Erős Vár, 1959 (29. évfolyam, 1-11. szám)
1959-07-01 / 7-8. szám
1 i radio'omba jutott. — De akkor ön biztosan Isten csodálatos cselekedeteiről beszél szomszédaival! és barátaival? — Én aztán nem! A kereszten függő, haldokló lator isem társalgott arról az ö barátaival és szomszédaival és mégis e Paradicsomba jutott. —> De akkor ön minden bizonnyal áldozatot hoz Isten országa érdekében és támogatja a nincsteleneket, úgy-e?-— Nem én, a haldokló lator sem adakozott semmit sem és mégis üdvösségre jutott. A lelkész gondolkozott egy kissé, — majd megszólalt: — Nekem mégis úgy tetszik, hogy óriási különbség van ön és a között a lator között: mert az HALDOKLÓ lator volt, ön pedig ELEVEN lator. (“Hitből Élünk”) Három nap Nem szokás, bogy a szedő a maga gondolatait js beleszedje a más kiadványaiba, de most itt a kivételi, mely erősíti a szabályt . . . Miközben az ERŐS VÁR cikkei között a közelmúltban megtartott koferencia beszámolóját szedtem, végig éltem magam is még egyszer azokat a kedves és felejthetetlen napokat, amiket a résztvevők között átéltem. — Jót tesz még egy nyomdásznak is, hogyha az ólomgőzös szedögép mögül kijut a szabadba, ahol alaposain kiszuszoghatja magát. Hátmég mennyivel többet jelent az ilyen kikapcsolódás, mint ez utóbbi volt. Mondom, a nyomdászra is nagyon ráfér egy kis eredményes lelki-fürdő. Ezerféle mondátokká!! teletömött életébe kell, begy megmutassák neki is a keskeny utat... A nyomdászok legtöbbje filozofikus természetű és különösen, ha úgy, mint jómagam is, éveken át papok írásait is szedegeti, — még a bibliások táborához is közelebb jut... Peiisze-persze, még nagyobb a hajlani a meditálásra, hogyha valaki (dicsekvés nélkül legyen mondva), amikor már nagyon megunta az újságokat, magazinokat, az este mély csendjében, amikor már a család is alszik, — előveszi a Bibliát s lapozgatja... Velem ez már régóta s rendszeresen megtörténik, — amióta ol kellett hagynom Hazámat, csaknem minden nap, de legalább hetente egyszer. Nos, ezúttal a Konferencia első regE R Ő S VÁR gélén mégsem bibliai idézet csapott ki belőlem, hanem egy közmondás, gazdaemlékeimből. Történt, hogy nemes házigazdánk, a kirándulás színhelyének, a Osutoros-farmnak tulajdonosa, megállt az étkező magas konyhai lépcsőjén és esibukját foga közé szorítva, nézegette a népséget-katonaságot, miképpen fogyasztgatja a reggelinek kijelölt kávét, vajat, tojásporsrántottát, vajacskát stb. Hogy-hogy neun, megesett, hogy a jókora tálból a rántotta sokkal gyorsabban eltűnt, mintsem hittük volna. Vagyis, néhányunknak már nem jutott... Mármost, — ugye, hogy kérjen ilyenkor még többet gyarló földi testének a szegény, csendre, lelki elmélyülésre elkészült halandó? Követelni csaknem illik, azért a pár centért... Ugye? Tehát, amúgy félhangosan, bátortalanul citáltam: — Nemcsak “a gazda szeme hizlalja a, jószágot’’, — hanem még egy kis jó rántotta is megteszi a magáét... A gazda egyetlen szemvillanására új halom rántotta gőzölgőtt előttünk. Dehogy is merném feltételezni, (hogy innen indult el aztán az a végtelen nagy gondossággal lefolytatott vendég-ellátás és sorozatos ellenőrzés, aminek következtében sűrűn kellett a magammal hozott