Erős Vár, 1963 (33. évfolyam, 1-11. szám)
1963-09-01 / 8. szám
A 20-án megjelenő októberi számba a GYÜLEKEZETI HÍREKET legkésőbb 8-ára kérem ! e c ímre: 1---------------------ERŐS VÁR P. 0. Box 1094 Cleveland 2, Ohio AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA Vol. XXVII. Évfolyam - 1963. SZEPTEMBER - No. 8. szám. — r r Szeressetek ellenségeiteket “Én pedig azt mondom néktek: szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket.” (Máté 5:44.) így szól Jézus. EZ az Ő parancsa, törvénye, szemben a mózesi törvénnyel, mely azt mondja: szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet Valami egészen újat mond az eddigi törvénnyel szemben. Több ilyen mózesi törvényt sorol fel, melyek mind az emberek egymáshoz való viszonyát érintik, de mindegyikhez a megjegyzését igy kezdi: én pedig azt mondom nék'tek. Jól figyeljetek! Valami egészen más van most itt előttetek. Egy más élet, élettartalom vagy életcél kerül elétek. Isten országa van iét. Istennek országában pedig egészen más rend van, mint amilyen eddig volt. Isten országában az Atya az Ő fiaitól egészen más életfelfogást kíván és egészen más életcélt ad nékik Egyszerűen így mondhatjuk: Az Isten gyermekei most csak másként élhetnek mint eddig. Jézus parancsai, mint Királynak, mint Úrnak a parancsai, ellentétben az ember és a világ parancsaival, mindig olyanok, amelyeket elsősorban Ö töltött be. Jézus soha sem kívánt az alattvalóitól olyant, amit maga meg nem tett, vagy nem tesz, éppen közöttünk élő testben lévő embernek fia. Ő volt az, aki még az embertelen szenvedések között is szerette ellenségeit és imádkozott érettük. Éppen ezért, bármennyire is lehetetlen ez a parancs, a tanítványok számára, nem tehették hallatlanná és meg nem kerülhették. Mindegyikük számára fontos volt még pedig annyira, hogy Szinte szóról-szóra mindegyik evangélistánál megtalálhatjuk így feljegyezve. Hogyan kívánhatja ezt tőlünk? Akik itt élünk az idegenben, 10- 20-30 év óta, bizony szívesen meg nem hallottá tennénk ezt az igét! Vagy ha már halljuk és nem tudjuk a fülünket befogni előle, akkor helyzetünk magyarázatával igyekszünk mindenképpen az igének követelménye alól kibújni. A mi helyzetünkben ez nem lehet érvényes Els sorban is mi nem gyűlölünk senkit, bennünket gyűlölnek és rekesztenek ki, stb. Magyarázatot és mentegetőzést találunk már, hogy az igének az élét, különösen személyes életünkre vonatkozó élét elvegyük. Számunkra Jézusnak ez a parancsa lehetetlen, teljesithetetlen és az emberi természettel ellentétes. De szabad-e nekünk ennél az elénk meredő falnál egyszerűen megállani? Akkor bizony aizt is tudomálsul kell vennünk, amit Jézus a továbbiakban erre vonatkozólag mondott. Ha azokat szeretjük csak, akik bennünket szeretnek, semmivel sem vagyunk többek, mint a,zok, akik nem tartoznak a gyülekezet tagjai közé. Nem vagyunk okkor az Atyának a fiai, nem vagyunk keresztyének, és a keresztyén nevet csak névlegesen hordjuk. Egykünk sem kerülheti el ez előtt az ige előtt annak meglátását: mennyire vagyok én csak névleges keresztyén! Hova mehetnénk, mit tehetnénk, hogy ne csak névleg legyünk keresztyének? Hol van a kiút ebből a kátyúból? Napról-napra jobban belesüllyedünk abba. Szinte észre sem vesszük a pénz után való rohanásban, az életszínvonalunk emelésében, semmire sem való ráérésünkben, hogy a keresztyénségünk lassan egy máz lesz csupán, mely falán társadalmilag még jelent valamit, talán a magyar nyelvünk megőrzésének is egy lehetőségét látjuk benne, de itt aztán vége az útnak. Az elidegendenés Jézustól éppen ennek a parancsnak a halllatára szinte teljessé válik. Izgat ez a kérdés bennünket? — Fontos ez a kérdés számunkra? Fáj ez nekünk, hogy az egész keresztyénségünk csak egy-egy istentiszteletig tart, vagy adakozásban merül csupán ki, vagy egy-egy konferenciára jut csak időnk? Mit tehetünk? Legyen úrrá rajtunk a rezignáltság: “ilyenek vagyunk, ezen már nem lehet segíteni”? Péter és a többi tanítvány, amikor Jézus nem egyszer megszégyenítette őket, nem menekültek a megfáradás és nemtörődömség sarába,
