Erős Vár, 1957 (27. évfolyam, 1-4. szám)

1957-10-01 / 2. szám

2. ERŐS VÁR Evangélikus vagyok Nemrég' kezdődött a világ evangé­likusainak minneapolisi nagy találko­zója. Még nem tudhatjuk, milyen lelki hatások áramlanak majd belőle egyhá­zunk jövendőjébe. De talán mégsem vakmerőség azt állítani, hogy most megdobbant nyolcvan millió ember szíve: evangélikus vagyok! Emlékeztet a világtalálkozó minden evangélikust a föld kerekén az egyet­len, páratlan s el-nem-fogyó kincsre az evangéliumra. Evangéli­kus vagyok, mert is­merem az evangéliu­mot. Eljutott fülembe az üdvözítő hir: Jézus Krisztus az én Uram; en­gesztelő áldozati halálával megváltott, feltámadása s megdicsőülése óta Szent­lelke által kormányozza földi testét, az anyaszentegyházat. Evangélikus vagyok, mert hiszek az evangéliumban. Bizodalom­­mal elfogadom ajándékát, a bünbocsá­­natot. Ráhagyom magamat s felteszem rá az életemet. Tudom, hogy mindenre elégséges ez a hit, mert hiszen magá­ba Jézus Krisztusba, az élő ürba ka­paszkodik. Felszabadultam a vallásos erőlködések béklyóiból, meggyőzettem afelől, hogyy nem az én cselekedeteim, vagy érdemeim visznek ba Isten o sza­gába. Beláttam, hogy a törvény-ke­gyesség útja farizeizmusba torkollik, háttérben pedig a vallásos egoizmus húzódik meg: én, én, én nyerem meg az Istent. A hitem ezzel szemben azt ujjongja: ő, ő, ő az én Uram! Evangélikus vagyok és bol­dogan vallom, hogy jó az evangélikus egyházhoz tartozni. Nem hiú büszkeség tölt el, nem másokat lebecsülő felekeze­ti öntudat ágaskodnik bennem, hanem végtelen hála ömlik el a szivemen. Igen a hála tengere. Egy percre sem nézhe­tem csupán azt, ami hiány, fernes ég, újra meg újra reformálás a szoruló egyházamban. Ha kinyitom szemem, kénytelen vagyok Isten nagy tetteit látni és magasztalni. ő adta a reformációt. Luther maga írta: Nem ö akarata, Istín vitte öt bsle az eseményekbe, akárcsak egy vak ígáslovat. Luther nagysága éppen az, hogy alázatosan Isten eszközévé tudott lenni. Nem hibátlan ember, de szinte tökéletes szerszám. Akárhol lapozzuk óriási irodalmi hagyatékát, bárhol pil­lantunk be küzdelmes életébe, — min­denünnen Isten keze tűnik slö! Luther tiltakozott az ellen, hogy az ó nevéről lutheránusoknak nevezzék magukat a követői. Hogy mégis sok országban ez az elnevezés maradt fenn, azzal ment­hető: neve egyet jelent az evangélium felfedezésével Evangélikus vagyok, s ezért enyém az egyház története, az öskeresztyénségtöl fogva. Hiszen Lut­her a forráshoz vitt vissza, a szent­iratokhoz. Nem négyésfélszázados a keresztyénségem, hanem kéteeréves, sőt messzebbrenyúló, mert már a pát­riárkák is Krisztusban reménykedtek. A szentíráson mérhetem le az egyház egésj történetét és mérem le a jelen­kor it is. Van bátorságom és mérté­kem hozzá, mert evangélikus vagyok. Szeretem a templomot, az igét, a prédikációt, a liturgiát, az ősi is fr.s-i Krisztus-énekeket, ragaszkodom a ke­­resztség és az úrvacsora szentségeihez. Mindenütt jelenvaló ugyan az Isten, de nékem — a gyülekezetben adja magát. A levegőben is mindenütt van pára, de a szomjas ember a kútra megy inni. A kegyelmi eszközök az Élő Víz kút­­jai. Nem futkosom más kutakra, meg­találom egyházamban a: igaz Isten:, a tiszta hitet, a teljes életet. Szeretem gyalázatában is. Megtanul­tam az írásokból, hogy a kereszt .eple alá van rejtve Krisztus és egyháza dicsősége az utolsó napig. Azon majd végleg kiviláglik, hogy mit crt az e­­vangélium kincse az ember világnak. Nagy a reménységem is, mert evangé­likus vagyok. Addig pedig hálából munkálkodom az úrért és az ö földi testéért, az any_­­srerJaegyházére. Sőt, — nem szebad világért, a családi élet s entségáért, a hivatásbeli munka hűségéért, az embe­riség békességéért. Hálából, a felettébb megajándékozott szív szakadatlan há­lájából! Nem tehetek másként Evan­gélikus vagyok, Scholz László VISSZA — a vasárnapi iskolákba! Ismeretes az amerikai magyarság előtt, hogy Amerikában sem az elemi, sem a középiskolákban nincs kötelező hitoktatás. Hogy a fiatal nemzedéket az Evangélium szellemében tudják fel­nevelni, az egyházak sietnek az állam segítségére és felállították az u. n. va­sárnapi iskolákat, amelyek a vallásos oktatást vannak hivatva elősegíteni. Az amerikai evangélikus egyházak ezen a téren kitűnő tanítógárdáva! ren­delkeznek, akik áldozatos munkával vasárnapról vasárnapba hinták be’e a fiatal evangélikus magyar lelkekbe is Krisztus igéit. Az eredmény nam ma­rad el: ma már nincs evangélikus ma­gyar család, amelynek fiatalsága ne látogatná ezeket az iskolákat. Az Erős Vár ismételten felhívja az evan­gélikus magyarok figyelmét, hogy le­gyenek a vasárnapi iskolák se j ts 'géss és hozzák el gyermekeiket a vasár­napi iskolákba. AUSZTRIÁBAN MAGYAR PROTESTÁNS KÖZÉPISKOLA Az ausztriai középiskolákban 644 magyar fiú és 80 magyar leány végzi tanulmányait, ezek 16 százaléka pro­testáns vallásit. Egyetemeken, illetve főiskolákon 520 fiatal magyar tanul. A salzburgi magyar konzervatóriumba 17 tehetséges magyar növendéket vet­tek fel. örömmel közöljük a bírt, hogy az Ausztriában élő magyar pedagógusok egy magyarnyelvű protestáns közép­iskola felállítását tervezik. BEIKTATTÁK Nt. BUTHY DÉNEST Buffalo evangélikus magyarsága ün­nepet ült október 13-án, vasárnap, a­­mikor délutáni istentisztelet kereté­ben beiktatták lelkébhi munkakörébe Nt. Buthy Dénest, a gyülekezet lelki­­pásztofAt. A beiktatási itsentiszteleten és az azt követő fogadáson képviselte magát Buffalo és környékének magyarsága is. A Magyar Konferencia részéről B r a c h n a Gábor föeaperes jelent meg, aki egyúttal igét is hirdetett. Nt. Buthy Dénes ezév januárjától szolgálja a buffaloi magyar evangé­likusok gyülekezetét,

Next

/
Oldalképek
Tartalom