Erős Vár, 1963 (33. évfolyam, 1-11. szám)
1963-07-01 / 7. szám
tikős Vlk 6. oldal Fáy Ferenc: Törlesztő ének (Magyar Figyelő kiadása, 1963.) Fáy Ferenc nemcsak az új magyar költők egyik kiemelkedő alakja, wanem hittestivérünk is. A költők hagyományos szegénységével küzdve neveli gyermekeit, akik közül az egyiknek betegsége állandó és súlyos anyagi áldozatokat kíván. Torontóban ismertem meg, mikor a torontói református egyház meghívására, ott az egyházban tömörült nagyszámú evangélikusokkal is alkalmam volt igehirdetésem és előadásom kapcsán megismerkedni. .Legújabb verseskötetét Wass Albert figyelmetkeltő kritikájával ismertetem, idézve annak egyes részleteit: ‘Az emberi lélek iszonyatos és félelmetes mélységeiről időnként hírt adtak a költők. De csak nagyon kevesen Csupán azok, akiket valamilyen véríagyasztóan borzalmas lelki átélés során mélybe sodort az ár, mint a búvárt, akinek derekáról leszakadt a biztosító kötél s úgy sülyed alá, tehetetlenül az emberszem - nem - látta mélységes tengerfenékre. A költő, ha igazán költő saját lelkét nyitja meg s onnan hozza fel a titkokat az emberi szemek elé. Féltve, gyöngéden és óvatosan teszi ezt, mert természeténél fogva szemérmes a költö. Dt olykor, nagyon ritkán, megesik, hogy valami szörnyűséges baleset feltépi a költő lelkét, belehasít, mint az crvos, vagy a gyilkos kése s a vér ömlik magától, feltartózhatatlanul és feketén, mint a halál. Ilyen költőt csinált a magyar Fáy Ferencből a történelem. Az élet természetes szeretetének kékeges magaslatai és ugyanezen élet borzalmas eltorzulásának mélységei között vergődik. Talán egy távoli, békés jövendő irodalmárai majd megcsóválják a fejüket egyes sorok olvasásakor, de mi tudjuk, hogy amit Fláy Ferenc fiatal szemei, láttak az a valóság szörnyűsége volt és szeme tükréből sem idő, sem új kör. nyezet, s'em a halál maga nem lesz képes kitörölni azokat a rémségeket, amiket egy magát civilizáltnak nevező világ rászabadított Fáy Ferenc Magyarországára. Sokan kérdezhetik: mä marad meg egy lírikus költőből, ha az ég kékségét, a virágok illatát, a madarak dalát, hallá Ihörgésre, tömegsírok bűzére és pinceodúk penészes sötétjére cseréli fel lelkében az élet? A feleletet erre a kötet utolsó fejezete adja meg, az öt részből álló “Jeremiás Siralmai’’, “S bár arat ítéleted Sionban, lent'a mélyben mi mégis bízunk... Hívj Uram, s add, hogy szód Ígéretében élhessüsk újra mink neked tetsző, testvéribb életet." Minden jel arra mutat, hogy ebből a lélektörö vérmalomból rendre egy danttei mélységeket járó nagy magyar költö fog győzelmesen kiemelkedni.” — Eddig szól az idézet Wass Albert kritikájából. Hogy az ö jövendölése valóság lehessen, ahhoz a mi biztató anyagi támogatásunk is kell. Magyar lelkünk és irodalomszeretetünk is erre kötelez minket, de Istennek szent Lelke is azt üzeni nekünk: “Mindenkivel jót cselekedjetek, kiváltképen hitetek cselédeivel” Az ERŐS VÁR kiadóhivatalában a erseskötet 2 dollárért kapható. Cím: V. O. Box 1094. Cleveland Ohio 44102. (e. a.) MIÉRT KELLETT MEGHALNIA % Élt egy fiatalember az Egyesült Államokban, aki még soha nem tett valami rosszat. De egyszer kártyázás közben méregbegurult és agyonlőtte a kártyapartnerét. Letartóztatták, kihallgatták és halálra Ítélték. Rokonai és banátai — kifogástalan előéletére hivatkozva — kegyelmi kérvényt nyújtottak be. Mindenki aláírtá a kérvényt. Egész kosárravaló aláírás gyűlt egybe. Amikor a kormányzó lát- U a sok aláírást, meghatódott. Aláírta' a kegyelmi határozatot és maga akarta azt átadni személyesen. Belépett a siralomházba. Rajta volt a hivatalos talár, és ez nagyon hasonlított a lelkészi palásthoz. Amikor a fiatalember meglátta őt, felugrott és kiabálni! kezdett: “Menjen, nem vagyok kíváncsi magára! Elegem van a vallásból!” "Várjon csak, fiatalember, hoztam valamit magának! Hadd mondjam el!” — mondta a kormányzó. SZÁLLÁSCSINÁLÓ ÉNEK (Egy hazaindulónak) Dűlő, te pipaccsal fogadd; Erdő, terítsd rá■ lombodat. Patak, kö6zöntsd rá hűs habod) Mező, aranyló asztagod. Kémény, te add a füstödet, te nyír, lengő ezüstödet. Ha álmos, vedd karodra rét s virággal béleld fekhelyét. Fönt, ti várjátok vadlibák, az állmok költöző fiát. S te, anyját rejtő sírhalom, dajkáld, ha megfáradt nagyon. Ti házak is szépüljetek) felhők, vállára üjljetek. S te szél, mit annyi éve vitt, szárítsd fel végre könnyeit. Fáy Ferenc "Ide figyeljen” — kiabált az 'elítélt dühösen, — “ha el nem megy azonnal innen, az őrt hívatom és az fogja magát kidobni!” “De fiatalember, tegy nagyszerű üzenetem van a maga számára, nem akarja meghallgatni?” “Nem hallotta, mit mondottam? Semmire sem vagyok kíváncsi!” “Sajnálom, akkor nem segíthetek” — mondta szomorúan a kormányzó és eltávozott. Nemsokára jött az őr. “Láttam, fiatalember, hogy a kormányzó volt itt magánál látogatóba” — mondtat “Micsoda?” — kiáltotta az elítélt — “ez a palástos ember a kormányzó volt?” “Bizony, és a maga megkegyelmezését hozta, dehát maga nem akarta őt meghallgatni! ” Az elítélt papírt, tollat kért és írni kezdett. ’’Igen tisztelt Kormányzó úr! Nagyon sajnálom, hogy így viselkedtem önnel szemben! Kérem, bocsásson meg nekem s részesítsem engem kegyelemben!” A kormányzó, amikor megkapta a
