Erős Vár, 1962 (32. évfolyam, 1-11. szám)
1962-03-01 / 3. szám
5. oldal A vallás és vallástalanság szabadsága ÉRŐS VÁR (Válasz egy olvasónk levelére.) Egyik előfizetőnk írja: “Rendszeresen olvasom a Vasfüggönyön túlról érkező egyházi újságokat. Cikkeik alapján próbálom megállapítani, hogy milyen is lehet ott az egyház élete. Nem hinném, hogy valótlant írnak. Hiszen íróik Ott élnek, tehát tapasztalatból és nemcsak másodkézből ismerik a helyzetet. Lelkészek írják a cikkeket, ők pedig nem írnák mást, mint a valóságot. Ezért azntán az a meggyőződés kezd bennem kialakulni, minden egyéb más híreszte- 1éssel ellentétben, hogy odaát sínes kevesebb vallásszabadság, mint itt Amer.kában. Ezt a felfogásomat részben abban is igazolva látom, hogy több it:eni egyházi újság is leköali ezeknek a kommunista államokban megjelenő egyházi lapoknak cikk töredékeit anélkül, hogy azokat bírálnák. Ügy gondolom, ezzel a hallgatással ők is igazat adnak nekik. Mivel lapjuknak nemrég vagyok előfizetője, szeretném erre vonatkozólag tudni az önök álláspontját ,is.” Kedves Hittestvérünk! Azt hiszem az ön előtt sem kétséges, hogy ha nem it\ Amerikában, hanem valamelyik Vasfüggöny mögötti államban élne. az itteni egyházi újságok az állam engedélyével nem jutnának szabadon, nyíltan úgy a kezéhez, mint az itt megtörténik. Arról nem is beszélve, hogy milyen következményei lennének, ha ilyen lapokat ott terjesztene. Az. hogy az itteni egyházi sajtótermékek többször minden hozzáfűzöd magyarázat nélkül közzé tesznek odaátról jövő egyházi újságokból cikkeket, semmiképpen sem azt jelenti, hogy velük megegyeznek. Jóhiszeműen (sokszor talán túlságosan is jóhiszeműen) azt gondolják, minek magyarázzák, az olvasók úgyis rájönnek maguktól arra, hogy az írottakkal szemben mi is az igazi valóság. Másrészt minek is vitatkoznának a cikkek íróival, amikor ök a párt parancsára és nem szívük sugallatára kénytelenek úgy írni. A diktatúrák propagandájával pedig hasztalan minden vita, mert ők más álláspontot, mint a magukét, nemcsak hogy el nem fogadnak, hanem még meg sem hallgatnak. Viszont odaáti egyházi újság sohasem mulasztja el, hogy ha itt'eni lapból cikket közöl, azt a kommunista párt-propaganda szájaíze szerint való beállításban le ne dorongolná. Ami itt a véleményszabadság hazájában természetes, szabad és megengedett, az odaát mint államellenes felforgató tevékenység tilos és üldözendő. Itt is lehet bárki vallástalan, de éppen Olyan joggal lehet vallásos is. Itt is megválthatja bárki, hogy ő hitetlen, de éppen úgy azt ,is, ha hívő. Mindenkinek magánügye a vallás, amibe az állam nem szól bele. Tehát itt szabadon és nyíltan lehet 'egy tanár, mérnök, vagy bárki más vallásos, megkereszteltetheti gyermekét, temettetheítj halottját, megáldatha'tja házasságkötését, ebből a magatartásából reánézve semmi bá'rány nem származik, mint ahogy az ellenkezőjéből sem. Odaát azonban, amig a vallás'alanság korlátlan szabadságot és teljes állami támogatást élvez, addig a vallásszabadság, a vallás nyílt és szabad gyakorlása mindjobban szűkülő korlátok közé van szorítva. Ha nem így volna, akkor miért kellene pl. a falusi tanijónak ttokban megkereszteltein,í gyermekeik, valahol városban, ahol nem ismerik, — akkor miért nem látogathatja szabadon, állából való elbocsátás következménye nélkül, vasárnaponként az istenházát. Ha olyan lenne odaát a vallásszabadság, mint amilyesn'ek, hiszékeny lelkek megtévesztése végett, azt a propaganda hirdeti, akkor miért kelll az állami egyházügyi hivataloknak olyan kérlelhetetlen vámtörvényekkel mindjobban összezsugorítani az egyházak minden élettevékenységét. Igaz, hogy iát Amerikában sincs vallástanítás az állami iskolákban, állítólag még az imádság is sérti a vallástalan nézetet valló szülők szabadságát (?). Hogy 'ez kárára lehet az államnak, az más késdés. Viszont a vallásos nevelés kiküszöbölésével nem erőszakolják a tanulókra eeholsem a hitetllenség hitét, a vallástalanság vallását, mint ezt teszik a Vasfüggöny mögötti államokban. Majd, ha egyenlő mértékkel mérik az igazságot odaát is, a vallásszabadságnak éppen úgy mint a vallástalanság szabadságának, akkor beszélhetünk arról, hogy odaát is van olyan élete az egyházaknak, mint itt a szabad államban. Majd, ha a kommunista párújságok is olyan szép szavakkal buzdítják a hitetleneket arra, hogy becsüljék meg a más nézetet valló hívők meggyőződését, mint ahogy az egyházi újságoknak kell felhívni a hívők figyelmét a hitetlenek nézetének a feltétlen .tiszteletben tartására, — akkor mondhatjuk, hogy a vallás szabad gyakorlása is Olyan korlátlan odaát, mint a vallástalanságé. Akkor majd szólhatunk arról, hogy a hit és hitetlenség véleményszabadsága is olyan mértékű, mint itt Amerikában. Ezt azonban olyan államtól, amely hivatalosan az istentagadás álláspontján áll és álláspontját minden téren a diktatúra eszközeivel! érvényesítteti, hiába várjuk. Ez a mi felfogásunk ebben a kérdésben. Hogy ezek után mi az öné, Kedves Hittestvórünk, azt teljesen önre bízzuk. Szabad államban senkire véleménykényszert nem alkalmazunk. Mert kérdezett, azért válaszoltnuk. A. Gy. PICKS ELEM! 1962. évi evangélizációnkat júl. első hetében tartjuk meg Lakeside, O.-ban! Á L DO T T ORVOS 3. NE FELEJTSD EL, HOGY MÁSOK SZENVEDÉSE NAGYOBB, MINT A TIÉD Az ember kénytelen elismerni, hogy a félelmetes szenvedés világjelenség, hogy minden, ami él, egyformán szenved, de rendszeiint a maga szenvedését tartja a legnagyobbnak. A Zsokárok könyve tele van ilyen panaszokkal. Kutasd csak jobban a szenvedők millióit s meg fogod látni, mennyivel vannak többen azok, akiknek szemmel láthatólag nagyobb a keresztjük. Menj el csak a kórházakba, nézd a nyomorúságban, lázban, kínban égőket, a halál jegyeseit és elhalkul ajkadon a panasz. Az apostol a római levél 8. részében más-más kifejezésekkel jelöli meg a teremtett világ és az ember szenvedését. A teremtet: világ szenvedését, a szülöasszonyhoz hasonlítva így jellemzi: nyög, kínlódik. Az ember fájdal-
