Erős Vár, 1965 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1965-04-01 / 4. szám

ERŐS TÁR ő. «U&! // ÉBRESZTŐ HARANGSZO Ili. (Evangélizátorunk harmadik igeiül' detésének ezt a címet adta : Isten akarja. Olvasd el újra Jónás könyvéből az első résztől kezdve végig, majd a 2. résznek első versét.) * Jónás könyvének első részében két akarat ütközik össze: Istené és a prófétáké. Izrael sorsa már mogpecséltetett, nem ismerte meg meglátogatásának idejét. Isten Asz­­szíriát választja ki Izrael bünteté­séhez nádpálcának. Mielőtt azon­ban ez megtörténik előbb Isten meg akar tartani némelyeket. Előbb Ninivébe küld egy embert. Luther mondja,: “Mindig íigy tesz Isten, ha nagy haragja támad, hogy előbb Igéjét küldi és megment né­melyeket. így küldi Noét az özön­víz előtt, Lótot, mielőtt Sodomát elsüllyeszti, Áhrahámot és Jákóbo1 mielőtt Kánaán földjét elpusztítják, Józsefet és Mózest, mielőtt Egyip­tomot megveri. így küldi Jónást is, mielőtt Ninive ellen akar fordulni és így küldi Krisztust is, mielőtt az utolsó ítéletnek haragja jön. Először Ninivét akarja az Űr megtéríteni, hogy megtér ésével az­után Izraelben is felingereljen e­­gyeseket a megtérésre. Világosan átgondolt hadite,rv és ennek áll el­lene Jónás. De amit Isten akar, azt végre is hajtja. Jónást engedi szök­ni a hajóig türelemből. Csodálatos az Ö irgalma, mellyel tud várni, hogy a bűnös megtérjen és éljen. Isten türelmének csak akkor lett vége, amikor Jónás jegyet vált, fel­száll a hajóra és nincs már arra lehetőség, hogy a magát erejéből Ninivébe menjen. Ekkor vége lett Isten irgalmának és jön a, fegyel­mezés. Isten a maga akaratának ér­vényt szerez, ha, törik, ha szakad. Hogyan hajtja végre Isten akara­tát? Jónás alszik a hajó mélyében. E- lőször egy ember ébresztgeti, a kormányos megkeresi a hajó fene­kén és kezdi költögetni, kemény metróz kézzel rázza meg. Mindig így kezdődik a dolog. Az engedet­len ember mellé odaállít Isten egy kellemetlen embert, hogy felrázza. Tudunk-e mi a kellemetlenkedő emberekre úgy nézni, mint akiket Isten küld megmentésünkre? Azután a szél és a tenger is meg­mozdul. Isten egy óceánt mozgat meg azért, hogy betörje az akara­tos prófétát. Hányszor támad vi­har életünkben, minden recseg­­ropog körülötted, azért, hogy Isten betörje akaratodat, amellyel nem Neki engedelmeskedsz. De jön más baj Is. Jónásnak az fáj, hogy miat­ta veszedelembe jutottak mások is. Átok lettem szeretteim számára. Látnom kell, hogyan bünteti Isten az atyák vétkét a fiákban. De ez még mindig nem elég. Isten tovább is megy. hogy akaratát érvénye­sítse. ' Elegy-belegy népség van a ha­jón, különböző vallású emberek, különböző isteneket imádnak. Míg jó időben haladt a hajó, nem vették elő azokat, csak mikor, dühöng már a, vihar. Előszedik bálványaikat és imádkoznak. Vallásuk azonban csak a derűs napokban elég. Luther sze­rint a természetes ész is tudja.. hogy fisten meg tud minden bajtól szabadítani, de nem tudja azt, hogy ezt Isten is akarja. A hatalomban hisz. de az akaratban kételkedik és ezért nem tud csendben lenni. Tud­ja, hogy Isten van, de nem tudja, hogy milyen, mert erre csak a Szentlélek tud választ adni'. A ha­jósoknak van istenük, de egyiknek siiio bizonyos Istene. Azt látják, hogy Jónás zsidó. Minden, bizonnyal meg is vetik érté, mert pogányok és zsidók köl­csönösen megvetették egymást. A bajban azonban alázatosan odafor­dulnak Jónáshoz. A világ kigúnyol­ja a hívőt, de a bajban hozzá me­nekül; Jónás zavartan áll előttük, mert érzi, hogy az ő engedetlensé­ge hozott mindnyájukra bajt. De ezt nem merte nekik megmondani, inkább beletörődött a kockavetés­be, bár tudta, hogy a kocka reá­esik. Minden bűnösnek megvan az a titkos gondolata: hátha kibújhat a büntetés alól! A sors Jónásra esett. Utolérték bűnei. — Ekkor "... megtudták az emberek, hogy az Úr színe elől fut, mert elbeszéli nekik.’ Itt van a nyilvános meg­­szégyenülés, a botrány. Isten övéit botrányba is engedi’, kényszeríti, csakhogy reá kényszerítse őket aa engedelmességre. Nem szívesen te­szi. De én kényszerítem arra enge­detlenségemmel, hogy tegye. Ekkor jön a halál. Jónást kidobják a tengerbe! A prófétát kidobják sok­szor onnan is, ahová Isten küldte, de onnan mindig kidobják, ahová nem Isten küldte. Jónás mikor bele­­esik a tengerbe, nem a, hullám, a fuldoklás, a nagy hal fel tatot t szá­ja a legborzalmasabb, hanem az Inten haragjának a tudata. Az, ami a halál után következik. Ha Isten ölelő karja vár, akkor minden halál gyönyörűséges, ha haragja vár, akkor minden halál félelmetes. Nem balga ember Jónás, aki in­kább választotta a pusztulást, mint az Istennek való engedelmességet?! Kedves olvasóm, mikor Isten szól neked, mondd hát gyorsan, mindig újra, meg újra: "legyen meg a Te akaratod!” (ea) As utóbbi hónapok folyamán szá­mos lelkészt és egyházi munkást szabadon bocsátottak a keletnémet kommunista "politikai foglyok” kö­zül. Egy egyházi szószóló szerint mindazok szabadlábon vannak már, akik a németországi evangélikus gyülekezetek i ma-lis t á i n rajta voltak. A buzgó imádság he­gyeket mozgatott s börtönrácsokat tört át. Homokra épit, aki emberi ura­ságra épít. Nem lehet úr a házban még a hatalmas harmadik, a gyeg­­m'k „em, mert a bálvánnyá lett gyermek úgy bánik velünk, mint a bálvány, akkor hagy ©1, amikor a legjobban belefogódzunk.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom