Erős Vár, 1962 (32. évfolyam, 1-11. szám)
1962-12-01 / 11. szám
8. oldal ERŐS VÁR Amit elfelejtettünk Egünkön keringő műholdak . . . űrkutató rakéta száguld. Titkok1? Nincsenek már! Maholnap a Tejút taposott országút! Legyőzzük a földet alattunk s a csillagokat felettünk! De valami bús rontás rajtunk: csodálkozni — elfelejtettünk! Hisz mint a virág szűzi kelvhe, a titkok előttünk kinyíltak. Nyomába se érünk lihegve beteljesedett álmainknak! Mindent uralmunk alá hajtunk. Mégis, mégis . . . koldusok lettünk! Mert — valami bús rontás rajtunk: csodálkozni — elfelejtettünk! Csodálkozni a kis fűszálon, a csillagon és harmatcseppen. Aranyruhájú napsugáron, pacsirtán, ha magasba reppen . . . hogy éjjel békén nyugodhattunk , és reggel frissen ébredhetünk! Jaj, valami bús rontás rajtunk! Istenem, vedd le rólam, kérlek! Csodálkozni szeretnék újra! Titokzatos halk rezdülések . . . Zendül a hárfa néma húrja. Ólmos, nehéz álomból ébred. Ki játszik rajta? A szél? A Lélek? Igaz ez ? Zeneiül a dicséret! Csodák csodája! Újra élek? Igaz ez? A nap újra felkel? Irgalmas arcod újra látom? Járhatok csodálkozó szemmel ezen a vak, józan világon? AI ámorosan! Hiszen a régi elmúlt, nem kell újjal foltozni! Lehet énekelni, örülni és csodálkozni! ... csodálkozni! Túrmezei Erzsébet Részletek Dr. Frideczky Erzsébet Madách tanulmányából II. É V A (a n ő) AZ EMBER TRAGÉDÁJÁBAN Hogy Madách, feleségte hűtlenségének hatása alatt, sötét színekkel rajzolta meg halhatatlan müvében Éva. (a nő) alakját, azt mindenki természetesnek látja, de kevesen veszik észre azt, hogy a lesújtó csalódás ellenére is. milyen önuralommal és művészettel alkotja meg Éva alakjának sok változatát. A Kepler jelenetből tudjuk, hogyan vágyódott Madách értelmes, rokonlelkü élettárs után, akivel gondolatait, problémáit megosztotta volna. (Mert az akkori közvéleménnyel szemben Madách nem fogadta el Schopenhauer divatos gyűlöletét. Éva rajzaiban sok par excellence női értéket is hangsúlyoz. Igazságossága felülemelkedik tapasztalatainak keserűségén. Lehet hogy ezt ifjúkori szerelmének. Lónyay Etelkának emléke támogatta. Hogy Madách nemes lelke le tudta győzni személyes csalódásait az Kepler következő szavaiból tündökük elő: “Minő csodás “kevercse’’ rossz és nemesnek A nő, méregből s mézből összeszürve. Mégis miért vonz? Mert a Jó sajátja, Míg bűne a koré, mely szülte öt ?“ Mennyi keresztyén megbocsátás, ne, meslelküség kellett ahhoz, hogy a nők elnyomásában, a kor ferde felfogásában keres mentséget a női erkölcstelenségre. Az ösztönös jóság példája az egyiptomi rabszolga felesége, amint gyászolja férjét, vagy Lúcia, aki síkraszáll Miltiadesért s kétségbeesetten siratja. Madách elfogadja azt is, hogy az élet) költészete a nő, a londoni jelenetben Éva tudatosan kiemeli ezt, amikor így szól: E földre csak mosolyom hoz gyönyört, ‘‘Ha napsugár gyanánt száll egy-egy arcra.” Madách házassága első éveiben boldog volt s a szép emlékeket nem törölte ki végképen a későbbi csalódás. Éva nem mindig mutatja a hűtlen asszony
