Erős Vár, 1957 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1957-12-01 / 4. szám
ERŐS VÁR 3. Aktuális kérdés és felelet a karácsonyfa alatt 1957. karácsonyfája alatt még a hivő kér. között is akadnak elegen, akik fájó szívvel ezt a kérdést teszik fel: vane még Krisztus egyházának küldetése eb ben a világban? A kér. egyház 1957. karácsonyán is külső-belső, jó és rosszindulatú kritikák és megszervezett támadások tüzében áll. Alája, a legszörnyübb kontrasztképpen, a fellendült háborús játék-ipar legtökéletesebben pusztító játék-fegyvereit teszik, s a hábarú félelmében reszkető lelkek még jobban reagálnak azokra a tiltakozásokra, amelyek az atomfegyver használata és gyártása ellen szólalnak fal. Szépfalusi István, Ausztriában szolgáló lelkésztestvérünk, a maga nagyon hasznos és értékes októberi kö-r levelében olvastam arról, hogy Ágoston Sándor a jugoszláviai reformátcs püspök hogyan nyilatkozott ezekről a tiltakozásokról. Megérti a tcdósok, művészek, orvosok tiltakozásait, méginkább az egyházakét, de elsősorban az Egyház képviselőihe — ezt a kérdést intézi: Hát valóban kár lenne ezért a mai világért, ha azt megsemmisítenék? Hiszen előbb-utóbb úgyis eljön a vég?! “Az egek ropogva élmúlnak, az elemek megégve felbomlanak és a föld s a rajtalevő dolgok is. megégn:k”. (II. Péter 3:10). Majd így folytatja: “Az Írás alapjában ugyanazt mondja, mint az atomfizikusok. Seholse vallja a Szentírás, hogy a világnak arkangyalok által kell elpusztulnia. Miért ne vihetné ezt végbe Isten az emberen, éppen az atomfizikusokon keresztül, akik tudják, hogyan lehetséges az? Az egyház p.dig ne panaszkodjon emiatt, mert a vég eljön, akár akarjuk, akár nem E- zért az egyház nem maradhat meg a puszta tiltakozásnál. Az egyháznak más a feladata! Azt kell tekintenie, amiről II. Péter 3:11-14 szól: “Mivelhogy azért mindezek felbomlanak, mennyivel inkább kell szent életben és kegyességben járnotok nektek, akik várjátok és sóvárogjátok Isten napjának eljövetelét, amelyért az egek tüzbeborulva felbomlanak és az elemek égve megolvadnak. De új eget és földet várunk, az ö ígérete szerint, amelyben igazság lakozik. Azért, szeretteim, ezeket várva, igyekezzetek, hogy szeplő és hiba nélkül valóknak találtassatok békességben.” Mindnyájan tudjuk, hogy az anya gias és hitetlen világszellem erősen megvetette lábát ezen a földön, hogy egyre jobban terjeszkedik és erősödik. Ezért Isten újra Krisztus-kérdés elé állította a világot és újra fémjelező, akarja a kér. egyházakat. 1957. Karácsonyán az Űr kérdése ez a világhoz: “Melyiket akarjátok ? Krisztust, vagy az Antikrisztust ?” Most karácsonykor is ugyanaz az angyali szózat zendül fei Krisztus születésének kétezeréves évfordulóján: “Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség és az emberek között jóakarat.” Ezzzel szemben az Antikrisztus sátáni hadserege karácsonykor is ezt üvölti: “Dicsőség az Erőnek. Hatalomnak, ördögnek, — osztályharcra van szükség a társadalomban és gyűlölettel kell elpusztítani mindenkit, aki nem minket követ.” E két ellentétes üzenet szörnyű zűrzavarában vergődő ember teszi fel 1957 karácsonyfája alatt a kérdést: — Van e hát még Krisztus egyházának küldetés és szolgálat. Van! Ez azonban nem világi leiadat, vagy program, hanem krisztusi küldetés és szolgálat! Az egyháznak először is a saját portáján kell önvizsgálatot tartania. Mert nem lehet eltitkolni, hogy az egyház mindegyik történelmi alakjában kisiklott hivatása, küldetése útjáról s annyira összekeveredett a viiággal, hogy attól már megkülönböztetni is alig lehet s így valósággal kihívja maga ellen a rtlágszjeriniti, bírálatot. Legelső az önbírálat, amelynek egyetlen feltétele a szivbeli tőredelem A ránkszakadt katasztrófa összetörhet, megkeményíthet, de igaz töredelmet nem idézhet elő a lelkekben. Legfeljebb “világszerinti szomorúságot.” önigazolásunkat csak Krisztus törheti össze, Aki karácsonykor egy tehetetlen póiyásbabának látszik, ue nem azért jött, hogy babusgassák, Jézus-versikékkel szórakoztassák és Jézuska-dalokkal altatgassák, hanem azért, hogy megítélje a világot, hogy Or legyen ezen a földön is. Krisztus célja: ‘Imstatuare omnia in Christo, quae in caelia et quae in terra sunt”, — (hogy mindent, ami a mennyben vagy a földön van egyesítsen a Krisztusban). Krisztus azért jött erre a földre, hogy a kiengesztelés és békéltetés szolgálatát Isten és a bűnös embervilág között az egyházon keresztül elvégezze. Az egyháznak kollektiv bünbánatra és bünvaJlomásra van szüksége — Amerikában is, nem törődve azzal, hogy így talán kiszolgáltatja egyházunkat rosszhiszemű ellenségeinknek. Krisztus nagyságát csak úgy állíthatjuk a világ elé, ha a szégyen takargatása nélkül vállalhatjuk a felelősséget mindazért, amivel Krisztus ügyét kompromittáltuk a világ előtt. Az ilyen bűn vallomás: hitvallás, Krisztus dicsőségének hirdetése. Az egyháznak nem az a feladata, hogy átreformálja, vagy akár megszentelje Isten országává ezt a világot. Nem feladata egy tökéletesebb életforma kialakítása sem, új gazdasági, társadalmi vagy kulturális élet teremtése sem. Ezért nem lépett fel sem Jézus, sem az apostolok, sem az első gyülekezet sem szociális, sem gazdasági, sem kulturális, sem politikai programmal. Az egyház első szolgálata a világ felé az, hogy állandóan hirdesse a világának, mi az Isten kedves, jó és tökéletes akarata, de ne mint erkölcsi eszményt, hanem mint Isten örök és változatlan törvényét. Ezért kell az egyháznak állandóan tükröt tartani a hatailom birtokosai elé, hogy abban meglássák hatalmuk igazi méltóságát és felelősségét. Az egyháznak kell rámutatni azokra a veszélyekre is, amelyek a hatalom birtokosait csábítják, t. i. hogy függetlenítsék magukat Istentől, istenítsék a hatailmat és annak birtoko át: az államot! Az államhatalomnak ezt a démonikus veszélyezettségét nem-T I
