Erős Vár, 1965 (35. évfolyam, 1-10. szám)
1965-04-01 / 4. szám
ERŐS VÁR .. Jézus szenvedésének és halálának t-öbbl. emléke van a mai Jeruzsálem- : ben,, B leírás segítségével "helyszí,• .ni. közvetítést” adunk azoki'ól a helyikről, amelyeket szemlélve a ,ke> gyes, emlékezet magilletődötten gon•duiluu vissza, az első nagyhétre. , íj nevét na k nincs ilyen emléke ebben, a városban. Nem tudjuk, hol • lehetett az a ház, ahol a feltámadott-: Jézus megjelent tanítványainak., tjz országút is bizonytalan, a,r,hgl.;C,sendeserj; odalépett a két em. gna.tisi vándor mellé. De ez a hiány j. csak látszólagos. Valójában a nagythetJ, epilékek is az élő Jézusra mu.. tatnak, hiszen mindennek azért ryagt..jelentősége a keresztyén ember számára, mert Ő feltámadott és él. A. húsvéti öröm bizonyosságával . járjunk most végig néhány helyet. f Az utolsó vacsora helyének egy .-„tepiplomrészletet tartanak. Egysze„>:• fű rács választ el bennünket attól a néhány négyzetméternyi területtől. amelyre a belső íveket tartó oszlopok nehezednek. Valaha itt egyszerű ház. állott, amelyben először hangzottak el a szavak: "Ez az ‘én testem,... ez az én vérem...” Olajfa a Gecsemáné kertben. Ahol *<&£ olajfák hegyén Gecsemáné kert•• je lehetett, ott ma templomokat ta- Háltmk. Az egyik templomfal mellett alaktalan öreg olajfát láthatunk. Több, mint 2000 esztendős. Ez a la már állhatott és csendesen lázonghatott a hűvös éjszakán, amikpr Jézus ..valaha itt imádkozott: ‘'Atyám,. ’ h.a nem múlhat el tőlem éz. a" pohár, .hogy ki ne igyam, legyén a 1 é akaratod.” ' ICájhfas házát régen elsöpörték ’tV*;tjlulo századok.’ Új építmény előtt ' SíkHg^ 'férfi és nézi. De, ha behunyjuk .szemünket, annak az észté údőíitíjA főpapját látjuk, aki he'túívf?é!"'nagypéntek előtt már kimondta a halált Jézusra. Maga sem tudta, milyen prófétai mélység és igazság volt megfontolásában: “Jobb .nektek, hogy egy ember haljon meg a népért, mintsem hogy az e•_>g,é$z .nép. elvesszen.” , Ahol Jézust elítélték. Nagy elkopott, töredezett kőlapok képezik r, talapzatot azon a helytn, ahol-m»7a.gr(r. Jézus Pilátus előtt állt. Itt gúnyolták, csúfolták. Ma( ez a hely mélyen a föld alatt fekszik, a régi jeruzsálemi városrész egyik kolostorában. Az egyik kőkockát külön is láthatjuk. A hivő kegyelet tövisből font koszorút és friss virágot, ágakat helyezett rá. Különös összeállítás! Az egyik a gúny, a másik a szeretet jelképe. De ma mindkettő a hálás hit kifejezése az évszázadoktól mart kőlapon. Értünk viselte a töviskoszorút s ezért fonnyadó virágok is hirdessék dícséretét azon a helyen, ahol úgy állhatott Jézus, mint Munkácsy hires képén. A fájdalmak útját ma szűk utcácska jelzi. A keskeny sikátoron keleti emberek közlekednek. Bármenynyire ódon is a hangulat, amit ez a leírás áraszt, Jézus korába a falak mégsem nyúlnak vissza. De azért nagyon csendessé tesz bennünket ez a kép. Errefelé roskadhatott össze Jézus a nehéz keresztfa súlya alatt. A nyugalmas, napsütéses sikátorban ránk nehezedik bűneink súlya, amelyért a szenvedés útját végig kellett járnia Isten Fiának. A Szent Sír Templomát eredetileg még Nagy Konstantinus császár építette azon a helyen, ahol a hagyomány szerint Jézus sírja volt. De, ahogyan húsvótkor a sziklába vájt üreg nem tudta Őt maigába zárni, ez a díszes, nagy templom sem a lakóhelye. A “minden utak Krisztusa” — ahogyan egy könyveim nevezi — húsvét óta mindenütt jelen van hatalmával és szeretetével, ahol a megfeszített és élő Jézusban hisznek. (Üzenet) ‘‘Úrrá nem a vagyon tesz, nem is a rang, nem az emberek ítélete, úrrá az erkölcsi minőség tesz, amelyik a világgal szemben biztosítja függetlenségemet és képessé tesz arra, hogy öntudatosan, jóakarattal mások javát szolgáljam. Hány proletárt láttam, aki zúgolódott munka ellen, gyűlölte, átkozta a munkát s mindent elkövetett, hogy minél több pénzért minél kevesebbet szállítson belőle. Viszont láttam dolgozó embereket, akik valaha bőségben és ragyogásban éltek s mosolygó arccal végezték a testet őrlő, sokszor alacsony munkát és a gályarab napszámában is a szabadság énekét énekelték.” Az „ERŐS VÁR” 3 dollár egy évre Tavaszi rímek Pocsolyák tükrén nevet a napfény. (Bár fényes arcod így tükrözhetném!) Víg sugarakban rabbilincs pattan. (Jöjj, Szabadítőm, fényben, tavaszban!) Dalol az ének: Vége a télnek! Téli halottak újulva élnek. Túrmezei Erzsébet Megyek a szélnek. Vége a télnek. (Téli halottak újulva élnek.) Cinegék szólnak: Tavasz lesz holnap. (Te vagy az, Jézus, rólad dalolnak.) fíusvét városában
