Erős Vár, 1964 (34. évfolyam, 2-9. szám)
1964-05-01 / 5. szám
ERŐS VÁR 3. oldal hi esetben sem estek kétségbe, mert — bár akkor még nem fogalmazták meg az egyetemes papság elvét, — de élték azt: aki megtért, annak térítenie kellett, a kettőt nem tudták elválasztani egymástól. Ilyenkor volt nagy szükség á. gyülekezeti szolgálatban vetélkedő asszonyokra, akik nemcsak az istentisztelettel ég úrvacsoraosztással összekötött mindennapi szeretetszolgálat nehéz munkáját végezték el hűséggel, hanem térítettek is, híveket, adományokat gyűjtöttek és így szolgálták egyházukat. A Cleveland West Sidle-i magyar evangélikus egyházban, már annak megszervezése, fenntartása, templom- és vasárnapi iskola építése körül forgolódó asszonyok közül a vezért szólította haza az Űr, aki mint az Oltáregylet elnöke, oltáregyleti tagok temetése alkalmára ezt az éneket választotta ki : ‘‘Jézus hű vezér ... ”, aki a maga, egyháza és az Oltáregylet vezérének Jézust tartotta. Márton Jáuosné nemcsak mint elnöknő és presbiter, hanem mint egyháztag is. hivatását abban látta, hogy Isten országáért neki kell a legtöbbet dolgoznia. Munkája motorja: egyházszeretete, felelősségérzete és ,a szíve volt. Úgyis halt meg, mint a hős katona, harcok közben. Munka közben lett hirtelen roszszul és az elkésett műtét után munkatársai már csak a koporsóban láthatták, mert 66 éves korában hazatért az Úrhoz. Élete példájával igazolta Jakab apostol megállapításait, hogy az asztalok körül való szolgálat, a betegek, szegények, menekültek, nyomorúságban levők szolgálata: — igazi istentisztelet. Mint az első diakónusoknak, munkájához neki is a Szentlélek adta az erőt és mutatta a helyes utat, a helyes gyakorlati megoldásokat. Mint az első keresztyének (Ap. Csel. 2:42) ő is foglalatos volt az apostolok tudományában. Ha igen ritkán, a templomban hellyé üresen maradt, mindenkinek feltűnt. Foglalatos volt a közösségben, hiszen lelkét a nemescélú egyesületek között osztotta szét. Foglalatos volt az úrvacsorában is. Mikor betegágyán, az életmentő gégemetszés miatt nem vehetett Úrvacsorát, azzal vigasztalta magát, hogy pár héttel előtte térdelt a kegyelem asztalánál és hallotta az elbocsátó igét: “Menj el békességgel, a te hited megtart tégedet.” Foglalatos volt a könyörgésben is. Honnan vette volna az erőt a kereszthordozáshoz, miko,r fiát szemeláttára gázolta halálra a teherautó, vagy amikor vejét, három kis gyermek apját, olyan fiatalon kellett a temetőbe kikísérnie? Magyar szempontból is veszteség távozása, mert fáradhatatlan munkájával, hasznos tanácsaival és talpraesett rövid beszédeivel is igazi magyar "nemzetes asszonynak” bizonyult, akinek szívét sok magyar menekült áldja s akinek nemcsak az ősi gömöri nemesi kúria, de lelkének nemessége is fémjelezték munkás életét. Lesújtott férjét, — aki mindvégig legjobb munkatársa volt, —gyászoló leányát, unokáit, rokonait, munkatársait és mindnyájunkat vigasztaljon meg ez az ige: ‘ Közülünk Senki sem él önmagának és senki sem hal önmagának. Mert ha élünk, az Úrnak élünk: ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Ezért akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk. Azért halt meg és elevenedett meg Krisztus, hogy mind holtakon, mind élőkön uralkodjék.” (Róm. 14:7-9) (e. a.) sokan kifogásolják» hogy késve kapják az Erős VAr-t, pedig már megírtuk, hogy a késedelemnek oka az, hogy kevesen küldik be a hátrálékos előfizetést. — Jelen számunk 8 hetes késéssel jelenik meg. MAGYAROK e s EVANGÉLIKUSOK! őseink hitét hagynánk cserben, ha nem lennénk hajlandók Egyházunk munkájának ezt a fontos teiületét támogatni! Az előfizetéseken felüli adományokat is hálásan fogadjuk és azokat a lapban nyugtázzuk. Augusztus 20 margójára Sokan és sokszor hallunk, vagy olvasunk napjainkban a keresztyénség alkonyáról. így is fogalmazzák: “válságban a keresztyéniség”, vagy ‘ csődbe jutott a keresztyén egyház.” Van olyan éllenséges irányzat is, amelyik egyenesen az evangélium és Jézus csődbejutásáró! beszél. Erre a mérgezett konkolyvetésre a keresztyén és keresztény emberek különféleképen reagálnak. Vannak, akik megrendülve hallgatják és a méreg lassan morzsolni kezdi hitüket. Vannak, akik e hírverésből ostort fonnak és a papotkát korbácsolják vele. Van, aki egy vállrándítással intézi el az egészet, mint jelentéktelen, tizedrangú dolgot. De vannak egyre nagyobb számban olyanok, akik megérzik, honnan fúj a nagyobb haszon szele és egyelőre titokban ugyan (mert, ki tudja ? . . . ), de kezdenek helyezkedni. * Hála Istennek, hogy hitünknek vannak még bátor hitvallói is, .— akik szembeszállva a hazug propagandával, a keresztyénség belső
