Erős Vár, 1966 (36. évfolyam, 1-10. szám)
1966-08-01 / 7. szám
2. oldal ERŐS YÁR REFORMÁCIÓ (Folytatás az előző oldalról) vetkezményekkel járó megújulási folyamatot. Négyszáz esztendővel ezelőtt a tridenti zsinaton a katolikus egyház az önvédelem metódu' sával nemcsak elzárkózott a reformáció elől, hanem azt el is ítélte. A reformációtól való félelmében még inkább egyoldalúlag megerősítette azokat a tanításokat, amelyeket a reformáció az evangéliumra hivatkozva bírált. A most befejeződött zsinat igyekezett átesni ezen a félelmen. Több olyan rendelkezést hozott, melyeik a reformáció programján is voltak. Bevezette az anyanyelvet, hangsúlyozta a gyülekezet aktív részvételének a szükségét a főistentiszteletben, első ízben foglalkozott a laikusok egyházi szolgálatának a kérdésével s a reformáció áltat hangsúlyozott egyetemes papság gondolatát a laikus szolgálat alapjaként elismerte. Tovább is lehetne menni: rámutathatnánk a Szentírás új értékelésére s a biblikus megújulás követelményére. Mindez csak egy generációval ezelőtt is elképzelhetetlen volt. Igaz ugyan, hogy a katolikus egyház ma mindezek láttán igyekszik bizonyítani változhatatlanságát és töretlen folytonosságát. Ezen alapelvet azonban a történelem tényei a gyakorlatban megcáfolták. Mi történik a jelenben? Vannak katolikusok, akik azt tartják, hogy a zsinat sokban eleget tett a reformáció követelményeinek s rövidesen mi se lehet annak akadálya, hogy a reformáció hívei “visszatérjenek az anyaegyházba”. Vannak viszont protestánsok, akik azt tartják, hogy a zsinaton semmi sem történt, ami a reformáció iránt megértést mutatna s ezért Róma továbbra is megmaradt a réginek s csak tiltakozó szavunkat, “protestálásunkat” szólaltathatjuk meg vele szemben. Minden bizonnyal mindkét válasz téves és nem látja azt, ami igazában történik. Ha ugyanis a katolikus egyházban ma már nem látszik mindaz elvetendőnek, amit a reformáció az evangélium alapján szükségesnek látott, akkor minden valószínűség szerint a katolikus egyház kezd visszatérni ahhoz az egyetlen fundamentumhoz, amely az egyház számára vettetett. S ha ez megtörténik, ajkkor a reformáció egyházának sem lehet öntelten a maga igazságában büszkélkednie. Inkább azt .kell megvizsgálnia, hogy hűséges maradt-e elhivatásához? Ha ezt a kérdést tesszük fel, akkor a történelem tapasztalata megaláz. Ahol “egyházak” egymással szembe-állnak, hetykélkedve kiki a maga igazát keresve, és bizonygatva, ott hiányzik a Krisztus egyháza, amelyben csak a bűnbocsánat evangéliuma, azaz Isten igazsága uralkodhat s nem a “miénk”, nem a katolikusoké, nem az evangélikusoké és nem a reformátusoké. Aki még ezt nem értette meg, az sem apostoli tanítást, sem a reformációi megújhodást nem értette meg a Krisztus egyházában. Luther 95 tétele a megtérésre való Krisztus-hívással kezdődik s arra utal, hogy a keresztyén ember egész élete a, bűnbánat megtérésén alapszik. Ahol az történik, ott él és hat a reformáció. Nem mint valami különleges egyházi sajátosság, hanem mint Krisztus egyházának élettörvénye. (Útitárs) 1956 ESEMÉNYEI (Folytatás az 1. oldalról) gesebb rétegeiben mély sóvárgás él az eró'teljes, tiszta evangélum után.” Szept. 4----7. Lelkészi konferenciák egyházi reformokat kívánnak. Szept. 7. Az Evangélikus Világszövetség elnöke levélben kéri magyarázatát annak, hogy a magyarországi evangélikus egyház még nem hozta nyilvánosságra az augusztus 4-i közös nyilatkozatot. Szept. 9. Az első lelkészi rehabilitáció. Szept- 15. További rehabilitálások. Szeptember második fele: további lelkészi konferenciák reformokat kívánnak, összesen 6 konferencia Balatonszárszón és Foton, 60-65-ös létszámmal. ‘‘Sürgős teendők: 1. országos lelkészértekezlet öszszehívása, 2. teológiai álláspontunk tisztázása, 3. egyházi sajtónk tartalmi, személyi és anyagi felülvizsgálata, 4. a törvénytelenségek felülvizsgálata (a felülvizsgálatot a törvénytelenségek elkövetői maguk nem végezhetik el), 5- rehabilitáció és a sérelmek orvoslása.” Okt. 5. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának Elnöki Tanácsa rehabitálja Ordass Lajost a valutaüzelmek vádja alól. Okt. 8. Az Evangélikus Egyház Egyetemes Törvényszéke rehabilitálja Ordass Lajost. Okt. 9. Országos esperes! értekezlet Budapesten. Vető Lajos reformokat jelent be. Grünvalszky Károly javaslatára az értekezlet köszönetét fejezi ki az E- vangélikus Világszövetségnek, Ordass püspöknek és az egyház vezetőségének. Vető Lajos beszédét az Evangélikus Élet okt. 4-i száma nyilvánosságra hozza. “Megállapítottuk, hogy egyházi életünk számos terén nem úgy mentek a dolgok, mint ahogyan legjobb lett volna, \agy ahogyan a legjobb eredményekre vezetett volna. Levontuk a következtetést és fontos intézkedések egész sorát indítottuk el, hogy a hibákat kiküszöböljük.” Okt. 10. A Kossuth Rádió jelenti Ordass Lajos rehabilitálását. Másnap ezt a napilapok is közük. Okt. 14. Ordass Lajos 8 év után első nyilvános prédikációját tartja a budahegyvidéki templomban, a vasárnap igéje, Máté 22, 1-14 alapján, 1609 főnyi gyülekezet számára. Okt. 18. Grünvalszky Károly egyetemes főtitkár lemond. Okt. 21. Az Evangélikus Élet közli Ordass Lajos okt. 14-i prédikációját. Az egyházi lapok új szerkesztőbizottságot kapnak. Okt. 30. Dezséry László, a déli egyházkerület püspöke lemond “Miközben hálát adok Istennek országunk most kivívott életéért, szeretnék tehetségem szerint hozzájárulni ehhez a szabadsághoz.” Okt. 31. Ordass Lajos kézhez veszi Dezséry László lemondását és visszatér püspöki hivatalába. Okt. 31. Ordass Lajos prédikál a Deáktéri templomban a reformáció emlékünnepélyén. Okt. 31. A budapesti evangélikus lelkészek, teológiai tanárok és teológiai hallgatók nyilatkozata. Nov. 1. Vető Lajos, az északi egyház(Folytatás a következő oldalon)
