Erős Vár, 1957 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1957-10-01 / 2. szám
ERŐS VAR 3. BIZTONSÁG (46. zsoltár) Vájjon van-e még valami, amiről többet beszélnének az emberek manapság s ami ugyanakkor annál inkább tovatűnnék a valószínűtlenség ködébe? Bizonytalanság, félelem, reszketés rázza a világot. Maholnap a rakétalövegek gyilkos terhe repülhet át a tengerek felett s a föld lakója tömegmészárlás, vagy tömeges öngyilkosság örvényének a szélén tántorog. Ha így állnak a dolgok, nem képmutatás-e biztonságról beszélni ? Miben lehet ma biztonságot találni? Talán a menekülésben? Aki ezt olvasod, vagy megpróbáltad a menekülést, vagy láttad, vagy hallottál felőle. Egész biztos, hogy legalábbis találkoztál a menekültekkel, most, vagy máskor. Mondhatod-e, hogy a menekülés meghozta a biztonságot? Megélted-e a célbaérés önfeledtségét, amelyben a felajzott idegek remegése megtalálta az elcsendesítő, csillapító balzsamot? Nem tépi, nem sorvasztja-e a menekült életet továbbra is a bizonytalanság marcangolása ? Aztán meg tudod, hogy minden veszedelem elől nem lehet elmenekülni. Utánad jön és utólér, ha egyebütt nem, halálod óráján. Van, hogy látszólagos nyugalomban és bákességbsn egyre inkább szorongat. Megfog az időben: mi lesz holnap? Megfog a térben: mi lesz a távollévőkkel? A menekülés akármilyen jól is sikerülhetett, még nem biztonság Talán csak a régi időkben lett volna biztonság? Akkor sem volt kevesebb az öldöklő fegyver, legföljebb másnak kírták nem atombombának. Magyar evangélikusok ezre; nem vették volna a vándorbotot a kezükbe, ha ári j 3 idők adták volna a biztonságot. Amikor otthonában nem lehetett otthon a magyar, a régi idők emléke nem jóról, hanem gonoszról, bűnről, romlásról, Ínségről beszél. Aztán meg az emlékezés mit sem segít rajtunk, akik ma keressük a kiutat. Az emlékezés nem ad fedelet a fejünk fölé, kenyeret a kezünkbe biztató reménységet a holnapra, se.n derűs napokat a közéig j öregkorra. Megcsal a jelenben: elszívja erőnket a ma feladataitól. Megcsal a jövőben: elhomályosítja szemünket, hogy ne láthassunk meg új utakat. Az emlékezés is csak menekülés, a lélek biztonsági szelepe — Ígéret nélkül. Csak a hitben van Ígérettel teljes, valóságos és igaz biztonságunk! Tudom, hallottál már erről. De ma és most és újra kell szólanunk róla. A pátriárkákról, akik indokolatlan reménységgel odakötötték életüket a láthatatlan Istenhez. Dávidról, aki ebben a zsoltárban fittyet hányt egy tomboló világnak és elemi csapások, háborúság, halál közepette beiakarózott az Isten gondviselő kezével. A prófétákról, akik megvetve a távöl láthatáron felsereglö ellenséget, odamutattak Isten felemelt kezére. Nekik volt biztpnságuk! Volt az apostoloknak is, ezeknek a kérges tenyerű munkásoknak, akik Mesterük mellett nem szenvedtek hiányt s amikor látszólag magukra maradtak, vakmerőén szembenéztek az egész világgal. Mártírok énekeltek a cirkuszok porondján, a gályákon, az ozmán lovak patái alatt dicséretet Isten biztonságot nyújtó szerelte téröl. Márton barát pedig ennek a zsoltárnak a verseire írta meg a reformáció dalának klasszikus strófáit. Mindezeknek hitükben volt a biztonságuk. Te is csak hitben találhatsz biztonságot. “A Seregek Ura velünk van, KÖSZÖNET AZ AMERIKAI SEGÍTSÉGÉRT A budapesti Deák-téri gyülekezlet lelkésze, dr. Kékén András, aki részt vett a minneapolisi világkonferencián, keresetlen szavakban köszönte meg az amerikai magyar lelkészeknek és rajtuk keresztül a gyuleKezeteaneK a»L az, önfeláldozó és értékes segítséget, amelyekkel azok a második világháború után az otthon szenvedő és nélkülöző evangélikus testvérek anyagi és lelki támogatására siettek. “Az Anyeszentegyház Krisztus teste. Az Anyaszön tégy ház magában foglalja Krisztus igaz híveit és a Szentháromságban hívő lelkeket. Ez a megváltott bűnösöknek a gyülekezete.’’ Jákob Istene a mi várunk!” “Erőnk magába’ mitsem ér, Mi csakhamar elesnénk, De küzd velünk a Hős Vezér, Kit Isten rendelt mellénk. Kérdezed, ki az? Jézus Krisztus az!” Vájjon van-e még valaki, akiről kevesebbet beszélnének az emberek, amikor a biztonságot keres.k aki ugyanakkor itt ne volna, közvetlen közel hozzánk, mindennél valóságosabban ? Bizonytalanság, félelem világot rázó reszketése közepett hitünk szeme őreá néz, bizodalmas fel-felemelkedísünk az ö őrző, szabadító kezét keresi. Nála és Vele nincs szükségünk a régi jó idők visszasóhajtozására. Véget ér menekülésünk is, ha az ő kezét fogjuk. Zúghatnak, tajtékozhatnak a világtörténelem dühöngő viharai, gyász, kétség, félelem tépheti a lelkeket: Szentlelke forrásának gazdag árja örömmel tölti el a mi szívünket. Az egyházban, amelynek ö a feje, otthonra talál a vándor, az árva, az ez. c menekült, az idegenbe szakadt. Bűnbocsánatival megbátorítja rettegő szívünket, megszenteli életünket megtart Maga mellett. Csendesedjünk el mi is ö előtte és függesszük Reá tekintetünket. Tegyük őt úrrá életünk felett. Senkiben és semmiben másban, csak így és csak Benne van a mi biztonságunk! (B. L.) HITVALLÁSI IRATOK MAGYAR NYELVEN Most adják ki első-ízben az evangélikus egyház hitvallási iratait magyar nyelven, négykötetes díszkiadásban. A latin és német eredetiben elkészített iratokat a budapesti Evangélikus Teológiai Akadémia tanárai fordították magyarra. Eddig csak az első és második kötet jelent meg. Reméli az Erős Vár, hogy a már megjelent müveket a hamarosan meginduló iratterjesztésünk útján módjában lesz olvasóival megismertetni. “Mert ahol ketten vagy hárman egybegyülnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.’, (Máté 18, 39.) T
