Erős Vár, 1960 (30. évfolyam, 1-11. szám)

1960-11-01 / 10. szám

ERŐS VÁR 5. elésének örömhírét s az erről szóló tu­dósítást. — Ilyen tudósítás több van, azért evangéliumokról szólva, mint a Jézus Krisztus életére vonatkozó szent iratokra kell gondolnunk, mert maga az evangélium csak egy: örömhír az isteni üdvigéret beteljesedéséről, a Jé­zus Krisztusban megjelent isteni ke­gyelem teljességéről, amit hittel szí­vünkbe kell fogadnunk és az isteni pél­dát követve, életünkben megbizonyí­tanunk. Ez isteni kegyelemről szólnak volta­képpen az összes újszövetségi iratok, de elsősorban az u. n. ’evangéliumok mégpedig mindegyik a maga módja szerint, más-más formában, de teljes összhangban, egymást kiegészítve és megvilágosítva. Kétségkívül legnagyobb a rokonság a három első, a Máté, Márk és Lukács evangéliuma között és éppen ezért a tudósok ezeket közös névvel 'Szinop­tikus“, azaz egynézetú evangéliumok­nak szokták nevezni s rendszerint e­­gyütt is tárgyalják, mert azokban kö­zös, azaz történeti a szempont, közös a tárgyalás menete, közös az anyag ki­“Kétségtelen dolog, hogy az evan­gélium egy hajszálnyival sem táplál kevesebb élet-igényt Szovjet-Orosz­­országgal szemben, mint az amerikai kapitalizmussal szemben és egy kom­munista társadalomban éppen úgy Krisztus országát kell hirdetni, mint ahogy ezt kell tenni a nem-kommunista országokban.” £ “A kommunizmus a hitetlenség hite, a vallástalanság vallása s ezért a ke­­resztyénség lényegével kibékíthetetlen ellentmondásban áll.” £ “A keresztyénség bár mindig elébe dolgozik az időnek és az új alakulato­kat készen várja, sohasem támogathat olyan forradalmat, amely lelki és er­kölcsi javaknak a lerombolásával jár. Éppen azért, mert a keresztyénség kü­lönbözik ettől a világtól, nem kevered­hetik e világgal akkor, amikor ez a vi­lág leginkább “világ”, amikor a forra­dalmak rombolásai pusztítanak benne. De az is bizonyos, hogy a keresztyén­választása és csoportosítása is. — János evangéliuma azonban egészen másnyomon halad. Abban már nem a történet a fö, hanem az Eszme, az Ige. Itt Jézus Krisztusnak nem annyira tör­téneti, emberi, hanem inkább örök isteni személyisége lép előtérbe, a­­mennyiben azt akarja velünk megér­tetni, hogy mikép lett őbenne testté az Istennek örök igéje és hogy a test­té lett ige, hogyan dicsőítette meg ma­gát ebben a világban, közelebb az em­beriségben. Az evangéliumok jelenlegi sorrendje Jeromos egyházi atyától (szül. 340 Kr. .) származik s minden valószínűség ;izerint a keltezés sorrendjét jelöli meg. Akik az evangéliumot hirdették és terjesztették, mint pl. az apostolok regédéi, Fülöp vagy Timoteus, továb­bá, akik a Jézus Krisztus életére vo­natkozó dolgokat feljegyezték, szó­val az evangéliumokat szerezték, azo­kat evangélistáknak nevezik. Ilyen e­­’ angélista négy van: Máté, Márk Lu­kács és János. — dr — ( Folytatjuk ) cég sohasem akadályozhatja meg a vi­lágban folyó lassú átalakulást, —■ ha ez az átalakulás jobb igazságot, több emberi méltóságot ígér. A keresztyén­ség az átalakulásban is legyen keresz­­tyénség, különbözzék a világtól, s csak úgy elegyedjék vele, ha meg tudja szentelni azt. Ennélfogva az a keresz­tyénség, amely a forradalmak vezeté­sét átveszi, elvilágiasodott keresztyén­ség, épp úgy, mint ahogy elvilágiaso­­dett keresztyénség az, amely a refor­mokat, átalakulásokat csökönyösen a­­kadályozza. Az elegyedett keresztyén­ség kihűl és meghal. Lüktető ereje, te­remtő aktivitása csak a világtól külön­böző és vele szemben álló keresztyén­­ségnek van. Olyan vakmerő, szent büszkeségü keresztyénségre van szükségünk, mely tudja, hogy elmúlik a világ és annak kívánsága, de Jézus Krisztus tegnap és ma és mindöröké ugyanaz.” & „Van egy evangéliumi alapon álló szociális program, amely a Biblia szo­ciális lanitásót vallja és elképzelhetők olyan szociális forradalmárok, akik sommi egyebet nem tesznek, csak Jé­zust követik. Krisztus követése magá­ban foglalja az emberi szabadságot, az új társadalmi rendet, a munka jo­gát és a jobb igazságosság társadalmi elvét. Moszkvával szemben nincs más orvosság: egyedül Krisztus keresztje.” & “Csak a ‘szabad egyház, szabad ál­lamban’ jelszavú megoldás az egyetlen célravezető, ahol az államnak az egy­ház felett csak annyi hatalma van, iiogy világi jogrendjét, más egyházak­hoz való viszonyát felügyeli, de az egy­ház belső életébe soha semmiféle kö­rülmények között, sem erőszak­kal, sem intézményesen bele nem szól; viszont az egyház sem szól bele az állam vezetésébe, csak Isten igéjé­nek világosságánál megítéli a felelős vezetőit szolgálatát, munkájukat ihleti.” £ “Az egyház ihlet, de nem parancsol, világoskodik, de nem éget, bizonyságot tesz, de nem kényszerít s nem ura, hanem jó lelkiismerete kíván lenni az emberi társadalomnak.” £ “A kommunista törbeejtés, csalás, becsapás egyik fontos célpontja az egyházak vezetőinek, papjainak, egy­háztagjainak elkábitása, azok rokonszenvének megnyerése. Ki kell haználni az egyházat a kommunista célok érdekében. Ezért sok kommunis­ta párt-tag olyan megbízatást kap, — hogy igyekezzék ebbe, vagy abba az egyházba belépni s ott tisztséget vál­lalni, hogy így tudja befolyásolni az egyház tagjait a kommunista propa­ganda érdekében. A kommunizmusnak minden az egyházi körök részéről ka­pott támogatás óriási nyereség, mert részben csökkenti a kommunizmus­sal szemben táplált ellenszenvet, más­részt pedig tekintélyt, tiszteletet kap­nak ezáltal. Ha pl. egy lelkésszel alá­írattak egy kommunista kérvényt, ak­kor azzal viszik az egyháztagokhoz, hogy ime, a lelkész is aláírta, tehát ük is nyugodtan aláírhatják a nevü­ket. Az a baj, hogy sok egyházi vezető ember, lelkészek, világiak alig tudnak valamit a kommunizmusról s arról a veszélyről, amelyet annak propagandá­ja jelent Amerikában. Ezért esnek oly könnyen áldozatául a kommunista tör­­beejtö propagandának. Ez Amerika e-Kommunista propaganda és Keresztyénség IDÉZETEK KxEH IRDETŐK BESZÉDEIBŐL

Next

/
Oldalképek
Tartalom