Erős Vár, 1960 (30. évfolyam, 1-11. szám)

1960-06-01 / 6. szám

9

ERŐS VÁR

..NEM A FÉLÉNKSÉG LELKÉT

ADTA NEKÜNK AZ ISTEN, HANEM AZ ERŐÉT

Krisztus gyülekezete sokszor van tel1® félelemmel. A tanítványok a hajózásban szafeembelrek vollfcak, tapasztalt, viharedzett halászok s mjikcnr a Genezáireth tava háborogni kezdett s a hullámok játszottak a hajóval, milyen rémülten ébresztették fel a hajóban alvó Mesteint; ‘‘Uram segíts, mert elveszünk...”

Az álmaiból felriasztott Jézust nem a körülötte csapkodó hullámok lepték meg, hanem a tanítványok félelme, és kjShiitü'sége. Azért szólt hozzájuk így; ‘‘Mit félitek, ó kicspniyhitűek? ...”

Igen, csupán a kishiltűek félnek, mert a hit lényegében bátorság. A hit az, ami elkülöníti a gyülekezetét a viliágtól, a keresztyént a nem-keresztyéntől. Ez a Iliit figyelmeztet állandóan arra, hogy mi mindnyájan az Atya oltalma alatt ölünk, tehát nem szabad félnünk.

1946. tavaszán a középkínai Tung Ting taván részleges hajótörirést szenvedtünk. Nemcsak földi holmlink egyrésze, de egyik gyermekünk sem llenne ma velünk, ha a feltámadott Krisztus nincs láthatatlanul akkor is a, hiajón és segítő emberek kezeivel nem kapja el ezt a gyermekünket attól az ablaktól, amelyet egy pillanattal később a vihar szakított He és dobott az örvényekbe.

Nem hágy el a mi gondviselő Atyánk, állandó sorsközösségben élünk a feltámadott Fiúval. Krisztus gyülekezete tapasztalatból tudja, hogy a mi Megváltónk állandóan közei van, hogy a keresztyén gyülekezet tulajdonképen nem is más, mint a megmentettek és a megmentés folyamatában élők közössége.

A tanítványok, — mikor elhagyták az Urat, — félelmükben szétfutottak, majd az Űr keresztrefeszitése után egy jelruzsálemi fedsőházban bújtak meg. Itt köszöntött tójuk a feltámadott Jézus; “Békesség néktelk.” Itt kérdezte meg tőlük, — mikor a rémület kiült az arcukra; “Miért ijeditek meg?’’ Itt lehelt rájuk és öntött bátorságot beléjük, — mondva; “Vegyétek a Szentjeiket . . . ”

De a hit bátorságát adó Szentlélek pünkösdkor szállt alá a tanítványokra. A Krisztust tagadó gyáva Péter bátor bizonyságtevö lesz, kinek beszédére há(2 Tini 1; 1.)

rom ezer ember tér meg s így alakítja meg Istennek a lelke az első keresztyén anyaszenltegyházat.

Erre a bizonyságtévö bátor hitre van ma legnagyobb szüksége az egyháznak. Adjuk át önfagunkat ennek a hitnek engedelmes eszközül. Ne akarjuk emberi erövdl elvégezni azt, amit csak a Szentlélek isteni erejével végezhetünk e!. A mi megalkuvó, félelemmel teli hitünk erőtlen szóból, elkoptatott vallásos szólamokból váljék mindent legyőző hatalommá, merít csak az ilyen bátor hittel harcoló egyház lehet győzedelmes egyház.

Kunos Jenő

AZ ÉLET ÉS HALÁL

KÉRDÉSE

EGY HIVŐ SEBÉSZORVOS

MEGLÁTÁSA SZERINT

4. Lenni és élni

A létező valóságok között különleges belly illeti meg a leiken. — Mert a lélek nemcsak ’’an és nemcsak úgy létezik, mint az eszmények és az értékek, — hanem; a lélek él. Az életi nem folyamat, hanem az éltető szelllem céltudatos és szándékos tevékenységének megnyilvánulása, amely Istenből jött, tehát nem teremtés eredménye, hanem Istennek minden szükséges képességgel és hatalommal felruházott megbízottja. Ha tehát a Biblia kifejezetten élő lélekről beszél, akkor ez azt jelenti, hogy a lélek valósága nem merül ki abban, hogy van, hogy létezek, hanem olyan képességekkel lejtlt felruházva, hogy birtokába veheti a szellem által létesített és fenntartott életet.

A növény lelkének nincs egyéb feladata és nincs más képessége, mint önmagának a szerves élethez illesztése. Hogy minden növény; egyed, az ma máir nem vitás, de individualitásuk ki is mierül magával az állapottal.

Az állat egyedisége már nem puszta állapot, hanem fokozódó mértékben kiteljesedő lendület. Az állat lelke nem-1 csak birtokolja, hanem már használja a" életét és az egyéni módszer, amellyel ezt töszi. hamarosan megkülönböztethető individuumokká formálja. Az állati életnek az tehát a titka, hogy ez a lélek nemcsak tenyésztő, hanem eszmélő léllek. Vágyai támadnak, ameliyfeket kielégíteni torekszjíik, célok bukkannak fel benne, amelyeket megvalósíteni igyekszik. A kéj és kín feszültségét az állati lélek szüntelenül érzi. — Minden állat lelkét lebirbatatlan belső kényfezer járja át, amely szüntelenül sürgeti, hogy éljen, hogy életét használja, élvezze, védje, megtartsa s iparkodjék kiteijesReni.

Az ember erkölcsi lény. A lélek teszi azzá. Hiszen teste a föld porából formált élő anyag, szelleme pedig ta szerves élet fenntartója. Egyedül a lélek indokolja, hogy a több k|ilónyj protoplazma elhatárolódik a szerves élet óceánjában és egyéni tétté módosul, a lélek eszmélő képessége magyarázza meg, hogy az érzékszervek és végtagok; eigyéni célokat szolgáló műszerek, a lélek erkölcsi volta nyilvánul meg az emberi sors különleges feladajtialban és semmphez som fogható méltóságában. Mindennek egyetlen magyarázata; Isten teremtő akarata.

Mein úgy tetszett Istennek, hogy az embert erkölcsi lénnyé tegye. — Ezért lelke nemcsak tenyésztő lélek, mint a növényé, nemcsak eszmélő lélek, mint az állaté, hanem erkölcsi lélek, akire az eszmények és értékek vonzása hat. Az ember számára a lenni és élni új és különiletees feladatok és képességek egyedülálló távlata. Embernek lenn|i és élni olyan valóság tehált, amelynek a ‘ miér)t’’-jét és “hogyan”-ját egyedül Istentől kérdezhetjük. Ezéirt a zisoltáros szavaival mondom; “Micsoda az ember, hogy megemlékezel róla? És az embernek fia, hogy gondod van reá, Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél és dicsőséggél, és 'tisztességgel megkoronáztad öt. — űrrá tettied öt kezeid munkám, mindent lábai alá vetettél...” “Mi Urunk, Istenünk, mily felséges a Te neved az egész földön.” (Zsoit.8;5-7 és 10.)

Olvasóinkhoz! — Lapunk legközelebb július 25-én jeienik meg, július augusztusi kétfős számként. Lapzárta július 10-én. —