Erős Vár, 1958 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1958-10-01 / 10. szám

AMERIKAI EM4NGELIKU5 ELET — Vol. XXII. Évfolyam — 1958. OKTÓBER — No. 10. szám. — AZ ÖRÖK REFORMÁCIÓ (Mert más fundamentumot senki nem vethet azonkívül amely vettetett, mely a Jézus Krisztus. [I. Kor. 3:11.]) (NB. Luther Márton 1517. okt. 31-én a wittembergi vártemplom kapujára kifüggesztett 95 tételével megin­dította a reformációt. Ezzel a cselekedetével nem új vallást alapított. A ‘‘reformáció’' idegen szó. —• Jelentése: VISSZAIGAZÍTÁS. — Luther csak visszaalakította az eovházat eredeti lényegéhez az evangéliumhoz. Ezért evangélikus vallásunk megalapítója nem Luther, hanem Tézns. Mi nem Luthert tartjuk egyházunk fejének, hanem Krisztust. Mi Luthert nem imádjuk, hanem csak úgy tiszteljük, mint Isten kiválasztott emberét, akinek Igéhez kötött lelkiismeretén keresztül Isten véghezvitte megromlott envházának az evangéliumhoz való visszavezetését. Ezért eqvházunk eredetét nem 1517-ig, hanem az első pünkösdig, az első keresztyén egyház megalakulásáig vezethetjük vissza.) A reformáció szükségességét ma már a.7. elfogulatlan katolikus történészek is elismerik. Elismerik, de rögtön hozzá is teszik, hogy csak akkor, Luther ide­jében volt rá szükség. Ma már nincs, már erejét veszítette. A reformáció azonban nem idejét­múlt, felesleges jelenség. Ez az igazság így tanít: a reformáció az egész keresztyénség folytonos meg­­újjulása eredeti forrásából, az evangé­­liomból. Ez az evangélium, a Krisztusról szóló örömüzenet, ahányszor csak eredeti tisztaságában érvényesülhetett, mindig válságot okozott minden keresztyén egyház számára. A keresztyénségnek, — a mi keresztyénségünknek is, — újból és újból át kell esnie ezen a tíízpróbán. A legnagyobb mértékű ilyen válság, a­­melyen a keresztyénség átment, a lut­heri reformáció volt. Ennek a reformá­ciónak az eredménye lett a protestan­tizmus, a reformációi keresztyénség. A keresztyénségnek mindig vissza kell térnie eredeti alapjához az evangé­­liomhoz. Krisztus üzenetéhez, tanítá­sához. Ebben van annak időfeletti értéke. Pe ebben rejlik az egész protestantiz­mus, szflkebb értelmű ránkvonatkozta. tásában, a lutheri keresztyénség meg­maradásának alapja is. Mi nem akkor vagyunk protestánsok, amikor protes­tálunk, tiltakozunk az ellen, amit a ka­tolikus egyház tanít, hanem amikor bizonyságot teszünk arról, a­­mit a mi egyházunk tanít. Protestálni elsősorban nem tiltako­zást, hanem valami mellett való kiál­lást. bizonyságtevést jelent. Tehát mi addig vagyunk protestánsok, amíg hi­tünk alapjáról. Krisztusról, az ö taní­tásáról az evangéliumról életünk egész területén bizonyságot teszünk. Csak tiltakozásból, a ka/tolicizmussal való merő ellentétből nem élhetünk meg. A lutheri keresztyénség, amint éltető erejét, az evangéliumot elveszti és he­lyébe emberi bölcselkedéseket ültet, — megszűnik keresztyénség lenni. A pro­testantizmus, amint nem akar más len­ni. mint a szababdelvűség eszméinek val­lásos színezetű változata, önmagát ítéli az egymást váltó, átmeneti jellegű vi­lágnézetek sorsára. Ennek a protes­­tántizmusnak, amely már nem is ne­vezhető annak, életképtelensége miatt tényleg el kell tűnnie. Pe a folytonos önreformádó paran­csához igazodó, magát az evangélom mértékével mérő és megítélő protes­­tántizmus felett sohasem kondid meg a, halálharang. Ennek az állandó önreformációnak a szükségessége nem engedi meg, hogy a lutheri reformáció keresztyénsége, a mi keresztyénségünk, bármiféle politi­kai. vagy kultur koráramlattal meg­alkudjék és ezáltal közönséges világné­zetté sekélyesedjék. A lutheri reformáció keresztyénsé­­gét a veszedelem ma nemcsak Rómá­ból, hanem még inkább Moszkvából fe­nyegeti. A bolsevizmus ma korunk legszer­vezettebb eyangéllom ellenes pogány vallása, amely egyrészt erőszakkal akarja elra­bolni a zsarnoksága alá kényszerített emberek leikéből a Krisztushitet, más­részt a közömbösség, a kétkedés álar­cában lassan ölő méreggel próbálja ki­pusztítani a keresztyénséget. Látva ezt a közös, az egész világ keresztyénségét fenyegető veszedelmet, nekünk a lutht­­ri keresztyénség híveinek a gyakorlati keresztyén erkölcsiség területén min­den hitelvi különbség ellenére is ápol­(Folytatás a következő oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom