Erős Vár, 1965 (35. évfolyam, 1-10. szám)
1965-02-01 / 2. szám
AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA Vol. XXIX. Évfolyam — 1965. — FEBRUÁR - No. 2. szám. ISTEN A beszéd és írás között az a» különbség, hoigy az egyik a múlandóság germeke, a másik az örökkévalóság hangjegye. A szavak színes üveggyöngyök, egyszer lehullanak, vagy összetörnek. A betűk pa,rárányi piros téglák: otthonná, vagy templommá simulnak, hogy boldogan tovább mondják az elhangzott szót és oltáruk, vagy tűzhelyük megőrizze minden érkezőnek a beszélő szív melegét. Sokan vagyunk, akik így hordozzuk a szívünk felett az édesanyánk, a gyermekünk, vagy messze ment kedvesünk megáldott levelét. A szó, amit mondott, vaigy amivel megsímogatott, már régen elszállt, vagy a felejtés csendjébe hullt, de az a néhány sor megőrizte nekünk a,z arcát, a csókját és az imádságát. Őszinte és igaz pillanatainkban, az örömeink mosolyos mámorában, vagy nagy sírásaink könnyes kekeresztje alatt e csöndes sorok küszöbén újra elibénk lépnek. Élnek és megszólítanak. Megsímogatnak, megáldanak és lassan tovább indítanak. Isten is így van velünk. Milyen sokszor találkozunk Vele, amikor hozzánk érkezik egy-egy leírott szava, áldott levele a Bibliánkból, a Róla szóló könyvlapokból, a Tőle érkező újságunkból. Zúgó nagyvárosok fáradt estéin és messze kicsiny tanyák téli csendjében de sokan hallhatják így a be-BETŰI tűk kicsi szószékéről Istent és szerte az országban de sok evangélikus olvassa és tanulja így az igét . . az Életet . . . Ha valaki azt kérdezné, miért olvasok egyházi újságot, miért olvasom az Isten könyveit, akkor minden bizonnyal azt felelném neki : miért nézek az édesapám, vagy az édesanyám szemébe? Ha nem azért, mert a szemük ragyogásában benne van aiz én boldog mennyországom, utam, sorsom, családom éa otthonom. Szemükből mindig kiolvashatom, hogy szeretnek, hogy a javamat akarják, hogy nekem a legjobb utat mutatják. Hogy ezen az úton mindig velem vannak és soha el nem hagynak Miért olvasok egyházi újságot, miért olvasom Isten betűit — mert Isten betűsoraiban mindig az evangélium tükrei csillognak felém. E- zekben a tükrökben Isten atyai arca biztatóan mosolyog felém és ezt mondja: — te bűnben botorkáló, halálba haladó tékozló fiú, mégis az enyém vagy! Én még mindig szeretlek, hívlak és várlak. Ezért küldtem érted a keresztre a Fiamat, a Megváltó Jézus Krisztust, ezért nyitottam meg a húsvéti sírt, hogy Őt egyszer megtaláld és Benne rámtalálj! Isten betűiben m'indíg lámpást lobogtat nekem, Isten a világ felé is. Azt mondja: erre menj, ez a te utad! (Folytatás a kővetkező oldalon) A keresztyén egység ügyét az ERŐS VÁR évek óta állandóan napirenden tartja. Volt szerkesztőnk a jelenlegi fömunkatársunk, Nt. Egyed Aladár a Magyar Evangélikus Konferancia megbízásából kapcsolatban áll magyar vonalon a római katolikus és református ökumenikus tényezőkkel. A Szentlélek munkája nyomán elmúlóban van már az az idő, amikor katolikusok és protestánsok egymásról csak gyanakodáissal tudtak szólni. Elérkezett a jóindulatú dialógus kora, amikor már azt vizsgáljuk, ami Krisztusban összeköt bennünket és az őszinte párbeszéd reménységünk szerint a múlt sérelmeinek orvoslásához vezet majd. E sorok megírására az indított, hogy a Katolikus Magyarok Vasárn apja szerkesztői előzékenyen megküldték nekem lapjuk febr. 28-i számát, amely több más — a;: egységgel foglalkozó — cikk melett tartalmazza Király Kelemen ferences atya húsvétra megjelenő új könyvének ismertetését. (E kiváló r. kát. egységmunkás személyét és működését az ERŐS VÁR 1962. márc. számában méltattuk.) A jelentősnek ígérkező mű címe: “A katolikus-protestáns egységtörekvés története Magyarországon”. A lap közli a könyv utolsó fejezetét mely a legújabb öku-
