival: vallástanítás, konferenciák tartása, könyvkiadás, — rehabilitáltassanak az eltávolított lelkészek. Jún. 24. A “Magyar Nemzet’’ szót emel a vallástanítás szabadsága mellett. Júl 27. Galyatetó'n évi ülését kezdi el az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsága, Aug. 4. Az Evangélikus Világszövetség Magyarországon tartózkodó vezetői és az evangélikus egyház vezetői a galyatetöi ülés utolsó napján nyilatkozatot adnak ki Ordass püspök rehabilitálása dolgában. Aug. 10. Az Evangélikus Világszövetség nyilvánosságra hozza a közös nyilatkozatot. Aug. 24. Előkészítő értekezlet Budapesten az ősszel tartandó b-lkészi konferenciák ügyében. Aug. 30. Lelkészi találkozó körlevélben lordul az egyházhoz. “Egyházunk megújulásához elengedhetetlenül szükséges egy széleskerű egyházi önvizsgálat, bűnbánattartás és tisztulási folyamat az utóbbi évek hibái tekintetében. At kell \izsgálnunk az egyháznak a ma kérdéseire adott feleleteit és egész személyi politikáját abban a tekintetben, hogy engedte-e érvényesülni Isten Igéjének egyediil irányadó szemponjait. Fel kell tárnunk, hogy idegen szempontok előtérbe helyezése, Isten Igéjével való elegyítése és az Igének hamis alkalmazása mely pontokon történt. Ennek elvégzésére sürget, hogy egyházunk szava sok helyen elveszette hitelét népünk körében. U- gyanakkor pedig a gyülekezetek leghűsé(Folytatás a 2. oldalon)
