Erős Vár, 1963 (33. évfolyam, 1-11. szám)
1963-01-01 / 1. szám
ERŐS VÁR 5. oldal Élete főműve a ‘‘Hit világa” című dogmatika, mely 1943-ban jelent meg. öt gyermeke közül ifj. Prőhle Károly a budapesti Teológiai Akadémia tanára. Tanítványai s az egész magyar evangé- Jikusság hálás szívvel őrzi emlékét. (-) Vegyesházassag és az Evangélium Több cikkben foglalkoztunk már azzal, (hogy a katolicizmus és protestantizmus érintkezése az utóbbi években fokozódott. Helyi viszonylatban ez még sokhelyütt nem nyilvánvaló, mégis tudnunk kell azt, hogy a teológiai tudomány vonalán már komoly eszmecserék folytak. Katolikus teológikusok, mint zenkét unokája siratja. __ Isten kegyelmez neki -— örvendett a, diák. Az ördög kelletlenül ráhagyta. Lemutatott az első padokra. — Odanézz. A hetedik padban házaspár ül egymás mellett. Áhítatosan, lehajtott fejjel. Azt hiszed, imádkoznak? Suttogva veszekednek. Gyűlölik egymást, de el nem mulasztanának egy vasárnapot sem, hogy el ne jöjjenek ai templomba- Nehogy me;gszólják őket az emberek. Otthon alig váltanak egymással egész héten egy-két barátságos szót, de az utcán mosolyogva és karonfogvái járnak, hogy mindenki lássa, milyen jól élnek. — És hisznek? — Inkább félnek Istentől, mint szeretik. Lelkiismeretük nyugtalan. Hitük nem fejlődik ki, mert gyűlöletüket nem adják fel. Ha a sorsuk is érdekel, megmondhatom. A férj halála, előtt megtér, az asszony tűzhalállal hal meg, őrjöngve a fájdalomtól és félelemtől. A diák rámutatott egy bejövő emberre. — Kí ez? — Ez egy sétáló idegen. Csak bejött, hogy megnézze, milyen a templom belülről. Beül a, padba htisölni egyet. A szülei sem voltak vallásoJ. C. Murray és Gustave Weigel nagymértékben egyengették a római egyházban a protestánsok “megtérésének” útját. Meggyőződésünk, hogy ezek a teológiai eszmecserék idővel gyümölcsöt is hoznak majd. Addig azonban konkrét panaszaink vannak, olyan adott helyzetek, amelyekkel szembe kell néznünk. Egyik legfájóbb probléma az a 'szélsőséges és rideg álláspont, amelyet Róma a vegyesházasságokkal kapcsolatban foglal el. Köztudomású, hogy protestáns-katolikus felek házasságát csak akkor tekintik törvényesnek, ha azt római katolikus lelkész előtt kötik meg. A születendő gyermekeket pedig a római egyház tanítása szerint kötelesek felnevelni. Ha a vegyesházasságok ebbe nem mennek bele, akkor a katolikus fél kiközösítésnek néz elébe. Megértjük azt, hogy Róma szigorúan sak, ő sem az- Szerencsére gyermekei sem lesznek hívők. — Nem is fog hinni Istenben sohasem? ■— kérdezte a diák. — Nem — válaszolt az ördög. — Kisgyermeket látok a hátsó padban. Mire gondol? — Az előbb gyermeki hittel azért imádkozott, hogy Isten ragaszsza meg a babája eltört fejét. Most pedig alszik. A cselédlány kint csavarog a ligetben az udvarlójával és tetette a gyereket a templomba, hogy nyugodtan szerelmeskedhessenek. A gyermek három hét múlva meghal a, cselédlány gondatlansága miatt. Elgázolja egy bérkocsi. Sajnálkozva nézte a diák a, kis szőszke fejét.-— Nem halhatna meg inkább ez a rossz cselédlány a gyerek helyett? — Nem, — mondta az ördög -— annak hét gyermeket kell szülnie és nyomorban felnevelnie. És a jelenlegi fickónak, részeges urának ütlegeit kell szenvednie egy életen át— Ott a sekrestyés. Őt derék, vallásos embernek ismerem. — Pedig gyilkosság terheli alléikét. Négy éve agyonütött az erdőben egy vándorkereskedőt és kirabolta. Ott van elásva a pénz az ágya alatt. Most is azt nézi a padokban, hogy nem hagyott-e ott valaki az áhítatoskodók közül egy töőiködik tagjainak hitbeli tisztasága felett. Azonban nem érthetünk egyet azzal a dogmatikus kényszerrel, hogy a vegyesházasok gyermekeit római katolikussá neveljék. Ha ennek alávatnénk magunkat, az egyenlő volna annak beismerésével, hogy a protestantizmus az igaz keresztyénség nagy hitelveit sem kifejezni, sem az utódoknak továbbadni nem tudja. A római egyház a kiközösítési fenyegetést bunkósbotként tartja tagjai felett. Ez azért sajnálatos, mert az attól való félelem botcsinálta egyháztagokat szül. A vegyesházasokat pedig megoldhatatlan dilemma elé állítja. A protestáns fél lelki kényszer alá kerül: ha nem enged, házastársát kiteszik 'egyházából, ha pedig megadja magát, akkor elárulja keresztyén hitét és eladja emberi jogait. Nemrégen figyelemreméltó fejlemény mött pénztárcát. — Mi lesz a, sorsa? — Itt a földön nem lesz semmi baja sem. — És az a gyászruhás asszony? — Imádkozik. Gyors haláláért, mert elviselhetetlennek tartja gyermeke nélkül az életet. — Meghal hamarosan? — Ötvenegy év múlva. Egymaga több embert vígasztal meg a szenvedők közül, mint a főtemplom öszszes papjai. Hamar békességre jut és megkezdi vigasztaló szolgálatát a kórházakban— Három lányt Iátok ott. Nevetgélnek? — Most igen. De nem tudják, hogy közülük a középső pestis ba,cillusait hordja magában. A kedvesét is megfertőzte. — Mi lesz velük? — Por és hamu lesznek — nevetgélt az ördög. A diák most egészen lehajolt. Nézd csak, itt van egy kövér, tohonya pap. Szuszogva, lépked az oltár elé. Neki biztosan másutt jár az esze, zsíros vacsorán, puha ágyon, pihenésen. , Csalódol — mondta az ördög. Nem a, jóléttől kövér, hanem szívbeteg- Kórosan vizes a teste. Néhány évvel ezelőtt még karcsú s^ép ember volt. Ám a szegény-ÍFoly tatás a következő oldalon)
