Erős Vár, 1963 (33. évfolyam, 1-11. szám)
1963-07-01 / 7. szám
ERŐS VÁR 5. oldal Augusztus 20 Vannak, még mindig vannak, akik végzetes hibát láttak abban, bogy első magyar koronás királyunk idegen hithittérítőket hívott be országába s a pogány magyarok rovására ajnározta öket. Szabó Dezső “Az új magyar történetírás feladata" c. tanulmányában, a tőle megszokott keménységgel bírálja “azt a történelmi magyar lírát, melynek alaptétele: hogy az Európában települő magyarság fennmaradásának egyetlen biztosítéka a keresztyénség volt.” Ebben a tanulmányában szabóciezsöi nagy zenekari hangszereléssel kiáltja a viliágba, bogy a történetírásnak ki kellett volna mutatnia, mit vesztett a magyar lélek a keresztyénség re. ánk spanyolcsizmálásával és milyen idegen hódítást jelentett Szent István keresztyén magyar egyháza. Vitriolos gúnnyal önti nyakon a szentistváni politikának azt a dícséretét is, amely “Magyarországon idegenekkel csinált történelmet.’’ Mindaz azonban nem csökkenti bennünk első magyar keresztyén királyunk iránt érzett hálánkat, mert mi azt valljuk: minél jobb keresztyének vagyunk, annál jobb magyarokká leszünk s minél jobb magyaroknak tartjuk magunkat, annál jobb Krisztus kővetőknek kell lennünk. Valljuk, hogy Szent István erőszakos fellépése azért, hogy a magyarság keresztyén legyen: MENTŐERŐSZAK volt, amely a magyarságot megmentette a pusztulástól. Ma az egész világ keresztyénségének Szent István király hűségével, felismerésével, határozottságával, keménységével és bátorságával kell harcolnia a keresztyénség legnagyobb ellensége: az istenellenes bolsevizmus ellen, amely az embert ki akarja szakítani Isten kezéből, a teremtő Isten bélyegét le akarja törölni az ember leikéről. Ezért' rombolja szét a családi életet, ezért akarja kiszakítani a gyermekeket az édesapa kezéből és az édesanya szívéből és ezért tölti meg az ember lelkét az istenellenes lázadás forradalmi indulataival. Szent István népének, bárhol van a világon, akár egyedül, akár közösségben, harcolnia kell ezek ellen az istentelen törekvések ellen. Az elszigeteltség politikája, a világnézeti szeűvtelenség: elavult és kivihetetlen. Élethez való joga csak annak van, aki győzni akar, életképessége éppen ebben az akaratban van. Győzniakarásunk alapja Uten hatalmába vetett hitünk! “Él az 1>.r s áll örök ígérete, ördög s) világ minden csele Megszégyenül mirajtunk. Isten velünk s mi ővele, Nagy az Istennek ereje, Győzelmet kell aratnunk.” (259. énekünk.) Szent István napja odahaza ezelőtt az emlékező hálaadás napja volt. Lelkitesti ünneplőbe öltözött százezrek ajakéról tört fel a mennybe zsolozsmánk: “Hol vagy István király, téged magyar kíván Ma legyen a magyar keresztyéneknek hitvallástétel napja, egy hősies vallomás: ’’MINDHALÁLIG MAGYAROK MARADUNK!” (dr.) A mai ateistákról Az egyik hazai kommunista lap — ia “Koxtárs”) így dicsekszik: “'Leromboltuk a túlvilági mennyországot s leromboltuk vele törvényszerűen azt az erkölcsi normatívát is, amely az élet célját az üdvözülésben látta s ezért egy történelem előtti világ törvényeit állította elénk, mint az örök jó és rossz másíthatatlan rendjét.” Az “Ecce homo” c. (iratterjesztésünkben kapható) könyv 74. oldalán Cs. Szabó László írónak egy előadáshoz való hozzászólását olvashatjuk: “Elgondolkoztam a régi istentagadókon. Abban a korban, amikor még a vallás egyetemesebben áthatotta az embereket, az ist.entagadók — akik kivételes emberek voltak, — rendszerint mély filozófiai meggyőződés alapján voltak istentagadók. Gyakran heroikus embe-AZ EGYHÁZAK VILÁGTANÁCSA központi bizottsága aug. 26-tól szept. 2-iig a New York állambeli Rochestert en ülésezik, ahol magyarországi református és evangélikus delegátusok is megjelennek. PÓSFAY GYÖRGY venezuelai lelkész és családja augusztus hónapot az Egyesült Államokban töltötték. 8.7S4.734 az evangélikusok száma 1962. végén az Egyesült Államok és Kanada területén. rek voltak. A stoikus vallás tudatában szembenéztek a halállal és gyakran nagy méltóság volt bennük. Kivételes emberek voltak és akár a megsemmisüléssel, akár a kárhozattal szembenéztek. Amióta azonban az ateizmus tömegtünet lett, azóta rendkívüli nagy változáson ment keresztül; ez a magatartás. A félelemérzet a félművelt emberekben éppúgy megmaradt, mint régen, de komikusabb és primitívebb menekülési formákat ölt. Az istentagadás ezért kezd komikussá álni. Ebben a kapkodásban és ebben a menekülésben egyre inkább kezd az emberiség hasonlítani az őserdei majmokhoz, melyek hol az egyik fára ugranak, amikor ott elkezd sivítani az egyik, majom, hol a másik fára. Ha a menekülés csőnadrág, akkor a csőnadrágot követő majom fájára ugranak át, s ha a másik majom a sláger-lemezeket sikítja nagyon finom lemeznek, akkor arra a fiára ugranak át. A régi ateistákban, ha eltorzult formában is, az elkárhozó embernek méltósága megvolt, ma a tömeg-pszihózis szerinti istentagadás, az istentagadásnak ez a tömegtünete, az emberiséget egyszerűen komikussá teszi. Legalább is az én számomra.” EGY TEMPLOM ELŐCSARNOKÁBAN OLVASHATÓ EZ A FELÍRÁS: Istent lehet üldözőbe venni, de nem lehet utolérni . . . Lehet Ellene harcolni, de nem lehet legyőzni . . . Lehet őt gyűlölni, de nem lehet végleg megölni . . . Lehet fenségét gyalázni, de nem lehet szépségét csorbítani Lehet hatalmát semmibe-venni, de amiatt nem fog megszűnni . . . Lehet sírba temetni, de kár a sírjára követ hengeríteni, Mert Isten feltániadását s igazságát nem lehet megakadályozni!
