Erős Vár, 1964 (34. évfolyam, 2-9. szám)
1964-04-01 / 4. szám
ERŐS VÁR 3. oldal nevelők, hogy “adjatok párezer régi magyar édesanyát és megjavítom velük a világot”. Nem csodálom, ha sokan Madách Ádámját idézgetik : "íme, nagy Isten, tekints le és pirulj, mily nyomorult, kit remekbe alkottál.” Magyar lapok komoly és hiteles statisztikában mutatják ki, hogy az elmúlt 8 év alatt, amióta az abortüst törvényesítették, másfélmillió magzatot dobtak ki állami segédlettel a szemétdombra és hogy ma a népszaporodás Magyarországon a legalacsonyabb ! Nem elég szidni a rendszert, a munkahajszát, a lakásviszonyokat. Az abortusz nem kényszer, csak szabadabbá tett lehetőség. Egyedül a nőktől függ, ők döntenek. Nagybaj az. amikor az élvezet utáni vágy olyanná. lett, hogy maga után mindent felperzsel és a nemzeti ösztön csak pislákol. Valamikor Sztálin azt hirdette, hogy a magyar kérdés csak vagon-kérdés. Ma már tudjuk, hogy ha igy folytatódik a magzat-gyilkolás. nem lesz szükség a vagonokra sem. Saját bűnében pusztul el a nemzet. Isten legyen irgalmas nemzetünknek! — dr — (Folytatjuk) SZABÓ LŐRINC: Az árny keze Lukács 24:29. “Maradj velem, mert beesteledett!” Bibliát hallgat a gyülekezet. Alkony izzik a templom ablakán. Hitetlen vagyok, vergődő magány. “Maradj, velem, mert beesteledett!” — Ha így idegen, vedd emberinek, súgja egy hang, s ahogy látó szemem elmereng a régi jelenetén, az emmausin és felejtem magam, a .sugár-hídon, némán besuhan egy örök Árny: lehetne Buddha is, de itt máskép hívják és tövis koronázza: én teremtem csupán, méglis, mint testvérére néz reám, mint gyermekére: látja, tudja, hogy — szívem szakad, oly egyedül vagyok, s kell a hit, a közösség, szeretet. S kezét nyújtja. Mert beesteledett. Ausztráliából írta egy hittestvérünk: “ . . . Öten voltunk protestánsok, de munkahiány miatt négyen elköltöztek s így ‘magara maradtam.’ Egyetlen magyar barátom maradt: az Erős Vár.” Argentínából írták: ”... az tetentiszteletiközponttól .körülbelül jó 500 méríföldnyire lakunk, mi, két orosházai evangélikus család a saját csirke-farmunkon. Bibliánk és énekes-könyvünk van, de nagy szükségünk lenne egy olyan könyvre, amelyben prédikációk vannak, hogy így házi istentiszteletet tarthatnánk, így aztán havonként egyszer, amikor az Erős Vár megjön, abból olvasunk fel részleteket, de így is nagyon árváknak érezzük magunkat.” Oregon államból jött egy levél, amely többek közt ezti.rja: “...Olyan egyedül vagyok, hogy ha nem jönne havonta az Erős Vár, talán már magyarul is elfelejtettem volna." Az egyedüllét mindig nehéz sors, még fájdalmasabb állapot az, amikor valaki hiteben marad egyedül, akar úgy, hogy sorsa messze vetette a hittestvéri közösségtől, akár úgy, hogy munkatársai szájából, -— akikkel a napnak nagyobb részét tölti, — nem hall mást, csak Isten káromlását és a vallás gúnyolását. Az egyedüllétnek súlyos és sok kísértése van. Gondoljunk a Bibliában Illésre, Józsuára, Noéra, Ábrahám-.ra, Melkhisédekre. Illés az üdvtörténelemben nagy ember volt, de Jezábel haragja elől futva, kétségbeesetten sikolt fel: egyedül maradtam, elég immár Uram! — Gondoljunk Józsue alakjára, kinek vezetésével népe bejutott az ígéretek földjére, de a kánaánii pogány behatás következtében, megdöbbenve állapította meg, hogy magára maradt hitével. — Megint csak hivatkozhatnánk Noéra és családjára, Mélkhisédekre és Ábrahámra, akik a hitetlenek között is hívők tudtak maradni. Nem egyszer a magunkba maradás csak hamis látás, képzelt állapot. Illésnek is, amikor kétségbeesésében meg akar halni, azt mondja az Űr: Nem vagy egyedül, mert rajtad kívül még hétezer ember van Izraelben, akik nem hajtanak térdet Baálnak. Ha testvéreink nem a szűk faji, nyelvi és felekezeti korlátok között nézik helyzetüket, akkor bizonyára találnak magyar keresztény római katolikus templomokat és hívőket, vagv másnyelvű keresztyén protestáns templomokat és hívőket, akikbcu a Jézus Krisztusban való testvériséget és azt a bizonyosságot, hogy nincsenek egyedül, — megtalálnák. Az egyedülvalósájg érzete ébreszsze fel bennük a missziói felelősségei. keressék és lássák meg hitbeli testvéreiket a másvallásúak és más nyelvűek között is. * * * Ezeket a gondolatokat az a körülmény váltotta ki belőlem, hogy egyik hittestvérünk, akinek 6 éve jáx lapunk, de még agy centet sem adott (Folytatás a következő oldalon) ” Magamra maradtam „