öreg Bibliámhoz fordulni tanácsért. Mondom, a hely gyönyörű volt. Semmi panasz a természet öle ellen. Akárcsak az Írásban: “Mert örömmel jöttök ki és békességben vezéreltettek; hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek és a mező minden fái tapsolnak." (Ézs 55:12) Semmi panasz sem lehetett a koszttá sem. Tavaly némelyek szerint éppen az volt a baj, hogy oltáregyleti asszonyaink anyai jóságából túlsókat kaptunk az asztalra. Amolyan nagyon komoly, magyar ételeket. Zsírosat, sokat és még többet. Ez persze nem tesz jót a testnek, mert bétölti... Elpuhít. — Talán ezért váltottunk át az idén amerikai eledelekre... Akárcsak a Biblia is írja: “Elvévé azért a felügyelő az ő ételöket és az ö italokul rendelt bort és ad vala nékik zöldségféléket.” (Dán 1:16.) Pestiesen: “Eszi, nem eszi, — mást nem kap!” ’ És egyébként sem való állandóan az ételt kifogásolni Ilyen alkalmakkor, — mert ez is ott áll: ‘‘És valamely városba bementek és befogadnak titeket, azt egyétek amit élőtökbe adnak.’’(Luk 10:8) Egyik délután mégis ellustultam és megadtam a “törékeny cserép’”-nek azt 9. amit kívánt: aludni! “Súr”, hogy nem sikerült, ment mindvégig barakunk előtt pöfögött, zörgött, zúgott és nyargalt a hatalmas traktor-füvágó masina, tetején pipás házigazdánkkal. Sebaj, felkeltem és megleltem Nálrum 3:2-ben: “Ostorcsattogás, kerék-zörgés zaja, dobogó ló, robogó szekér.” Tehát, csigavér! — Itt minden kéznél van. Ne méltatlankodni! A fürdés drága örömét egy-két kijelölt órára korlátozta gazdánk, erősen a lelkünkre kötve, hogy vigyázzunk ám a vízire! Nehogy pár fűszálat vigyünk be a talpunkon a medencébe. Mégis megesett az ilyen füszákbaj, ami ellen gazdánk menten hatásos ellen-intézkedéseket művelt. Hosszú-hosszú rúd végére kötött szitával 'halászgatta a füvet, öt nem za.. varta, hogy éppen faredőztünk eközben. Némelyeket sértett ez a túlfeszített előzékenység, de én megláttam a( valóságot, ahogy Ján 5:1-ben megvagyon: ‘‘Mert időnként angyal szála a tora és felzavairá a ívizet.” Szóval, katonás és bibliás rend volt. Aztán még az is eCrendeitetett, hogy étkezés után asztalonként egy-egy vendég sietve felkiapdossa az edényeket és kicipelje a mosogató-helyiségbe. Pontosan úgy, ahogy szintén megiratott: “Amint pedig betélénelt, monda az ö tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne vesszen.” (Ján 6:12.) * Aztán betelt a három nap. (szejö) Az Erős Vár legutóbbi számában félreértésre alkalmat adó közlés látott napvilágot, amely szerint Cleveland templomot épit. A Cleveland east sidei szép templomot híveink áldozatkészsége már régen kőbe véste s azóta Cleveland keleti részének egyik legimpozánsabb épülete lett. Évek folyamán azonban a templom belső része megrongálódott. Értesülésünk szeriint a gyülekezet elhatározta, hogy a nyár folyamán kifesteti a templomot, amelyre a hívek külön adománya mellett az Oltár Egylet és a Fiatal Asszonyok Köre ajánlott fel jelentős összeget. A West isidéi magyar evangélikus templom és lelkész-iroda javítását !is megkezdték. Most a toronyjavításon van a sor. Itt ugya/ncsak a hívek és közöttük az Oltár Egylet járadtak nemes adományokkal a javítási munkálatok fedezésére.
