Erős Vár, 1962 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1962-02-01 / 2. szám

4. oldal ERŐS VÁR KÉRDEZZ....................... ......................FELELÜNK 1. Tévedések Mária körül. (Michigan állam.) Kedves testvérem, — amint írja, — tiszta angol környezetben él, angol “lutheránus” egyháznak a tagja s mi­vel karácsonykor a templomban egy Máriáról szóló prédikációt hallott, cso­dálkozva kérdez: . . , ‘‘hát a mi ág. hitv. ev. egyházunkban is imádjuk Máriát?” Felelet: Az amerikai “lutheránusok’’ szintén az Ágostai Hitvallás alapján állanak, mint mi, nincs külön tanításuk Máriá­ról de nem is imádják Máriát, mint a­­hogyan mi sem imádjuk, hanem ök is tisztelik és példaképnek állítják híve­ink elé: mint az alázatosságnak, enge­delmességnek, hitnek, Isten igaz imá­­dásának példaképét. A hazai "Harangszó’’ c. egyházi la­punk nem is egyszer behatóan foglal­kozott Máriával és kiemelte azt, hogy hittanunk és költészetünk milyen sok szép és gyengéd kifejezéssel beszél Máriáról. Maga Luther Szent Anyának, Jézus kedves Anyjának, Szépségesnek, Bájosnak, Dicséretesnek nevezi munká­iban és igehirdetéseiben. Hitvallási ERŐS @VÄR AMERIKAI MAGYAR EVANGtLIKUSOK LAPJA Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia lapja Szerkesztő: Egyed Aladár Kiadó: Juhász Imre * * * ERŐS VÁR — (MIGHTY FORTRESS) P. O. Box 1094. — Cleveland 2, Ohio * FEBRUARY 1962. * * No. 2. (51.) * — Issued monthly September tJ June; by-monthly: July and August — Published by the Hungarian Conference of the TT. L. C1' A. in cooperation with the National Lutheran Council Subscription: $3.00 a year Second class postage paid at Cleveland, Ohio irataink pedig Isten Anyjának nevezik Máriát. 138. énekünk harmadik verse Jézus születéséről igy énekel: “Születése tiszta szent volt, nem tapadt rá s'emmi szennyfolt. Szűzi tiszta, bfintelen. De én bűnben fogantattam stb.’’ Békéscsabán 1940 körül én még résztvettem olyan istentiszteleten, a­­melyet Mária tiszteletére tartottak. Mert az evangélikus egyháznak is van­nak (illetve már csak voltak) Mária ünnepei: Febr.2., márc. 25., júl. 2. és aug, 15. — De ezeken nem Máriát imád­ták, hanem Jézust, amint Luther sze­rint minden egyházi ünnep Jézus ün­nepe. A XVI. században magyar re­formátoraink megtartották a Mária ün­nepeket. Külföldi ev. országokban szintén, sőt vannak ma is olyan kül­földi ev. régi templomok, amelyekben Mária szobrát és képét megőrizték. A Mária ünnepeket a racionalizmus lopta ki az ev. egyházi élet gyakorlatá­ból, akkor, amikor megtagadva a krisz­­tocentrizmus teológiáját, kiüresítette és megsz'egényítetto egész ev. egyházi éneklésünket, tanításunkat és liturgi­ánkat egyaránt. Luther azt mondja, hogy Mária tisz­teletének haszna van abban, ha mi erő­sén hisszük, hogy Isten velünk is tehet és akar nagy dolgokat. A római kát egyház Mária-énekei az egyházi énekköltészetnek és egyházi zenén'ek valóságos remekművei. Ta­nulhatnánk tőlük az idegenkedés he­lyett. Igen szomorú lenne és bűnös, ha az evangélikus egyház Isten anyjáról csak katolikus testvéreink fölött ítél­kezve tudna szólani. 2. Protestáns evangelizáciő. Cleveland, Ohio. Azt kérdezi testvérünk, hogy lesz-e 1962-ben is evangelizációs összejövetel és hogy miért nem tudjuk azt a refor­mátus testvérekkel közösen, mint — “protestáns evangelizációt’’ megrendez­ni? Felelet: Ha Isten akarja és élünk, 1962-ben is egyhetes evangelizációt rendezünk a múlt évi keretek között. Hogy miért nem tartjuk közösen, legalább itt, Ole­­velandban az evangelizációt, annak leg­egyszerűbb oka az, hogy e d di g a nagyobb, 'erősebb testvértől nem kaptunk erre meghívást. De okul hozhatnám fel azt is, hogy semmiféle ökumenikus gondolat nem valósítható meg az ökumenét alkotó egyedek teljes egyéniségének kiépítése nélkül. Erre pedig Amerikában sem mi, sem református testvéreink nincse­nek még felkészülve. Előbb ezt a munkát keli szorgalmaznunk. Odahaza magam is munkálkodtam ilyen irányú “protestáns evangelizáci­ós” terveken. Ez a tapasztalatoknak és lelki hatásoknak kölcsönös kicserélé­sével kezdődött és a két egyház evan­gelizációs munkásai számára rendezett csendes napokkal be is fejeződött. Megállapítottuk közösen, hogy a két evangelizáciő mindegyike külön színt képvisel. A református inkább népi­ébredés volt, — a miénk pedig inkább papi-ébredés. A református evangeii­­záció dinamikusabb, a miénk passzívabb (volt. Ezt azzal magyaráztuk, hogy a re­formátus munka talaja, amelyből ki­nőtt, az egyesületi tovangelizáció volt, az evangélikus munka talaja pedig Ba­ráti Mozgalom egyházi ébredése. A re­formátus mozgalom kívülről angolszász behatásokat kapott, a miénk pedig finn oldalról kapott elhatározó indításokat. Igazolja ezt az is, hogy a református evangelizációs sorozatok inkább témati- Icusak voltak s a megtérés metodikája szerint építették fel az előadások téma­körét, a miénk pedig rendszerint egy igét vett föl és azt magyarázta min­den különösebb lélektani és módszer­tani meggondolás nélkül. Tudomásom szerint még ez volt a helyzet 1950- ben is. A közös munkának semmi a­­kadálya nincsen. Bárcsak már ott tar­tanánk, hogy közösen ülnénk le egy ászaihoz a Biblia mellé. — De 1961-b'sn még a közös reformációi ünnepet sem lehetett megtartani.- dr -FONTOS! Minden szerkesztőségi anyag, kézira­tok, gyülekezeti hírek, stb., úgyszintén minden a lappal kapcsolatos levelezés, előfizetések és adományok erre a címre küldendők: ERŐS Y Á R P. O. Box 1094 Cleveland 2, Ohio

Next

/
Oldalképek
Tartalom