Erős Vár, 1965 (35. évfolyam, 1-10. szám)
1965-05-01 / 5. szám
6. oldal ERŐS VÁR ÉBRESZTŐ HARANGSZÓ ív. Evangelizátorunk negyedik igehirdetése: ÉN IS AKAROM. Olvasd el Jónás könyve első részét a 4. verstől és a második részt teljes egészében.) * Ami Isten haragjának látszik, az sokszor kegyelem, majdnem azt kell mondanunk, hogy mindaddig kegyelem, amíg “ama nagy nap” el nem következik. Aki pedagógiával foglalkozik tudja, hogy akkor következik a reménytelenség, amikor már azt sem tartjuk érdemesnek, hogy valakire haragudjunk. Isten haragja utoléri Jónást is, de ebben a haragban is nem a bíró üldözi a bűnöst, hanem az atya kegyelmes szeretete keresi tékozló fiát. Nem tudja nézni, hogy ia bűnös vesztébe rohanjon. Jónás nélkül nyugodtan utazhattak volna a hajósok. A világ mehet — gyermekének azonban útjába áll az Isten. Ez az Isten kegyelme. Nem veti el, hanem utána nyúl. Az lenne Isten haragja, ha Jónás útja sikerülne, ha nem jönne vihar, ha nem dobnák be őt a tengerbe. A szorosra-fogás mindig kegyelem. Nem ítélet, hanem meglátogiatási idő. Isten engedi süllyedni Jónást a tengerben, de nem engedi megfulni. Engedi, hogy elnyelje a szörny, de nem engedi, hogy szétharapja. Milyen csodálatos Isten kereső szeretete. Mindig az utolsó pillanatban nyúl le azután az ember után, akit meg akar menteni, de soha el nem késik! A tulajdonképeni csoda nem az, hogy egy cápa elnyeli Jónást, nanem az, hogy három napig életben marad benne s azután sértetlenül kiadja őt a nagy hal. Ne törjük a fejünket a csoda magyarázatán, mert a, csoda nem magyarázható, hiszen akkor nem lenne csoda. Nem is szorul tehát magyarázatra! Jónás, aki nem tud imádkozni a vihar rettemésére sem, még a tengerbe dobás pillanatában sem, a, nagy hal gyomrában imádkozni kezd. Malmivara, a nagy finn ébresztő, erről az érthetetlennek látszó dologról aíít írja, hogy halott Istenhez könnyűi imádkozni, de élőhöz nehéz. Könnyű imádkozni a hajósoknak a bálványaikhoz, de nehéz Jónásnak az élő Istenhez. Nem lehet olyan Istenhez imádkozni, akitől menekülünk. Jónás ébredése belülről ott kezdődik, hogy ráébred arra, hogy nem tud imádkozni. Megszakad a közössége az Istennel. Olyan lett, mint a süket telefon. A technika megvan, de áram nincsen. Itt kezdődik Isten embereinek az ébredése. Reádöbbennek imádságos életük elsorvadására, amely világosan mutatja, hogy valahol letértem az engedelmesség útjáról. Ezért vannak bennem gátlások az imádkozásnál. Azután úgy folytatódik, hogy utolérik bűnei és reákényszerül a vallástételre. Majd kénytelen a vallástételről a gyónásra áttérni. Látja, hogy itt már mindenki tudja, miről van szó, neki csak hangosan el kell mondania. így segíti Isten Jónást a gyónáshoz. Majd eljut Jónás odáig is, hogy nem lát más bűnt, csak a magáét. "Tudom, hogy én miattam van ez a nagy vihar rajtatok.” Eljut Jónás odáig is, hogy másokkal halálos ítéletet hajtat végre magán, bedobatja magát a tengerbe. Isten engedi az utolsóig feszülni a húrt. Engedi végigszenvedni a pokol minden borzalmát s csak akkor nyúl le, hogy megmentse. A cethal gyomrában megtanul újra imádkozni: "Óh Uram, Istenem!” Jónás imádsága azonban kiáltás és sikoltás! “Nyomorúságomban az Úrhoz kiélték , , , a Seol torkából sikolték.” Ezt a sikoltást semmiféle más emberi nyomorúság nem tudja az emberből kisajtolni, csak a bűnök meglátása. Jónás imádságának utolsó mondata ez: "De én hálaadó szóval áldozom neked, megadom, amit fogadtam!" A bajból kimentett világ szintén hálálkodik, de nem hálás és a baj elmúltával elfelejti Ígéretét. Isten gyermeke nem hálálkodik, hanem hálás. Jónás fogadalmat tesz, de egy árva szó sincs feljegyezve arról, hogy mi ez a fogadalom. Én azt niszem ez: Én is akarom. Megyek Ninivébe. Jónás már tudja, hogy akié a szabadítás, az meg fogja szabadítani őt. Ez Jónás engedelmessége. Jónás története azt üzeni nekünk: Ember! Nem érdemes Istennek ellenállni. Kár a,z erőért, a pénzért. Ha Isten azt akarja, hogy elmenj Ninivébe, akkor neked oda KELL menned. Hát nem jobb most menni? Miért mégy más irányba? Miért engeded, hogy Isten kemény pálcá val kergessen vissza? Csak szomorú emlékekkel lesz tele a szíved. Kár a kerülő úítért! Nemcsak neked rossz, de Istennek is rossz, mert a. mentőmunka olyan nehéz és idegölő, mint egy halálos beteg operációja! Minden ember felébredése nehéz. Az enyém és a tiéd is! De lehetséges! (ea.) Az eklézsia humora Megkérdezik a Iharangozöt: — Mondja, miért harangoz ma olyan erősen és sokáig? — Tetszik tudni, ilyen esős időben sokan nem jönnek el a templomba és a lelkész azt mondta, hogy ha otthonmaradnak, akkor legalább ne hagyjuk őket aludni! — A — Még r, régi világban történt, hogy két atyafi ballag a falu főutcáján, miközben igen erős harangzúgást hallanak. Kérdi az egyik: — Miért harangoznak ilyen erősen? A másik megfejti a talányt: — Biztosan egy süket ember halt meg ~ ~ ESSEN. — A “Die Welt” c. lap házassági rovatában jelent meg ez az apróhirdetés: “Keresünk ügyes, rokonszenves és jókülsejű lelkészünk szántára egy kedves, okos, talpraesett és csinos Évát, húszéves korig, aki meggyőzi öt, hogy a házasság jobb. — Az Evangélikus Egyház Presbitériuma. — Fényképes ajánlatokat kérjük az “R 897” jeligére a Welt kiadóhivatalába, 43 Essen, Póstafiók 38.” —
