Erős Vár, 1962 (32. évfolyam, 1-11. szám)
1962-03-01 / 3. szám
ERŐS VAR Riadó az éhségfronton mára pedig ezt mondja: fohászkodik. A szenvedés nagyságát mérlegen nem. lehet felmérni, mert az más tényezőkön múlik A teremtett világ az ember bűnei miatt ártatlanul szenved, ml pedig méltán szenvedünk. A teremtett világnak joga van felháborodni az ember ellen, aki a szenvedését okozta. Az ember pedig csak lehajthatja fejét és atft mondhatja reá: megérdemeltem. A teremtett világnak sorsa a szenvedés, nekünk pedig magunkokozta nyomorúságunk. Nézz csak arra, aki a Kereszt alatt a te kereszted és az én bűnöm súlya alatt roskadozva járta a fájdalmak útját zokszó nélkül és akkor megtanulsz te is, válladon a kereszttel halkan járni. Magda testvér (Folytatjuk) 6. oldal FÓRUM- GONDOLATOK AZ ÉVI KÖZGYŰLÉSEK UTÁN — .Magyar evangélikus egyházaink bevételiében a különböző egyesületi és társadalmi összejövetelek emberfeletti és dicséretes fáradsággal összehozott adományai valóságos ‘egyházfenntartói' jelleggel bírnak már. Nélkülük megbillenne a költségvetés egyensúlya. Jól van-e ez így? — Erre a kérdésre sokan keresik a feleletet. Megpróbálom kibogozni a véleményszálakat, hátha így magam is közelebb jutok a kérdésnek a megértéséhez. Az egyház anyagi alapja a hálaáldozat, melyre a híveket az egyház lelki szolgálatával szemben érzett hálája indítja. Amilyen métrékben csökkent az egyháznak ez a hálára indító szolgálata, úgy apadt el a hálaáldozat s úgy alkudott meg az ember a pénzszerzés más módjaival. Az egyház anyagi krédéseinek egyesületi és társadalmi, vagyis evilági megoldásával bizony senki sem lehet megelégedve és az idevágó hirdetések botránkozásra is okot adnak.. Nem azért, hogy pénzszaguk van. Az egyház is a földön él és életében szüksége van pénzre. — Ezt elkendőzni nagyképűsködés. Az egyház azonban (Föffiytatás a következő oldalon) Egy 32 oldalas füzetet olvastam nemrégiben, német nyelven, amelynek adatait az Egyesült Nemzetek Szövetsége szakértőd állítottak össze s cím!e: “Világnyomor a keresztyén lelkiismeret előtt.” A füzetben 46 olyan szörnyű kép is van, olyan borzalmas fényképek a vir lágnyomor területéről, hogy aki látta, utána sokáig nem tud se jóízűen enni, se nyugodtan aludni. Íme, pár adat ebből a füzetből, azért hogy felrázza a mi lelkiismeretünket is. Az éhínség borzalmas történetének nyomait már Ábrahám előtt megtaláljuk egyik egyiptomi fáraó síremlékén, melyet “éhségkőnek” ,iis neveznek. Brröl az egyiptomi éhségről századok múlva is beszéltek. De Európában is voltak éhségek. — Franciaországban pl. 1890-ig minden századra 10-10 éhség esik. Kínát az éhség hazájának nevezik. Egy nankingi egyetemi tanár megállapította, hogy a legutóbbi kétezer esztendőben 1829 éhség volt Kínában. A 19. században Kínában százmillió ember halt meg ében. A régi világban kínai köszöntését “Evett-e már?” — ma Vörös Kínában keserű gúnnyal mondják, mert egyedül 1951-52-ben 20 millió ember halt éhen. Indiában 30 év alatt (1870-től 1900- ig) húsz millió ember halt éhen. Kalkutta városában naponta 30 teherkocsi (10-12 órán át) az utcáról takarította el a halottakat, mert akadályozta a forgalmat. Az éhínség régi úbitársa az embernek. Kétféle éhínségről szoktak beszélni. A feketéről, amely rövid lejáratú, amikor hónapok, ívetek, napok alatt pusztulnak éhen az emberek és a hoszszúlejáratú, a fehér éhínségről, amely már a születéskor, sőt a születés előtt az anyaméhben kezdődött el koplalással. Az emberiségnek kétharmad része éhezik. — Kilencszázmillió 15 éven alóli gyermek közül ötszázmillió sohasem látott tejet, sohasem volt lábbelije és sohasem jutott gyógyszerhez. Évente kb. ötvenmillió ember hal meg a világon, ezekből 30-40 millió vagy éhenhal, vagy a rossz táplálkozás miatt pusztul el. Az elmaradott országokban ezer csecsemő közül 300 nem éri el az egyéves kort. Indiában a lakosságnak csak a fele éri el a 30 évvet. Afrikában és latin- Ameri'kában az átlag kor 30-40 év. — Nyugat-Európában, az USA-ban 60-75. Aa éhség területed: India, Kína, Japán, Vietnam, Indonézia, Közel- és Középkelet, latin-Amerika. — Európában : Délolaszország, Délspanyolország és Görögország. — Ez a szörnyű helyzet egyre csak nő. A világ annyira kicsi lett, hogy nem lakhatunk tartósan egymás mellett az éhezők és jóllakottak. ,Ha nem segítünk, ha nem teszünk meg mindent, “ami tőlünk telik”, az éhínség dinamittá változik. Aa elmaradott országokban születik a legtöbb
