Erős Vár, 1964 (34. évfolyam, 2-9. szám)
1964-04-01 / 4. szám
2. oldal ERŐS VÁR S őt és a bátorság, amely a vádaskodó világ elé mert állaní, és azt merte mondani; Kicsoda győz meg engem a bűnről? Szemlélője volt Krisztus tanítása nagyságának is. Elálmélkodhatott, mikor ott ült lábainál és hallgatta tanítását. Itta, mint a szivacs, ezt a tanítást, amely egészen új világításban adott gondolatokat. Lehet, hogy csodái voltak azok, amelyek őt ilyen mélységesen megindították. De mégis azt kell mondanunk, hogy Péter számára Jézus akkor volt a legnagyobb, amikor megbocsátotta neki bűneit. Vájjon te, kedves testvérem, mit szemlélsz Jézusban? — Mi az, amit nagyságában nagynak látsz? Látod-e benne legnagyobbnak, hogy naponként minden bűnödet kegyelmesen megbocsátja, nemcsak hétszer, hanem hetvenhétszer? * * * Péter harmadik tapasztalata Isten igéjével kapcsolatban van, hogy Szentlélektől indíttatva szóltak Isten szent emberei. így fejezi ki egyik tapasztalatát: sötétségben vagyunk és az ige számunkra világító szövétnek. Másiik élményét úgy fejezi ki, hogy sohasem ember akaratából született a prófétai szó, hanem a Szentlélektől indíttatva szólották az Istennek szent emberei. Péter apostolnak a Szentlélek vezetetéséről annyi tapasztalata volt, hogy csak azt tudta levelében olvasóinak mondani: “igen biztos a prófétai beszéd, amire jól teszitek, ha figyeltek.”, Péter apostol Szentlélek-élményei nem titokzatosak, hanem csodálatosan józanok, földönjárók, könnyen megközelíthetők. Neked is lehet a Szentiélekbe vetett sziklaszilárd hited az Atya Isten bánatos, a Fiú Isten bocsánatos és a Szentlélek Isten vezető szeretetéről s akkor a te szívedben is visszhangzik majd a sokat hallott mondat; dicsőség legyen az Atyának, a Fiúnak' és a Szentlélek Istennek! Hódolat néked Atya-Fiú-Szentlélek Szentháromság egy igaz Isten! Ózdy Papp Zoltán „Korszerűség” II. Május hónapban ‘‘anyák napja” a család fontosságát emelte ki. — Eszköze a házasság, amely ma a ‘korszerűség” követelőzésében a válságát éli. Okai a freudí, tudományos mezbe bújtatott tanítás gyümölcsei; a Szabad-szerelem, a pajtás-házasság, éretlen korban kötött gyerek-házasságok, melyeknek következményei között nemcsak a válások, abortuszok szerepelnek, hanem az a nyílt hang is, amely tisztességet követel a homosexualitásnak, mint “korszerű” szerelemnek. Mi az evangélium tanítása a házasságról és családról? A házasság célja: a közös üdvösség. Isten azt akarja, Hogy csak olyan emberek kössenek házasságot, akik lelkileg és testileg megértek reá s akik nemcsak a földi életet, hanem az örökkévalóságot is együtt akarják tölteni. “Higyj az tjr Jézus Krisztusban és üdvözölni fogsz mind te, mind a te házad népe”. (Ap. Csel. 16:31.) Az üdvösség nem helyzet-, hanem lélekváltozás, a lelki magatartás megváltozása. Hit abban, hogy élettársamat nem a Sors adta, nem emberek hoztak össze, nem én hódítottam meg, hanem Istentől kaptam ajándékba segítőtársnak, gyermekeim édesanyjának. A kommunizmus megrontotta a családi életet, elvette Istentől rendelt lelki és erkölcsi alapját. Kiragadta a gyermeket az édesanya szívéből, az édesapa kezéből s, szembefordította egymással a család tagjait. Péter, az egyetlen nős apostol, első levelében, a boldog házasság titkának azt tartja, ha a házastársak egyértelműek és rokonérzelműek. Ez az értelmi egység nem világnézeti azonosság (bár jó, ha az is megvan), hanem a hasonló gondolkodás és a problémák azonossága. Rendkívül fontos, hogy problémáik közösek legyenek. Ne mondja egyik a másiknak, hogy “nem érdekel”, hanem tegye magáévá házastársa problémáját. Érzelmi életüknek is közösnek kell lennie, úgy kell élniök, mint akiknek közös az örömük és bánatuk egyaránt, amint az ember két szeme együtt örül és együtt sír. A világ általában azt tartja, hogy a házasság "egy nagy lutri”. Nemcsak a sok szomorú tapasztalat fogalmazta mg ezt így, hanem van ennek mélyebb alapja is. Az ember mindig titok, még önmaga előtt is, hát még a másik ember előtt. Nehéz megismerni egymást, mert természetünk szerint vagyunk titok egymás számára, hanem azért is, mert álarcos szerepet játszunk ebben a világban. Nem lehet tehát csodálkozni azon, ha az emberek (még házastársak sem) nem tudják megismerni egymást. És ha ez elméletileg lehetséges is lenne, akkor is az a helyzet, hogy nem vagyunk mindig ugyanazok. Egyedül Isten az, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. A hívő embernek mégis van bizonyossága akkor, ha házasságának nemcsak szerzője, hanem biztosítéka is az Úr Jézus, aki családi életét is kormányozza. Ahol Krisztus az Úr a családban, ott a szülő nem porkolábja, vagy őrmestere gyermekeinek, hanem mint maga Jézus volt — legjobb barátja. Mire ez a számunk olvasóink kezébe kerül, (az Erős Vár nehéz anyagi helyzete miatt), már június lesz. Elhagytuk nemcsak anyák napját, de május utolsó vasárnapját is: a hősök vasárnapját. Milyen szép lenne a kettőt egyszerre ünnepelni ezen a néven: a hősi élet és a hősi halál vasárnapja. — Élhet-e valaki szebb, önfeláldozóbb, hősibb életet, mint az a nő, aki vállalja az anyaságot, mert jobban gyönyörködik gyermekei kacagásában, mint a mámor poharának csengésében, több ötömet talál gyermekeinek vidám otthoni hancúrozásában, mint a báli termek parkettjén, aki nem sajnálja ifjúságát, erejét, szépségét átadni gyermekeinek, megrokkan, ha kell, csakhogy fíali daliásak legyenek, vállalja az anyai gond és munka öregbítő ráncait, csakhogy leányai a bűn széles útja helyett a lelki-testi tisztaság keskeny útját járják. Ilyen volt a magyar édesanya, akire nézve mondták a nemzet
