Erős Vár, 1963 (33. évfolyam, 1-11. szám)
1963-01-01 / 1. szám
4.oldal ERŐS VÁR szont az az erkölcsi posztulatum, ami a gyakorlati életben, a magán- s tömegcselekvéseket kell, bogy irányítsa. A szociológiai tanok annyiban helyesek, amennyiben nincsenek ellentétben az etikával, helyesebben amennyire alkalmazásai az evangéliumnak. — A neopi otestantizmus egyik társadalmi munkája tehát a társadalmi jelenségeknek, mozgalmaknak, tömegcselekedeteknek evangelizálása, .Az evangéliumnak mindenütt való keresése és érvényesítése: ez a protestantizmus lényege. A történelem Istene valamikor 445 évvel ezelőtt a protestantizmussal nemcsak dogmatikai én istentiszteleti rendszabályokat akart refoírnálui, hanem az embert és az emberi társadalmat is meg akarta újítani. De az egyén és társadalom gyökeres krisztianizálása elmaradt, bár a korszellem követelménye volt, már a reformáció korában, így csúszott le a protestantizmus a maga történeti hivatásának a magaslatáról és ide kell visszaemelkednie, ha a neoprotestantizmus útjára akar térni, ika, Krisztus programjának megfelelően, Isten országának munkása akar lenni. A plrotestantizinusnak bátran hozzá kell nyúlnia korunk legkényesebb problémáihoz és több protestáns aktivitásra és céltudatosságra van szüksége. A neoprotestantizmus (részére már eljött az idő teljessége, a neokatoliciznms erősen diktálja az iramot! Egyed Aladár „Boldog a,z a szolga, akit az Ö ma ilyen munkában találj amikor hazatér-” (Mt 24,46.) + D. Dr. Pröhie Károly nyugalmazott egyetemi tanár életének 88. évében, 1962. december 11-én Sopronban elhunyt. December 13-án temették el a soproni evangélikus temetőben. (Halálában pontosan egy évvel követte tanártársát, dr. Wiczián Dezsőt.) Magyar evangélikus (egyházunk az Üi akaratában megnyugodva ad hálát dr. Prőhie Károly hosszú életéért és áldott munkásságáért. 1923-1948 között a, soproni Hittudományi Karon a (rendszeres teológia professzora volt. Számos lelkésznemzedék nőtt fel (hívő lelke irányítása alatt. Világszerte megbecsülést szerzett egyházának és nemzetének a külföldi ökumenikus kapcsolatokban végzett tevékenységével. Ketten a templom tetején A sánta ördög vasárnap este tért vissza. Ismét így szólt a diákhoz: __ Kívánj, amit akarsz. Teljesítem. A diák gondolkozott. Ránézett ót jóindulatú kis ördögre. — Rólatok meg van írva az írásban, hogy tudtok Istenről. Tudjátok, hogy Isten egy — és rettegtek. Az ördög elfintorította arcát. Kelletlenül bólintott ■— Nos, — mondta a diák —, hal van bátorságod, jöjj el velem a templomhoz. Mutasd meg, hogy mit gondolnak odabent az emberek. Ellenkezést várt, de csodálkozva látta, hogy az ördög mosolyog és készülődik az útra. *— Mit csodálkozol? .—- kérdezte a kis sánta ördöjg. — Mi ördögök sokat járunk templomba, mert épen ■ott a legérdekesebb a munkánk, Az emberek figyelmét megzavarni, az oltártól és szószéktől elfordítani nekünk legalább annyira izgalmas, mint nektek egy bikaviadal A diák kíváncsian várta, hogy mit mond még az ördög. — Ismerek mindenkit, aki odajár — mondta amaz. Mondd meg, kit akarsz látni és megmondom mit gondol magában. Egy pillantás múlva ott voltak a Santa Croce templom tetején- A sánta ördög matatott valamit a tetőn. Kis nyílás támadt a, mennyezeten és a diák lelátott a templompadokra, ahol néhány ember ült. Fokról fokra világosodott meg a diák szeme előtt a templom belseje. Egyre kivehetőbbekké váltak a fejek s a diák csakhamar ismerős arcot pillantott meg egy andaluziai fejkötő alatt. — Nicsak, — mondotta •—‘itt van háziasszonyom donna Elisa, a vallásos öregasszony. Vájjon miért imádkozik? A sánta ördög nem maradt adós a válasszal. — Kegyes háziasszonyod most nem imádkozik. Arra gondol, hogy milyen jó lenne, ha a szomszéd háziúr elvenné őt feleségül. Megszűnnek gondjai, nem kellene olyan rendetlen albérlőkkel vesződnie mint te vagy. Sőt már gondolatban temet; is leendő öreg férjét, akinek halála után szép vagyon és gondtalan öregség jutna neki osztályrészül. — És mi lesz vele? — kérdezte. — Valóban elveszi öt don Felipe, a szomszéd háziúr- Ö meg az öregasszony halálára spekulál. Ugyanilyen gondolatokkal foglalkozik, mint az öregasszony. Közeli halálában reménykedik. Sokat fognak veszekedni, de együtt tartja őket, hogy túlélik a másikat. — És melyik él tovább? — Egyszerre halnak meg, mert rájuk szakad az emelet, amit fukarságból nem javíttatnak meg.-— Amott látom a szép szenyorita Margaritát, az utcalányt. Ő bizonyára azért jött el, hogy szép és vagyonos barátot kérjen magának. — Nagyon tévedsz. Margarita megundorodott könnyelmű életétől és bűnei bocsánatáért könyörög. Nézz csak oda mint csurdogálnak könnyei! Ő nemcsak mormolja az imádság megszokott. szavait, hanem szívéből mondja. Meg kell, hogy várjam a templomkapuban és megnyugtassam, hogy nem kell életét olyan tragikusan megítélnie. Jól él és vidáman, miért hagyná ott ezt a mámoros szép életet? — Mf lesz a sorsa? Az ördög arca, elfelhősödött. — Nem látok tisztán, mert sorsa más lesz, mint eddig tudtam. De látom a végét. Halottas ágyán öreg férje zokog, négy gyermeke és ti-
