Erős Vár, 1958 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1958-10-01 / 10. szám
AMERIKAI EM4NGELIKU5 ELET — Vol. XXII. Évfolyam — 1958. OKTÓBER — No. 10. szám. — AZ ÖRÖK REFORMÁCIÓ (Mert más fundamentumot senki nem vethet azonkívül amely vettetett, mely a Jézus Krisztus. [I. Kor. 3:11.]) (NB. Luther Márton 1517. okt. 31-én a wittembergi vártemplom kapujára kifüggesztett 95 tételével megindította a reformációt. Ezzel a cselekedetével nem új vallást alapított. A ‘‘reformáció’' idegen szó. —• Jelentése: VISSZAIGAZÍTÁS. — Luther csak visszaalakította az eovházat eredeti lényegéhez az evangéliumhoz. Ezért evangélikus vallásunk megalapítója nem Luther, hanem Tézns. Mi nem Luthert tartjuk egyházunk fejének, hanem Krisztust. Mi Luthert nem imádjuk, hanem csak úgy tiszteljük, mint Isten kiválasztott emberét, akinek Igéhez kötött lelkiismeretén keresztül Isten véghezvitte megromlott envházának az evangéliumhoz való visszavezetését. Ezért eqvházunk eredetét nem 1517-ig, hanem az első pünkösdig, az első keresztyén egyház megalakulásáig vezethetjük vissza.) A reformáció szükségességét ma már a.7. elfogulatlan katolikus történészek is elismerik. Elismerik, de rögtön hozzá is teszik, hogy csak akkor, Luther idejében volt rá szükség. Ma már nincs, már erejét veszítette. A reformáció azonban nem idejétmúlt, felesleges jelenség. Ez az igazság így tanít: a reformáció az egész keresztyénség folytonos megújjulása eredeti forrásából, az evangéliomból. Ez az evangélium, a Krisztusról szóló örömüzenet, ahányszor csak eredeti tisztaságában érvényesülhetett, mindig válságot okozott minden keresztyén egyház számára. A keresztyénségnek, — a mi keresztyénségünknek is, — újból és újból át kell esnie ezen a tíízpróbán. A legnagyobb mértékű ilyen válság, amelyen a keresztyénség átment, a lutheri reformáció volt. Ennek a reformációnak az eredménye lett a protestantizmus, a reformációi keresztyénség. A keresztyénségnek mindig vissza kell térnie eredeti alapjához az evangéliomhoz. Krisztus üzenetéhez, tanításához. Ebben van annak időfeletti értéke. Pe ebben rejlik az egész protestantizmus, szflkebb értelmű ránkvonatkozta. tásában, a lutheri keresztyénség megmaradásának alapja is. Mi nem akkor vagyunk protestánsok, amikor protestálunk, tiltakozunk az ellen, amit a katolikus egyház tanít, hanem amikor bizonyságot teszünk arról, amit a mi egyházunk tanít. Protestálni elsősorban nem tiltakozást, hanem valami mellett való kiállást. bizonyságtevést jelent. Tehát mi addig vagyunk protestánsok, amíg hitünk alapjáról. Krisztusról, az ö tanításáról az evangéliumról életünk egész területén bizonyságot teszünk. Csak tiltakozásból, a ka/tolicizmussal való merő ellentétből nem élhetünk meg. A lutheri keresztyénség, amint éltető erejét, az evangéliumot elveszti és helyébe emberi bölcselkedéseket ültet, — megszűnik keresztyénség lenni. A protestantizmus, amint nem akar más lenni. mint a szababdelvűség eszméinek vallásos színezetű változata, önmagát ítéli az egymást váltó, átmeneti jellegű világnézetek sorsára. Ennek a protestántizmusnak, amely már nem is nevezhető annak, életképtelensége miatt tényleg el kell tűnnie. Pe a folytonos önreformádó parancsához igazodó, magát az evangélom mértékével mérő és megítélő protestántizmus felett sohasem kondid meg a, halálharang. Ennek az állandó önreformációnak a szükségessége nem engedi meg, hogy a lutheri reformáció keresztyénsége, a mi keresztyénségünk, bármiféle politikai. vagy kultur koráramlattal megalkudjék és ezáltal közönséges világnézetté sekélyesedjék. A lutheri reformáció keresztyénségét a veszedelem ma nemcsak Rómából, hanem még inkább Moszkvából fenyegeti. A bolsevizmus ma korunk legszervezettebb eyangéllom ellenes pogány vallása, amely egyrészt erőszakkal akarja elrabolni a zsarnoksága alá kényszerített emberek leikéből a Krisztushitet, másrészt a közömbösség, a kétkedés álarcában lassan ölő méreggel próbálja kipusztítani a keresztyénséget. Látva ezt a közös, az egész világ keresztyénségét fenyegető veszedelmet, nekünk a luthtri keresztyénség híveinek a gyakorlati keresztyén erkölcsiség területén minden hitelvi különbség ellenére is ápol(Folytatás a következő oldalon)
