Erős Vár, 1959 (29. évfolyam, 1-11. szám)
1959-07-01 / 7-8. szám
10. ERŐS VÁR Sok szó esik mostanában az inflációról. Nemcsak az újságok, a rádió és a TV emlegetik nap mint nap. hanem a kormány és a Kongresszus is lázasan keresi a megoldást erre a húsunkba-vériinkbe valló problémára. Mégis, sokan ivanak, akik nem tudják, hogy mji is voltaképpen az infláció. Ereded közgazdasági értelme — pénzszaporítás. Antikor a kormánynak nincs elég adóbevétele, hogy kiadásait fedezze, megindíttatja a bankó-prést, másszóval: fedezetlen bankjegyeket bocsát k)i. Az itteni szóhasználat szerint azonban infláció alatt az árak növekedését vagyis a megélhetési költségek emelkedését érj intik. Az infláció nem csupán súlyos közgazdasági problémát, hanem halálos veszélyt is jelent a nemzet számára. Köztudomású, hogy a dollár ma mindössze 48 centet ér, •— vagyis kevesebb, mint a felét az eredetji, értékének. Másszóval, ha valaki 20 évvel -ezelőtt elköltött 1 dollárt, azért kétszer annyi árút kapott, mint most. Vagy — megfordítva, --- ahoz, hogy ma ugyanannyi árút vásárolhassunk, mint 20 évvel ezelőtt, kétszer annyi dollárt kell kiadnunk. Ez, önmagában, még nem volna olyan szörnyű baj, mert hiszen a munkabérek, fizetések és egyéb jövedelmek is lényegesen emelkedtek, úgyhogy könnyen ki tudjuk adni azt a “kétszer annyit”. Ez azonban csak azokra vonatkozik, akik — dolgoznak. Azokat viszont, akik pl. “lay-off”-ba.n, -vagy sztrájkban vannak, vagy más okból nincs munkájuk, súlyosan érinti az áriak folytonos emelkedése. De még ezek is vigasztalhatják magukat azzal, hogy előbb-utóbb visszakerülhetnek ia munkafnelyükre és ismét kaphatják a heti “pay-check”-jüket. Vannak azonban olyanok, akiknek még ez a reményük sincs meg. — Ezek a nyugdíjasok. — Aki nyugdíjból, vagy a Social Security csekkből kell, hogy megéljen, az szomorúan tapasztalja, hogy az inflác(«ó kiütötte a kezéből a kenyere felét, amit pedig egy hosszú élet munkájával érdemelt ki. Hanem még ez is csak egyéni baj, egyéni nehézséget jeltent, bármennyire embertelen és brutális a hatása. Ám az infláció nem elégszik meg azzal, hogy egyes egyéneket vagy családokat döntsön csak nyomorúságba. — Az Infláció azon dolgozik, hogy sírba döntse az egész nemzetet. Sokan mosolyognak most ezen az állításon. Sírba dönteni egy ennyire hatalmas, erős, virágzó nemzetet? Elismerem, hogy ez első pillanatra nevetségesen hangzjik, de, sajnos, nagyonis igaz! Miért? Az egész amerikai gazdasági rendszer a kisember takarékoskodására épült fel. Azt az évi 40-50 billió dollárt, ami a gyáripar állandó fejlesztéséhez szükséges, nagyrészt a kisember megtakarított tőkéjéből veszik kölcsön. A részvények, a (vállalati kötvények egy jó részét a kisember, vagy az ő nyugd'jalapjai, egyéb intézményei veszik át és ugyancsak az ő takarékbetétjeiből kap bank-kölcsönt a vállalat, ha forgótőkére szorul. Ha nem vdlna takarékosság A- mer.kában, nem lenne ilyen hatalmas ipar sem és, természetesen, nem lenne ennyi munka sem, vagyis kevesebbet k: leesnénk és óriásira dagadna a munkanélküliség. Ne feledjük el, hogy évente 1,800,000 .új munkahelyről kell gondoskodni, hogy a, felnövő fiatalságot munkába lehessen helyezni. A takarékosság tehát életfettétele az aanerj/kai gazdasági életnek. Ám az infláció «st is kikezdte már. — Mivel a $ 48%‘át éri már csak az eredeti értékének, az az 1000 dollár, amit valakit 20 évvel ezelőtt bankba tett, most csupán 480 dollárt ér. — Természetesen, ugyanez- a helyzet az életbiztosítással és a kötvényekkel kapcsolatban is. Mivel pedig az infláció műiden évben további 2-2 és fél %-ot harap le- a $ értékéből, tíz év mu-lva már csak mintegy 25 centet fog érni a dólilár. Ennek az a következménye, hogy egyre többen kezdenek úgy gondolkozni, hogy nem érdemes takarékoskodni és limkább felélik, sokszor felesleges dolgokra -elköltik a keresetüket, ilyen módon azonban egyre csökken majd az a hatalmas pénztartalék, amiből az ipar, közlekedés, kereskedelem a fejlesztéséhez szükséges óriási összegeket évről-évre kölcsön vehette. Ez viszont annyit jelent, hogy a fejlődés lelassul, esetleg teljesen megáll, aminek következtében egyre több lesz a munkanélküli, egyre kevesebb lesz a nemzeti jövedelem, vagyis — egyre inkább közeledünk a teljes gazdasági összeomlás felé. Nem vitás tehát, hogy valamennyiünknek, szegénynek és gazdagnak, munkásembernek és n-agykapitalistániak egyaránt élet-halál érdeke az, hogy az inflációit megállítsák, s ezzel az örökös áremelkedéseknek véget vessenek. Ahoz azonban, hogy az inflációt megszüntessük, az infláció okozóit kell megszüntetnünk. Ez viszont nem könnyű feli-adat, mert ezek az okok szilárdan beépültek a mai gazdasági-tár- i sadalmi szerkezetbe. Melyek ezek az okok? Hogyan lehetne eredményesen harcolni ellenük? — Minderre a következő oikkünkben adjuk meg -a feleletet. Dr. B él d y Béla MAGYAR-FINN A esikágói magyar evangélikus gyülekezet Nt. Te-ssényi Kornél lelkész vezetésével sokáig emlékezetes kirándulást rendezett a Csikágó közelében lévő DeKalb-ba, ahol Nt. Kunos JeDŐ magyar származású lelkész telje-sít finn és angol! nyelvű 1-elkészl szolgálatot. Ez a fejlődő gyülekezet a Suomi zsinathoz tartozik. A két testvémép iliinoisi csoportjának találkozása remélhetőleg megnyitotta az egy hiten élő népek egymáshoz való közeledésének a kapuját. A kirán-TALÁLKÖZÓ DEK ALB-BAN dűlők délelőtt rés'ztvettek a finn istentiszteleten, ezt követően pedig a templomhoz közel lévő parkban élvezték a csendes, szép vasárnapot. Délután a gyülekezet áhítatot tartott, majd testületileg részivé tt Nt. Kunos Jenő előadásán, amely -az egyetlen magyar származású kínai misszionárius útjáról és munkájáról számolt be. A kölcsönös testvért szeretetbe-n megerősödve és lélekben gazdagon tértek vissza a csikágói magyar evangélikusok első gyülekezeti kirándulásukról. Az infláció veszélye
