Erős Vár, 1957 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1957-12-01 / 4. szám
4. ERŐS VÁR csak a régmúlt római birodalom császárkultuszából ismerjük, hanem korunk elrettentő példáiból is Az egyház eme feladatában sok üldöztetésnek van kitéve, de “Krisztus nevéért” vállalnia kell ezt a gyűlöletet és üldöztetést. Oda kell állani a Kereszt alá Keresztelő János eme bizonyságtételével: “Íme az Isten báránya, aki elveszi a világ bűnét.” Az egyháznak fel kell kínálnia a szenvedések között is állandóan a Krisztus által szerzett válságot ennek a hitetlen világnak, mindaddig, amíg az egész világ nem zengi, évezredes értelmezéssel, örömmel és hittel a karácsonyi szózatot. — dr. — A MAGYAR ÁGOSTAI HITVALLÁSÚ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ TÖRTÉNETE — Hogyan fejlődött a magyar reformáció gyülekezeteinek élete ? — Az adott történeti helyzetben nem történhetett meg máskép, mint a római egyház kereteiből, szervezetéből és életéből és levegőjéből való kiválással és attól való elkülönüléssel. Ez bár általában simán, békésen, de csak lassan, fokozatosan történt meg. A század közepe előtt önálló, jellegzetes lutheri gyülekezeti élet nem volt. Az az adat, hogy Sztáray “több atyafikkal együtt” 120 egyházat alapított, amelyekben egyértelem szerint hirdettetek az Ür igéje és pedig olyan tisztasággal, hogy jobban szervezett egyházak azoknál sincsenek, akiknél az Ür Igéje idestova már 30 éve hirdettetik, ami az “egyház” szót illeti, nem jelentheti azt, amit a sző teljes jelentéstartama szerint jelent. A kiválást és szervezkedést több körülmény késleltette és lassította: a róma egyház püspökei és papjai, a birtokukban lévő hatalom és állami szervezet, mellyel a kiválást és különszervezkedést megakadályozni törekedtek, de akadályozta a megszokott hagyományos keretekhez való ragaszkodás is. Sokan lutheri kér. életet éltek, de megmaradtak a régi egyházban. A szervezést megnehezítette a mohácsi vész is. Némely vidéken hiányzott a vezetésre alkalmas egyéniség. A század közepén azután hekövetkezett a reformáció elágazódása. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a reformáció hívei közül sokan nem értékelték a külső szervezetet. A városokban a szabad polgárság, vagy egészen, vagy túlnyomó többségben a reformációhoz csatlakozott. Ez azonban a szervezet hivatalos^ sátételét jelentette, mert a városi tanács intézkedett egyházi ügyekben. A földesúri joghatóság alatt álló helységekben viszont a földesúr kezében egyesült a hatalom. A római kát. egyházban bírt patrónusi jogokról nem mondtak le, hanem teljes joghatóságukat fenntartották. Így az evangélikus egyház szervezetet, -— mely végül autonómiához vezetett, -— csak hosszas fejlődés után érkezett el a teljes önállósághoz. A gyülekezeteket sokáig látogatták még a katolikus esperesek s felettük katolikus püspökök is fennhatóságot gyakoroltak. A gyülekezet sokáig nem volt jogi személy. A templom, a paróchia, az iskola volt a jogi személy. Ott, ahol egy helységben római vallásuak is maradtak, általában békességben megosztoztak a vagyonon és a jövedelmeken'. A templomot néhol felváltva, közösen használták. Sopronban pl. a szent Mihály templomban reggel 8 órakor tartották a misét, utána az evangélikus papok prédikáltak ugyanott. Lőcsén, Tolnán kettéosztották a templomot s egyik részében mise, — másik részében evangélikus istentisztelet folyt. A gyülekezet, illetve a templom, a lelkész és a tanító jövedelme részint az ingatlanok (szántó, rét, szőlő, malom stb,) jövedelméből, részint a gyülekezeti tagok évi adózásából (szolgálmányok, termény, posztó, vászon, hal, kappan, tojás, készpénz, stb.) állott. Az adót a gyülekezet tagjai vagyoni helyzetükhöz mérten, fizették. A tanítóknál külön jövedelmet jelentett a halottak felett való virrrasztás, a harangozás, a tandíj, a szent Gál kakasa, vásárkor kés stb. Van tanítói hívány, amelyben ezt olvashatjuk: “Cseresznyeéréskor a tanító kimehet mulatni a szőlőhegyre, harmadmagával és ehet a cseresznyéből, de csak alól a földről, fel nem hághat a fára és hazahozhat keszkenöcskéjében tisztességesen, de nem szatyorban, vagy tarisznyában”. Olvastam a Felvidéken olyan lelkészi híványt is, amelyben a jövedelem között ez is benne volt: ‘‘minden gyümölcsfán egy rúgás”, — ami azt jelentette, hogy a lelkészé volt minden gyümölcsfának az a gyümölcse, ami egyetlen rúgásra a fáról lehullott. A gyülekezet terhei: építés, épületek jókarbantartása, püspöki egyházlátogatás, irodalmi célok támogatása, stb., a katekizmus kinyomatására, posztilla vásárlására is kellett adózni, s a gyülekezeti vagyon sok helyütt könyvekből is állott. A terheket hor(Folytatás az 5. oldalon) EK0S#l^K AMERIKÁI EVANGÉLIKUS ÉLET Szerkeszti és kiadja az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia 2836 East Blvd. — Cleveland 4, Ohio ERŐS VAR — (MIGHTY FORTRESS) — Monthly — * December 1957. —No. 4. * Published by the American Hungarian Lutheran Conference in cooperation with the National Lutheran Council 2836 East lilvd. — Cleveland 4, Ohio * Subscription: $2,00 a year * APPLICATION FOR SECOND-CLASS MAIL PRIVILEGES IS PENDING AT CLEVELAND, O.
