Erős Vár, 1962 (32. évfolyam, 1-11. szám)
1962-02-01 / 2. szám
ERŐS VÁR 6. oldal _ _ _ _ _ ORVOS 2. A SZENVEDÉS FÉLELMETES. Akkor te félelmetes, ha úgy tudok szenvedni, ahogyan egy keresztyénhez illik. A keresztyénség megváltoztatja ugyan a szenvedéshez való viszonyomat, alapállásomat, de azért akkor te iszonyodni fogok a szenvedéstől, akkor is félelmetes marad előttem a szenvedés. Azért írja Péter apostol híveinek, hogy ne rémüljetek meg a sZenvedé&eK tüzétöl. Nem egészen egyszerűen a hitnek a kérdése, mégcsak nem is a bátorságnak, vagy gyávaságnak, vagyis a jellemnek kérdése ez. — Teremtésadottjság az emberben az, hogy mi irtózunk a szenvedéstől. Ha egyáltalában lehetne, — mint ahogyan nem lehetséges — olyan szenvedés, amely fájdalom mentes, attól is irtóznánk, mert az Isten az embert, szenvedés-mentes életre teremtette. — A szenvedést csak a bűn idézte elő, azért van minden szenvedésnek valami ítélet jellege, még akkor te, ha Jób könyvének bölcseleti álláspontjára helyezkedve, lehetségesnek tartunk ezen a földön ol|yan szenvedést, amely nem büntetés. Ítélet előtt állani mindig félelmetes. A félelmetes szenvedés közben egyet-.... .vy.-v, -.VT-.... ...............................---------------------len menedékem az Ür Jézus Krisztus, az áldott orvos, aki azt üzeni minden hívő szenvedőnek: ne arra nézz, hogy milyen sötét felhők vannak feletted, hogy milyen betegség kínozza testedét, hanem nézz a keresztfámra, ahol mindnyájunk édesatyja 'engem: miattad, helyetted, éretted áldozott, fel s ezzel egyszersimindenkorra — bebizonyította, hogy szeret téged s ha imában kéred, vagy meggyógyít, vagy erőt ad a kereszt-hordozáshoz, vagy megkönnyíti, megrövidíti szenvedésedet, vagy magához vesz, s így szabadít meg a szenvedésektől. Magda testvér (Folytatjuk) Isten fiai “Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk. (‘.Jn 3:1-6) A keresztyén gyülekezethez tartozó, Jézus Krisztust tisztelő templom járókat a többiek nem egyszer úgy tekintik, mintha azok az emberi nagykorúság ellenségei lennének. Nekik jobban tetszenek azok, akik akár a materialista. akár az idealista filozófiát vallva, az emberben vagy egy remekül működő kémiai gyártelepet, vagy az alacsonyabbrendű anyagi testbe bezárt, tragikus vergődésre kárhoztatott nagy szellemet látnak. Lehet, hogy az Istenhez ragaszkodók maguk lg megfeledkeztek már arról a magas méltóságról, amelyre őket Isten, a Szentírás tanúbizonysága szerint, elhívta t. i., hogy Isten fiaivá legyenek. Az is hozzájárulhatott az általánosan elterjedt nézethez, hogy a két, ugyan ellentétes világnézetet valló, de lényegileg ugyanazon a húron pendülő materialista, vagy idealista tipus nyilvánvalóan dacos, önhitt magatartásával szemben az egyházat szerető testvéreink szerényebbek és halkabbal:. Amikor ugyanis Isten fiainak tudják magukat, akkor sohasem gondolnak önmagukra, hanem Istenre. Az ístenfiúság nem az ember nagyságát hangsúlyozza. Isten méltósága adja meg a mi méltóságunkat. Az ístenfiúság címe nem vásárolható meg. Adományozásának alapja nem a mi érdemeink, hanem ellenkezőleg: a méltatlanságunk. Nevünk nem választ el minket embertársainktól, föléjük sem helyez minket, hanem melléjük állít és testvégeinkké teszi azokat, kiket Isten szintén az istenfiúságra hívott el. Az ístenfiúság: az Isten világosságában valő járást jelenti. Az ember kilép a homályból, megszüntet mindenféle színészkedést, amellyel az emberek tetszését szeretné megszerezni. Egy modern pszichológus a különböző fokú és mértékű elmebajok forrásául a hazugságot jelöli meg. Amikor a titkosság magas falaival vesszük körül életünket, elszakadunk embertársa, inktól és magunkra maradunk. Hogy az emberek felfigyeljenek mégis ránk, — mindig magasabbra altal juk emelni a titokzatosság, valójában a hazugság falait. A gyógyulás egyetlen htjaként a titokzatosság politikájának a megszüntetését ajánlja. Az Ístenfiúság második vonása a szüntelen reménykedés. Sohasem szabad feladnunk sem embertársainkat, sem a világot, sem az egyházat, sem magyar hazánkat. Ez a fajta reménykedés nem emberi tervekre támaszkodik, hanem Istentől származik, aki lankadatlan türelemmel várja tékozló fiainak hazatérését. Lehet, hogy itestivéreink közül sokan nem a legjobban érzik magukat a saját tetszésük szerint választott életútjukon, ahol nem tőrödnek sem Istennel, sem egyházzal, sem gyülekezettel, sem magyar testvéreikkel, sem a magyar hazával. — Le Isten türelmesen tud várni. Ez a várakozás azonban tragikus is lehet, mert egyetlen perc sem tér vissza, amit eltékozlunk. Az ístenfiúság mindig sok örömmel kezdődik, s az igaz boldogság felé vezet. mint ahogyan az istenifcagadás is j rindig szomorúsággal kezdődik és fokozatosan sűrűbb homályba vezet. Az öröm Istentől ered. Amiként a nap nemcsak fényt ad, de meleget is sugároz, úgy a hit, mikor betölti az embert, egyúttal sok örömmel is megvidámítja naponként. • (Tessényi Kornél chicagói ev. lelkész 1962. januári gyülekezeti körleveléből.)
